Képzőművészeti alkotások, emlékművek Földváron

Írta: Berkesné Hegedűs Márta

1903 óta áll egy fakereszt Budapest irányában a 7-es út balatoni oldalán, Földvár és Szántód határában, amelyet Heinrich Ferenc és neje állíttatott fel szerencsés kimenetelű balesetük emlékére.

1907-ben állították fel Radnay Béla Széchényi Imre mellszobrát. A szobor leleplezésénél jelen volt Darányi Ignác földművelődésügyi miniszter és az ország közgazdasági életének számos kiválósága. Hálájuk és tiszteletük jeléül a környék parasztjai is eljöttek az ünnepségre. A szoborra sajnos ugyanaz a sors várt, mint 1945 után oly sok hasonlóra, 1947-ben összetörték. 1954-ben Pátzay Pál "Széchenyi" szobrát avatták fel ugyanott, ahol az eredeti állt, nemcsak Széchényi Imrének és a Földvárhoz kötődő Széchényiek emlékének, hanem a történelmi Széchenyi család tiszteletére.

A kikötőben van Kvassay Jenő emlékműve, amelyet 1929-ben avattak fel, a róla elnevezett sétányon, a kikötőház mellett. Az emlékművet Kaáli Nagy Dezső tervezte betonból és vasbetonból, bronz arcképmást Sződy Szilárd készítette, Lamperth Géza kőbe vésett epigrammájával. Az eredeti emlékműnek már csak egy része van meg.

Az első Országzászlót 1936-ban avatták fel vörös homokkőből a Magaspart tetején a Stefánia-sánc lábánál. 1959-ben lebontották, az önkormányzat 1991-ben újjáépítette.

A hagyományok szerint több megemlékezés helyszíne volt. A földvári szovjet hősi emlékművet és temetőt 1948. április 4-én avatták fel, a mai Jubileumi tér helyén. Balatonföldvár, Kőröshegy, Kereki, Balatonszárszó, Zamárdi községekben eltemetett összes, valamint Balatonberényben eltemetett 1 szovjet hősi halott hamvasztás után e hősi emlékmű sírjaiban kerültek eltemetésre. Az emlékmű jobb és baloldalán két-két, összesen négy tiszti sír volt, míg az emlékmű mögött egy közös sír, amelyben 37 altiszt és egy katona pihen.

Régi – új Országzászló emlékmű bal oldalán: Burakov F. alhadnagy és Promazarov S. alhadnagy. Az emlékmű jobb oldalán: Sumnezov R. alhadnagy és Kaigaradov F. alhadnagy. Az emlékmű mögött közös sírban: Szoradin F. katona, Radovan Figarev R.N katona, Nadovoj Tmarov N.A. katona és 34 ismeretlen nevű katona és altiszt. Az objektumot létesítő szervezet a Szombathelyi Orosz városparancsnok: Gvardia Őrnagy Vononcov" (Részlet az 1978. június 9-én Berkes László szak. ig. szerv. által aláírt iratból.) Az emlékművet 1956-ban ledöntötték, majd 1957-ben eredeti helyére visszaállították. Az emlékművön orosz és magyar felírat volt. A magyar nyelvű felirat a következő volt: "Itt nyugszanak a szovjet hadsereg harcosai, akik a magyar nép és az Európa népeinek felszabadításáért áldozták életüket a német fasiszta területrablókkal vívott harcokban." 1992-ben az önkormányzat lebontatta, a katonák földi maradványait az új temetőbe szállították. A temetőben két emlékoszlop került felállításra az egyik alatt a katonák maradványaival, a másik emlékmű a II. Vh.-ban elesett földváriaknak állít emléket.

A templom melletti parkban található Mészáros Dezső: "Napba néző nő" mészkőszobra, amelyet 1974-ben lepleztek le.

A volt Kupavezér Szálló parkjában található Mészáros Mihály: Ülő női akt c. mészkőből készült szobra, amelyet 1957-ben helyeztek el a parkban.
A Juventus Szálló parkjában található Marosits István "Együtt" c. szoborkompozíciója, amelyet 1975-ben lepleztek le.

