Hírek

EMLÉKEZZÜNK 2022. október 23., vasárnap

„Amikor a mélyben forrong a düh, és sokak élete kimondhatatlanul keserű, amikor a nép csak papíron szabad, és csak a költőktől áradnak bíztató szavak, igen, ez az, amikor emlékezünk eleinkre 56-os hőseink bátor tetteire.” Schrenk Éva gondolataival tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte ünnepségünket, az eseményt, és azokat, akikre emlékezünk!

Október 23-a Magyarország legfiatalabb ünnepe, ahol azokat az emberi tulajdonságokat ünnepeljük, amit úgy neveznek, hogy igazságérzet, hazaszeretet, becsület, önfeláldozás. És egyben azokat a fogalmakat ítéljük el, mint hazugság, hazaárulás, megaláztatás, eltiprás, szabadság korlátozás, és még sorolhatnánk, mert végeláthatatlan azon szörnyűségek tárháza, amiben akkor az embereknek létezniük kellett. Ami visszatekintve még rémisztőbb, hogy ez az időszak hihetetlen sokáig tartott, végső soron 1989-ig, a rendszerváltásig. Addig téves információkban nőtt fel sok-sok generáció, addig rendszer ellen elkövetett bűnökről, ellenforradalomról, és dicsőséges november 4-ről tanultunk. Azóta végre rengeteg tény látott napvilágot, de korántsem minden. Még ma is kerülnek elő olyan dokumentációk, vallomások, emlékiratok, melyek rávilágítanak a valóságra és az igazságra. Az 56-os forradalom a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Ez a szabadság napja, melyen ritkán látható egységbe kapcsolódott a Nemzet. A szabadság eszméje, a szabadságvágy elsöprő ereje, és az elnyomás megszüntetésének szándéka kovácsolta össze. Még pontosabban azok az emberi szándékok, óhajok, eszmények, amelyek a zsarnokság eltörlésével követeltek maguknak teret.

Egy békés tüntetéssel kezdődő, majd fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom volt az elnyomás, a szovjet megszállás ellen. Ma azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk az eseményekre, a hősökre, és erőt merítsünk ebből az emlékezésből.

1956. történései a jövőnek szóltak, és a mi szabadságunk alapját teremtették meg. Fontos, hogy az ünnepen felidézzük a történelem és az események pillanatait, hiszen az ünnep, az emlékezés kötelesség. Egy kis közép-Európai nép hősiessége bebizonyította az egész világnak, hogy szembe lehet szállni az elnyomó hatalommal, legyen az bármilyen hatalmas, és tűnjön az legyőzhetetlennek is.

1956. bebizonyította, hogy nincs reménytelen küzdelem, ha annak célja a szabadság, a demokrácia, az igazságosság, és a jobb élet megteremtése. 1956. októberének olyan erős üzenete volt, mely tovább élt a megtorlás rideg és kemény hónapjaiban, a gyászban, az emlékekben, hosszú évtizedek perceiben is. 1956. október 23-án Budapesten csoda történt. Akkor is, ha ez rövid ideig tartott, mert a reménykedés és a felszabadultság után a fegyveres erőszak legázolta. Annak szellemét azonban nem tudta megsemmisíteni.

Kié ’56 szellemisége és mi az üzenete? Mindazoké, akik lélekben egyet értettek vele és cselekedtek érte és áldozatot hoztak céljaikért. Hiszen akkor mi mutattunk példát a világnak, az egész emberiségnek: szabadság szeretetből és önfeláldozó hazafiságból. 1956 szelleme mérce; ami ma is kötelez.

Végezetül Sajó Sándor tollából származó gondolattal köszönöm meg figyelmüket, kérem engedjék magukhoz a szép gondolatot: „ Én népem! Múltba vagy jövõbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...De túl minden bún, minden szenvedésen, Önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.”

Babina Éva alpolgármester