AUGUSZTUS 20 -ISTEN ÉLTESSEN, MAGYARORSZÁG! 2026. augusztus 24., hétfő

Aszfaltrajzversennyel kezdőd az ünnepi program az Európa parkban. Számos érdeklődőt és családot vonzott a Bajor Gizi Közösségi Ház által szervezett ingyenes, szabadtéri városi rendezvény augusztus 20-án. A délelőtti órákban a legkisebbeké volt a főszerep az Európa parkban, ahol a gyermekek aszfaltrajzversenyen mutathatták meg ügyességüket „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…” témában, emellett a Moccantó játszoda és kosaras hinta várta a kikapcsolódni vágyó családokat.

A programok kora estétől a Kikötőben folytatódtak, ahol Herényi Károly alpolgármester tartotta meg ünnepi beszédét.

Ezt követte az új kenyér felszentelése, amelyért külön köszönet illeti a Szemesei Pékséget a nagylelkű felajánlásért. A szertartás után a zenei fellépőké volt a színpad: a Sólya zenekar koncertje és a Balatonföldvári Fúvószenekar térzenéje alapozta meg a hangulatot, majd a DeciBand zenekar utcabálja táncoltatta meg a közönséget. Az ünnepi eseménysorozat látványos tűzijátékkal zárult.

Herényi Károly alpolgármester ünnepi beszéde:

ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT KIRÁLYUNK ÜNNEPÉN

Szent István két nemes és szent cselekedete, az államalapítás és a kereszténység felvétele.

Ezzel a két cselekedettel István király megalapozta és biztosította a magyarság ezeréves létezését a Kárpát-medencében.

Először az államalapításról. Szent István -apjának Géza fejedelemnek is köszönhetően -felismerte, hogy a törzsi világnak vége, a honfoglaló hét törzs rendszere a változó és megújuló világban nem képes egyben tartani a magyarságot.

A kor kihívásainak megfelelő, erős királyi, központi hatalomra van szükség, csak az képes a viharos Európában egyben tartani a magyarságot.

Ez a királyi hatalom védett meg minket 1241-42-ben a tatár hordáktól. Ez a királyi hatalom volt képes Mohács után véget vetni a 150 éves török megszállásnak.

Szent István azt is felismerte, hogy a magyar állam működésének, a magyarság katonai hatalmának és függetlenségének erkölcsi biztosítéka csak a kereszténység lehet. Ezért a koronát nem a nyugatról a Német-Római császártól, és nem a keletről, Bizánctól kérte, hanem a római katolikus egyház fejétől, Szilveszter pápától.

István királynak nem csak a külhoni hordák támadásaitól kellett megvédenie a magyar földet, a magyar népet. Szép számmal akadtak az államalapításnak és a keresztény megtérésnek belső ellenzői, sőt véres ellenségei. Közülük is megyénk, Somogy megye szülötte és birtokosa, Koppány vezér volt a legádázabb.

Amiket idáig elmondtam, azt minden valamire való magyar idáig is tudta. Akkor miért is ünnepelünk? Akkor miért is vannak az ünnepeink?

Azért, mert az ünnepeink tartják ezer esztendeje egyben a magyarságot. Az ünnepeink erősítik a nemzeti összetartozás érzését. Az ünnepeink adják azt a mérhetetlen lelki erőt, ami a csatákban, háborúkban fizikai erővé változva védi a nemzetet, védi a hazát. A közös ünnepek, a közös nemzeti emlékezet vezet oda, hogy ha kell, akár az életünket is feláldozzuk hazánkért.

Az ünnep alkalmat teremt arra is, hogy feltegyük magunknak néhány kérdést. Ha akkor, Szent István korában éltünk volna, vajon kinek a pártjára állunk? A nemzet jövőjét megalapozó Szent István pártjára, vagy a magyarság kimagasló erényeit hirdető Koppány pártjára?

De azt a kérdést is feltehetjük, ha István ma élne, mit cselekedne? A keresztény Európát, jelesül az Európai Uniót választaná? Vagy a nemzeti önállóságot preferálná? Estleg a nagyobb nemzeti függetlenség reményében Kelet felé tekintgetne?