Neptun Szálló parkjában volt Cseh István "Sirály" c. alkotása – jelenleg Siófokon található. Bors István: "Halászfiú" c. fémszobrát 1972-ben helyezték el a községi tanács elé, 1991-től a Kvassay sétányon található.

Városunk szemet gyönyörködtető szökőkútja a városháza előtt 1991-ben készült.

A Jubileumi tér 1996-ban készült, a település alapításának 100 éves és a honfoglalás 1100 éves kettős évfordulóján.

A székely kapu Zetelaka testvértelepülés ajándéka, a városháza mellett található. Az együttműködési megállapodás aláírásakor 1995-ben ajándékozták Földvárnak. A kapun Tamási Áron gondolata olvasható: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Seregi József: Balaton c. carrarai márvány szobrát az ún.: "Szivattyú parkban" 2000-ben a Millennium tiszteletére avatta a város.

Xantus János Kilátótornyot még ma is több útikönyv tartalmazza, és nagyon sokan keresik. A kilátó a Lucs-tető lábánál a 184 m-es magaslaton állt. A tornyot a Somogyi Erdőgazdaság építette saját területén. A 20 m magas, több emelettel és kilátórésszel kialakított tornyot egy császárfa tartotta, a többi rész vörösfenyőből készült. Az országban szinte egyedülálló megoldású kilátót Dr. Vass Dénes tervei szerint építették. Pár év alatt a faszerkezet balesetveszélyessé vált, így le kellett bontani. (Többször felvetődött hasonló kilátó építése.)

Az Új Somogy 1937. november 14-i számában olvashatjuk, hogy a SAC (Somogy megyei Automobil Club) felállítja az autósok védőszentjének Szent Kristóf hatalmas bronzszobrát, Botfay Hűvös László alkotását. A szobrot Szántód és Földvár között állították fel, Szántódon 1939. szeptember 3-án, azonban a II. Vh. kitörése miatt szerényebb külsőségek között. Talapzatán hatalmas márványtábláról száll az esdeklő kérés az autósok védőszentjéhez: "Sancte Chistophere, protego nos!" (Szent Kristóf, védelmezz minket!) A szobrot később ledöntötték és elvitték, összefogás eredményeként az 1990-es évek elején került vissza, az eredeti helyétől észak-keletebbre, Szántódon. Szent Kristóf szobrát a környékbeli települések magukénak érzik, többen tettek a helyrehozataláért, rejtegették és fáradoztak a helyreállításért is, ezért kőröshegyi, szántódi, földvári lakosok egyaránt "kicsit" magukénak érzik az utazók védelmezőjét. Xantus János kilátótorony, amelyet lebontottak.

A gróf Széchényi Imre Általános Iskolában található Kecskeméti Sándor Tihanyi félsziget c. samott domborműve 1983-tól. A Ránki György Zeneiskola lépcsőházában található V. Majzik Mária Ránki Györgyről készült domborműve, amelyet 1997-ben lepleztek le. A városháza volt házasságkötő termében – ma tárgyaló – Pólya István mozaikja található, amely 1978-ban készült.

A közösségi házban a következő alkotások találhatók:
Lóránt János–Gönczi András nagyméretű arax textíliája Balaton címmel, amely 1994-ben készült el. Leintner Sándor: Tükröződések c. nagyméretű olajképe szintén 1994-ben került felavatásra.

Leintner Barna: Hármasban c. alkotása 1994-ben lett átadva.

A földszinti előtérben látható V. Majzik Mária által készített Bajor Gizi-dombormű, amelyet 1997-ben a Földvár Fesztivál keretében avatott a város.

1998-ban a Magyar Kultúra Napján Jókai Anna írónő avatta V. Majzik Mária Magyar Örökség díjas szobrászművész, Kilenc Múzsa c. domborművét a nagy előadó teremben. Balról jobbra a múzsák (hármas csoportokban vannak ábrázolva attribitumokkal): Melpomene (tragédia – komoly álarc), Kalliope (költészet – viasztábla, irón), Thalia (komédia – vidám álarc), Eratho (szerelmes költészet – lant), Terpszikore (tánc – lant), Euterpe (zene – kettősfurulya), Urania (csillagászat – csillag), Polyhymnia (himnikus költészet), Clio (történetírás – tábla, irón)

A közösségi ház előtt, 2001-ben a Földvár Fesztiválon avatta a város a Békeoszlopot, amely azt hirdeti, hogy "Legyen béke a világon!"

