Búcsúzunk 2026. június 18., csütörtök

Városunk nevében Herényi Károly alpolgármester búcsúzott Schilhan Iréntől.

Szia Ircsi! szoktalak volt köszönteni! Szia Karcsi! szoktál volt visszaköszönteni! Így szoktuk kezdeni a beszélgetést legalább ötven éve, azaz fél évszázada. Semmi okunk ezen változtatni. Beszélgessünk továbbra is így! Azzal a különbséggel, hogy itt és most én beszélek helyetted is. Sokszor fogunk még beszélgetni. A lelkemben Te a saját hangodon beszélsz. Ez így lesz örökké. Ahogy annak az embernek is van képzeletbeli képe a tengerről, aki soha nem járt a partján, Te is ott fogsz tovább élni a lelkeinkben, annak ellenére, hogy a fizikai valóságban már nem létezel. Ennek ellenére látunk és hallunk Téged, igaz csak a lelki szemeinkkel és a lelki füleinkkel.
Szokás ilyenkor mondani, fájó szívvel gondolunk és emlékezünk Rád. Én nem mondok ilyet. Tudomásul veszem, hogy az életünkben egy biztos dolog van, az hogy meghalunk. Azt is tudomásul veszem, erre a fix és megváltoztathatatlan pontra évezredek alatt nem voltunk képesek felkészülni. Én örömmel és hálával gondolok Rád, mert sokat, sok jót, sok szépet kaptam Tőled.
Most jön egy szemtelennek tűnő kérdés. Hagytál-e ránk, Földvári polgártársaidra bárminemű örökséget? No nem házra ingatlanra vagy ilyesmire gondolok. Válaszolok is helyetted, mert a válasz valójában a létezésed lényege. Méltó örökül hagytad ránk életed és létezésed célját.
Nem voltak nagy és világra törő céljaid. Egy egyszerű, minden normális ember számára könnyen értelmezhető mindennapos cél vezérelt. Egy cél, amit talán soha meg nem fogalmaztál, talán soha ki nem mondtál. Ha kimondtad volna ez a mai világ talán bolondnak is nézett volna.
A Te célod az volt, és az ma is, hasznára lenni embertársaidnak. Hasznára lenni embertársaidnak, de nem a verbalitás, a szófecsérlés szintjén. Te szavak nélkül, kimondatlanul, csak a cselekedeteiddel igyekeztél jót tenni. Úgy is mondhatnám, az volt a célod, hogy a világ boldogságszintjét minden nap néhány tized milliméterrel emeld meg. Igen Ircsike, nagyon szép örökséget hagytál ránk. Az örökségünk nem más, mint a Te példaszerű életed.
Egy város életében, pláne, ha olyan fiatal város, mint Balatonföldvár, annak alakulását családok és személyiségek határozzák meg. Földvár életében a teljesség igénye nélkül, ilyen meghatározó családok a Bem család, Bem Pista bácsi, Kossuth Lajos bácsi, aki a 60-as 70-es években németre tanította a fél falut, a Holovits család, vagy a volt szomszédod Papp doktor és családja. És természetesen a Te családod, a Schilchán család. Ezek a családok és ezek az emberek mintát, viselkedési mintát adtak a népeknek, mindenki tisztelte és becsülte őket. A Ti családotok nem csak elvekkel és viselkedési mintákkal ajándékozta meg Földvárt, hanem kultúrával is. Üknagybátyád Schilchán József Széchenyi Imre uradalmi kertésze volt, neki köszönhetjük Balatonföldvár kertjellegét. A Te családodnak köszönhetjük a Schilhán féle mozgókertet, vagyis a mozit, ami idehozta a világot, kinyitott egy nagy kaput a kultúra világába.
Kedves Ircsi! Nem búcsúzni jöttem. Azért jöttem, hogy a város nevében hálát adjak Neked. Hálát a ránk hagyott örökségért, a tisztességért, a jószándékért, az őszinteségért, a becsületességért. Hálát mondjak a zászlóanyaságért. Tudod, Te voltál az a zászlóanya, aki a régi szokások szerint az első szeget beleütötted a zászlórúdba.
Kedves Ircsi. Megéltél 88 gyönyörű évet. Beleszülettél a Horthy világba. Megélted Rákosi és Kádár rendszerét. 1990-ben együtt örültünk a ránk köszöntött szabadságnak. Életedben rendszerek jöttek, rendszerek mentek, de a legádázabb diktatúrák sem tudták elvenni, vagy akár csak megingatni a legértékesebbet, a Te belső szabadságodat. Nem igazodtál, és nem kerested a kegyeit egyetlen rendszernek sem. A belső szabadság megőrzése a Te legnagyobb erényed. Az életedet nem külsőtörvények, hanem a Te belső törvényeid irányították. Soha senkitől nem vártál semmit, legfeljebb szeretet és barátságot. Többet adtál a világnak, mint amit kaptál tőle. Többet adtál a városodnak, mint amit kaptál tőle. De számodra ez így volt természetes. Kemény elvárásaid bizony voltak, de szigorúan csak önmagaddal szemben. Az egész város, Balatonföldvár minden polgára nevében köszönjük ezt a gyönyörű örökséget.

Az öröklétben -hogy ott is legyen dolgod-még kérünk Tőled valamit. Arra kérünk add át üdvözletünket az előtted és előttünk járóknak. Isten áldjon, Isten veled Ircsi!