Ha haladunk a korral, 1026 esztendő távlatából megállapíthatjuk, az Istváni államelmélet és az azt megalapozó királyság idejétmúlt intézménnyé vált. A Szent Istváni államelmélet fejlődésének és időszerűségének eredménye, amivel István is biztosan elégedett lenne, az az államforma, amiben ma is élünk, a Köztársaság. Remélem nemsokára hazánk visszakapja méltó nevét, a földrajzi Magyarország helyett, a Magyar Köztársaság nevet.

Ha őszinték vagyunk, akad még egy kérdés. Vajon ma is élnek közöttünk Koppány örökösei, szellemi leszármazottai? Olyanok, akik saját egyéni érdekeiket nemzeti érdeknek feltüntetve igyekeznek akaratukat érvényesíteni. Olyanok, akik tartalmatlan, de hazafiasnak tűnő jelszavakkal kábítják – nem is sikertelenül -a közvéleményt.

Bizony ilyen emberek akadnak, és a történelmünk során mindig is akadtak. Ők az elégedetlenkedők. Az ő vezérelvük a szembenállás kultúrája.

1990 óta, azaz 36 éve teljes szabadságban és nemzeti függetlenségben élünk. Ilyenkor, ünnep idején időszerű a kérdés. Mire mentünk az ingyen kapott szabadsággal? Meg volt és meg van-e bennünk a szabadság legfontosabb velejárója. Ahogy Kölcsey leírta a szabadsághoz csatlakozott-e a felelősség? Mert a jog mellett csak felelősség képes harmóniát teremteni a közösségi és az egyéni érdekek között.

Meg tudtuk-e teremteni annak a feltételeit, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból? A választ egy egyszerű példával adom meg. A szegedi Szentgyörgyi Albert professzor kivételével egyetlen Nobel díjasunk sem itthon érte el fantasztikus eredményét. Nekünk magyaroknak a sajátjaink nem kellettek, a világ értelmesebb részének pedig igen. Azért hoztam ezt a példát, mert ez sajnos már a múlt században is így volt.

De visszatérve arra a kérdésre, mire mentünk a 36 éve tartó szabadságunkkal a válasz az, hogy nem sokra. 1990-ben a rendszert váltó országok között éltanulók voltunk, mára 22 évvel az EU csatlakozást követően sereghajtók lettünk. A tagországok közül talán csak Románia és Bulgária van mögöttünk.

Vajon miért alakult így a sorsunk, a magyarság sorsa? Szokás minden felelősséget a választott politikusokra tolni. Igaz, vitathatatlan a felelősségük, de ők csak „társadalmi termékek”. A magyar társadalom, vagyis mi választjuk őket, tehát a választás minősége rólunk, a társadalom mentális állapotáról ad röntgenképet.

Az ünnep alkalmat teremt a szembenézésre is. A szembenézésre a múltunkkal, a jelenünkkel és akár önmagunkkal. Szent István idején honnan indultunk és mára hová jutottunk?

Feltehetjük azt a kérdést is a nálunk sikeresebb nemzeteknek mi a titka? Az a titok, hogy nincs titok! A mi közgondolkodásunk alapja ezer esztendeje a szembenállás kultúrája. Nem tanultuk meg, hogy a másként gondolkodó honfitársunk nem ellenség, legfeljebb ellenfél. Nem tanultuk meg, hogy a politika Deák szerint nem más, mint az egzigenciák, az érdekek egyeztetésének a művészete. Közgondolkodásunk a Kádári időket, a demokráciától és a szabadságtól idegen egypárt rendszeri időket idézi. A kétharmadok nem sokban térnek el az egypártrendszertől, semmiféle érdekegyeztetési folyamat nem jön szóba, nincs egyeztetés, az erő, vagyis a hatalom dönt. Ráadásul teljességgel igaz új Köztársasági elnökünk állítása, bosszúra nem lehet nemzeti jövőt építeni.

Mit kívánhatok magunknak magyaroknak ezen a magasztos ünnepen? Ilyenkor általában a vezetőink bölcsességéért szoktunk esedezni. Sőt az ilyen esedezést néha imába is foglaljuk.

Én ezen a gyönyörű ünnepen csak egy dolgot kívánok, de az minden magyar honfitársamnak.

Amit kívánok magunknak, az a Szent Istváni bölcsesség és a velejáró előrelátás!

Én nem azért fohászkodom, hogy Uram a vezetőinknek add meg a bölcsességet, hanem azért, Uram Szent István ünnepén minden magyarnak add meg a bölcsességet és a nemzete jövője iránti felelősséget.