2003-ban a Galambszigeten avatták Bakó Béla által készített korpuszt.

Említést érdemelnek a vasútállomással szembeni római katolikus templom színes üvegablakai. A Vitéz Irsay László által tervezett ókeresztény stílusú templom színes üvegablakainak árát a hívek adományozták, és ők határozták meg, hogy melyik szent elkészítését kérik. Az ablakokat Deéd Ferenc festőművész, restaurátor tervezte, Majoros Károly budapesti üvegfestő mester készítette el. Közülük kettőt az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Fém- és üvegipari kiállításán a nyilvánosságnak is bemutatott: az egyik a Fájdalmas Szűz, a másik Szent Kinga képe. Mindkét üvegfestménynek páratlan sikere volt művészi körökben is, úgy hogy ezt a két kiállított üvegfestményt a bírálóbizottság egyhangú kitüntetéssel, az Iparügyi Minisztérium aranyérmével tüntette ki. (BalatoniKurir 1944. január 27.) (Az ajándékozó családok és az ábrázolt szentek az egyházi részben olvashatók.) A szentély az üvegablakainak témái: kenyérszaporítás, oltári szentség, kánai menyegző. A szentély ablakait Szappanos Béla Zamárdi születésű pap-szobrászművész tervezte, az üvegmozaik oltárfeszületet Kondor Béla készítette. A szembemiséző oltár Farkas Ferenc képzőművész kovácsoltvas műve. Szent Tádé szobor Búza Barnabás díjnyertes alkotása. Továbbá két freskó is látható a templomban mindkettő Przudzik József alkotása: II. János Pál pápa képe (1994) és a diadalív festménye. A kápolna előtt Szent Antal szobra látható, alkotójáról, adományozójáról semmit nem tudunk.

Balatonföldváron Tipity János 1984-ben a következő vasműveket gyűjtötte össze és rajzolta le: Felszabadulás u. 2. (ma Kőröshegyi u. 2. a rendőrség épülete) 2 db előtető konzol, József Attila u. 15. bejárati kapu betétrácsa (2 db), Petőfi Sándor u. 8. utcai kétszárnyú kapu, Rákóczi F. u. 5. sz. épület Kvassay sétány felőli hálóbetétes kétszárnyú díszkapu, Rákóczi Ferenc u. 5. Kvassay sétány felőli részen erkélykorlát, r.k. templom bejárati ajtó címeres kilincse (2 db), további 8 db címeres kilincs, kápolna bejárati ajtó pántdísze (4 db), vasútállomás épületén lévő 10 db előtető konzol. Balatonföldváron amatőr szobrászként és keramikusként Petz Ildikó, keramikusként Lendvai Éva, fazekasként Winkler Mária dolgozik.

1954-ben avatták Pátzay Pál "Széchenyi" szobrát, azon a helyen, ahol korábban Széchényi Imre emlékműve állt..

Földvár az irodalomban

Írta: Berkesné Hegedűs Márta

Rákosi Jenő (1842–1929) író, újságíró, politikus a MTA tagja. A Balatoni Szövetség 1907-ben megjelent A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása c. kiadványban a balatonföldvári bevezető részt Rákosi Jenő írta: "E fürdőhelyet tervszerű kiszámítással, úgyszólván előre megfontolt szándékkal hasította ki alapítója néhai Széchényi Imre gróf, … Széchényi Viktor gróf uradalmából. Mikor Imre gróf egy szemleútra levitte magával érdemes professzorunkat Korányi Frigyes drt., aki azután elsőnek szólott a természettudományi közlönyben e helyről mint predestinált fürdőhelyről, akkor már termetes fák alkottak itt-ott ligeteket és a leendő park ifjú csemetéi fogadták a zalai széljárást.
Mert a hagyomány szerint az eszmével Széchenyi Imre grófot még a múlt évszázad első felében megelőzte az uradalom egy gazdatisztje, aki azzal a kijelentéssel, hogy "ebből a helyből előbb-utóbb fürdő lesz." – elkezdte a terület befásítását. Ennek az előrelátó férfiúnak az emlékéről suttognak a fürdőtelepen lévő óriási kanadai nyárfák rezgő levelei."

Móra Ferenc (1879–1934) író, újságíró, muzeológus, 1932. június 20-a augusztus 2-a között orvosai tanácsára Balatonföldváron pihent. Az egykori Zrínyi szállóban kezdte el írni "Aranykoporsó" című regényét. Ezt támasztja alá az a levél is, amelyet Balatonföldvárról Sebestyén Károlynak írt 1932. június 26- án."... Itt találtam egy lelőhelyet. Cserepeket egy nagy parti szakadékban. Egy tekintélyesebb bögre fele kilátszik a löszből. Bottal nem bírtam kiszakítani, holnap nekimegyek a nagy bicskával. Nem szeretném, ha komolyra fordulna a dolog, mert ahogy magamat ismerem, akkor megint veszedelembe forog a regény…"

Németh László (1901–1975) író, műfordító, tanár, orvos és a Balaton elválaszthatatlanok, elég, ha csak Sajkódra gondolunk, és a "Sajkódi esték" című csodálatos esszékötetére. Több balatoni településen is járt; Balatonkenesén, Badacsonyban Egry Józsefnél, Balatonszárszón az 1942–43-as konferencián, a "Soli Deo Gloria" telepen. Balatonföldvárral apósa Démusz János révén került kapcsolatba, aki Széchényi Emiltől vette meg az első balatonföldvári villák egyikét és alakította át panzióvá. Németh László 1942. június végén érkezett ide először. Az 1942–43-as évben a Démusz villa valóságos irodalmi műhely lehetett, hiszen Németh László és Szabó Lőrinc, Babay József is megfordult és alkotott a falai között. A balatonföldvári ház emeletét egy Esterházy herceg bérelte, a földszinten Karády Katalin lakott. Két emléke volt Németh Lászlónak erről a nyárról. "Csak kis Katánk (kislánya) keze melegét őrzöm innét, mint együtt kocogunk fel néhány héttel a halála előtt a kilátóhoz; meg a szemben lakó Bajor Gizi arcát, amint ugyanannál a kilátónál az őrült grófnét lesi a kerítésen, hogy jól játszhassa Harsányi: "Bolond Ásvayné"-ját. Majd így folytatja: "Földvárról egy nagyobb legelőn kell átmenni (a sín fölött, melyre a költő vére szárad), s ott van az ember a szárszói Soli Deo telepen. Én is azon járok át Földvárról az ott-tartott írói találkozókra. Negyvenkettőben egy hét minden napján kétszer is, egyre nagyobb boldogsággal merülve meg a szavaikon felnőtt értelmiségi ifjúság aranykorszövő álmaiban, s az írók váratlan egyetértésében; negyvenháromban pedig egyetlen órára, hogy elmondjam, ha másból nem dacból, amit mint szárszói beszédet őrzött meg főként ellenségeim emlékezete. Negyvennégy őszén ugyancsak a földvári panzióba jöttünk le (a legjobbkor) Illyés Gyulával; én katonaszökevény voltam már; ő csakhamar körözött." Németh László "A sajkódi esték" című könyvében ezt írja: "Földvárt azonban nemcsak én, a család sem tudja megszeretni: túl vastagon van rá felkenve a "nemzet krémje"." Németh László: "Homályból homályba" című életrajzi írásaiból tudjuk, hogy 1942–43-ban Balatonfölváron tartózkodott, és itt kezdte el írni Iszony c. regényét.

Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, legelőször 1921-ben járt Balatonföldváron. Graf Ferencéknél szállt meg. 1938 és 1957 között többször is felkereste a fürdőhelyet. 1941. szeptember 1–8. között, majd 1942. május 22–30-ig Németh László apósáéknál, a Démuszék panziójában üdült. 1943. július 9–20-ig a Zrínyi Szállóban lakott, 1951. július 24. és augusztus 5. között a Jókai utca 3. szám alatt vett ki szobát. Itt Moliere fordításán dolgozott az egyik fővárosi színház megrendelésére. 1942-ben írta "A Földvári vadgesztenyefákhoz" című versét. 1947 augusztus 2–3-án is járt Földváron és ennek a látogatásnak az emléke "A földvári mólón" című verse, amely Kabdebó szerint Szabó Lőrinc költészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása. A verset olvasva nem tudjuk mit csodálunk inkább: a látomásokat, vagy a kifinomult ritmust, vagy a balatoni emlékeket.

Szabó Lőrinc: A földvári mólón c. verséből:

Nyíló recék kereszthálózata
borzong egymáson át ide-oda,
s lent, a napsütött fenékhomokon,
hol halak húznak, lehellet finom
árnyuk együtt fut s együtt tűnik el
a fénytörés színörvényeivel,
mert máris új hullám nő és üveghúsa
alatt a torz terméskövek

megint dagadnak-fogynak: tizenöt
másodperc telt el, s a két hullám között
mely jött s elomlott, most megint csorog
a sok kis csurgó, fecseg és locsog,
s megint árnyat húz a fenekére a
felszín futó recehálózata –
s mindez folyton így ismétli magát,
így, e léhaság, s túlél minket is
és túléli ellenségünket is,
túl, ez a semmi, ez a tünde kép,
túl a királyok, hősök és nép
minden jövőjét: jelentéktelen,
mégis másod, rettentő végtelen!
Balatonföldvár, 1941. szeptember 1.


Ugyanez év szeptemberében még egyszer végigutazik a déli parton. Megáll Földváron is, és Bajor Giziéknél tölt egy kedves estét. Akkor még nem tudhatta és nem is gondolhatta, hogy pár év múlva "A huszonhatodik év" zárószonettjei közé kénytelen fűzni vendéglátói nevét, az öngyilkosokról szóló versben. Boglári tartózkodása alatt is átrándult Földvárra 1950–55 között. A vendéglátó Kovács József vaskereskedő említette, hogy Balatonföldváron, a vízmű mellett, fönt a Magasparton, ahonnan az egész Balatont át lehet ölelni volt egy kedvenc helye, egy kő, egy pad, ahol Moliere: Misanthrope című vígjátékát kezdte fordítani. Ezt bizonyítja feleségének 1950. júl. 25-én írt levele is: "A hegytetőn aztán folytatom majd Moliere-t egy padon, míg be nem sötétedik." Ekkor születhetett a Balatonföldvár című verse is.
1989-ben jelent meg Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1924–1944) a Magvető gondozásában. Ebből a gyűjteményből két idézet Balatonföldvárról: "Egyelőre iszonyú restség fogott el, olvasni se bírok, folyton aludni szeretnék, nappal is. Jó meleg van, csak el ne múljon. Mindenfelé vadul folynak a tavaszinyári készülődések, a Kupában is folyton kalapálnak, malteroznak. Élet még nincs, ismerőst eddig nem láttam." (Balatonföldvár, 1942. május 24.) "Csinálom, amit kell: sokat ődöngök: tegnap este volt mozi (Háry János). Szombaton förtelmesen zsúfolt vonatok jöttek, de azért így sincs túl sok ember. B. Gizi, látom az újságból mindennap játszik, de a villája csak úgy villogott a minap este, akkor arra mentem: nagyban takarították, bizonyára rokonai vannak itt máris. Démuszék panziót nyitnak, kevéssel a Gráf-villa alatt, a nagybetűs felirat messze hirdeti az egész Imre úton az új gazdát, az asszony állítólag már itt előrendezkedik."

Széchényi Zsigmond (1898–1967) író, Afrika-vadász, a következő emlékekről ír Ünnepnapok című írásában: "... öntudatra ébredésem első évei, bizony már a balatonföldvári panaszok jegyében teltek."… emlékszem ilyenféle megjegyzésekre: – Tönkretesz bennünket Balatonföldvár! A szállodák konganak az ürességtől, kihalt a strand is, nem megy oda az ördög se! Gyakran hallottam emlegetni a magyar publikum kétségbeejtő sznobságát is. Hogy inkább költi pénzét harmadrendű dalmát vagy olasz fürdőhelyen, mint sokkal közelebb eső, olcsó és állítólag különb Balaton-parton! Csakis azért, hogy hazatérve "külföldi" nyaralással dicsekedhessen."

Keresztury Dezső (1904–1996) író, költő, 1960-ban kiadott Balaton c. könyvében olvashatjuk: "Voltak, akik azt mondták, hogy a hely szelleme sugalmazta, hogy a magyar feudalizmus éppen itt építette meg a maga Balaton-parti fellegvárát." ".. a telep alaprajza máig a legrendezettebb s egy balatoni fürdőtelep céljainak legmegfelelőbb az egész partvidéken. Majdnem másfél-kilométeres platánsora méltó versenytársa lett a füredi sétány nyárfasorának; tágas kertekben épült régi villái mintha a Hűvösvölgyből települtek volna oda; egykori Casinója szinte zárkózottabb volt a Nemzeti Casinónál; kikötőjét is valami hűvös elegancia jellemezte; gyönyörű yachtjai mintha álomba lebegtek volna a ragyogó rendben tartott mólók között. A harmincas évekre persze már ott is megtört a nagyúri varázs; habár erőteljesen "neogentrys" külsőségek között, de mégis betört a hivatalnokság, polgárság módosabb rétegei is."

Eötvös Károly (1842–1916) író, politikus, Utazás a Balaton körül (1901) c. írásában többek között ezt olvashatjuk Földvárról: "Csak a balaton-földvári fürdőtelep vidám lakói látják mind a két Balatont. (Keleti és Nyugati medencét) Szerencsés múltja, virágzó jelene és ragyogó jövendője van Balaton-Földvárnak. De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti társadalommá alakul át. Ha osztályok, rendek, ragok, felekezetek, pártok, birtokdarabokra nem tördelik szét. Balaton-Földvár főrendi fürdő,… Az egyik hullám főrendi, a másik hullám polgári hullám. Egyik hullám keresztény, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet-e ismerni biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy Balaton-Földvár felé nem megy zsidó hullám. Siófok felé pedig nem meg keresztény hullám."

Tüskés Tibor (1930–) író, A déli part c. művéből idézünk: "A déli part üdülői közül Földvár viszi el a pálmát. Kastélynak beillő villák épülnek, a szállodák között kaviccsal fölhintett széles utak kígyóznak. A magyar arisztokrácia egy része költi itt a pénzét. Ambrus Zoltán elbeszélésének hősét, Berzsenyi bárót joggal hozza ide, hogy kinevettesse a figura sznobizmusát. Földvárnak, ha nem is rokonszenves, de stílusa van. Ugyanúgy, mint a Rózsadombnak, a pesti körutaknak, a hajdani Andrássy útnak. Ugyanannak a pesti nagypolgárságnak és arisztokráciának az ízlése alakította ki épületeit, sétányait."

Mesterházi Lajos (1916–1979) író Hármasugrás c. művében írt Földvárról, gyakori vendége volt az egykori Csepreghy-villának.

Cs. Szabó László (1905–1984) író, esszéista, kritikus Római vakáció c. művében írt Földvárról, gyakori vendége volt a Kvassay sétányon található volt Csesznák-villának.

Lipták Gábor (1912–1985) író, művelődéstörténész, Aranyhíd (1968) (Balatoni mesék, mondák, történetek) c. könyvében "Akit nem fog a golyó" c. története Bogár Pista, híres "igazságtevő, becsületes" betyárról, – akit még a golyó sem fogott. Pista szerelmes volt a földvári csárda bérlőjének lányába. A lány azonban elhagyta egy módosabb kérőért, azután Bogár Pista rettegett, gyilkolástól sem félő emberré vált, s "a golyó is fogta már", a pandúrok a földvári csárda küszöbén lőtték le. A történet egyes motívumai Gönczi Ferenc "A somogyi betyárvilág" című kötetében leírt eseteken alapulnak.

Kóbor László (1946–) író, újságíró, a Balatoni titkok (1994) riport könyvében Földvár felé, félúton c. írásában olvashatjuk: "A település éppen két éve kapott városi rangot – megérdemelten. … " A város zöldterülete 70 hektár, igyekszünk karbantartani – mondja Berkes László polgármester. Az idén már a villanyoszlopokra is muskátlit helyeztünk. Tudja, fontosak a részletek. Egyébként is híre ment, hogy nálunk nincs gépkocsiparkolási díj, s ez így igaz. Nem pénzbeszedővel, virággal várjuk a vendéget. Jutalmunk: magas nemzetközi elismerés." … A várost járva örül az ember, s ennek oka a patikatisztaság. Mintha elegáns nyugati fürdőhelyen járnánk. Végleg megszabadultak a bódéktól, eladták a telkeket, amelyeken a tulajdonosok esztétikus üzleteket emeltek. Nehéz itt hagyni a várost, amely példamutató lehet a déli part településeinek. Lám, így is lehet…"

Forrás:
Az írásban szereplő kiadványok Bóráné Krasznai Ildikó: Balatonföldvár és az irodalom (Németh László, Szabó Lőrinc, Móra Ferenc) (gépelt anyag).

Földvár a festészetben

Írta: Berkesné Hegedűs Márta

A balatoni táj, a víz, a szín játéka nagyon sok festmény, grafika ihletője. A festőnemzedék kiemelkedő alakjainak van balatoni témájú képe, így Lotz Károly (1839–1909), Mészöly Géza (1844–1882), Mednyánszky László (1852–1919), Iványi Grünwald Béla (1867–1940), Csók István (1865–1961), Rippl-Rónai József (1861–1927), Szinyei Merse Pál (1845–1920). Bátran állíthatjuk, hogy a balatoni táj világhírű festője Egry József (1883–1951).

Több alkotásban is gyönyörködhetünk a Keszthelyi Balatoni Múzeum "Balatoni Képtárában". Balatonföldváron az alkotóházban több festőművész pihent, alkotott. Az itt készült képekről sajnos nincsenek adataink. A teljesség igénye nélkül néhány földvári ihletésű kép és alkotója: Iványi Grünwald Béla a nagybányai festőiskola egyik alapítójának: A Balaton Földvár felől; előtérben füstös vonattal c. képe.

Vaszary János (1867–1939) "mesteri ecsetje kevés eszközzel, a színek ellentétével csalja elő a pillanat hatását "A földvári kikötő" című képe a rekkenő nyár mozdulatlan melegét, "Balaton"-ja a háborgó tó elsöprő erejét érzékelteti. Stílusa az impresszionizmusból az expresszionizmusba hajlik át. (Sági–Zákonyi: Balaton 1989.)

Boldizsár István (1897–1984) a nagybányai festők harmadik nemzedékéhez tartozik. Bodnár Éva Boldizsár Istvánról írt könyvében így vall a festő: "Nagybánya után a Balaton nyújtotta nekem a legjelentősebb tájélményt, sok hasonlóságot látok a Balaton és Nagybánya színeiben." Éveken át hosszú hónapokat töltött Balatonföldváron, szívesen járt Tihanyba, Szigligetre, Arácsra, majd a hetvenes évek elején Zánkán ütötte fel nyári tanyáját. Minden képe közvetlen élményből született és – ahogyan ő mondja – alázatát hirdeti a természet szépsége előtt. Boldizsár István földvári képei: Balatonföldvári partrészlet 1959. Csónakkikötő 1964. Stég 1965. A balatonföldvári móló 1966. Vitorlások Balatonföldváron 1966. Csendes Balaton 1966. Balaton délutáni napsütésben 1969.

Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) festőművész, reklámgrafikus 1944-ben több képet festett Földvárról, a Földvár-puszta akkor meglévő épületeiről. Gebhart Béla (1901–1990) építőművész, festőművész a műegyetemi tanulmányai után jelentős magántervezői irodák első munkatársa volt. Magántervezőként lakóházakat, szállodát, ipari vásárok pavilonjait tervezte.
1939-től a Fővárosnál városrendezési feladatokkal foglalkozott. Az Építőművész Szövetség alapító tagja volt. 1951-től a Képzőművészek Szövetségének is tagja lett. Mint építőművész Budapest mai képét, terek, utak csomópontok rendezésével alakította. Az 1940-es, 50-es években több akvarell képet festett Földváron a kikötőben, a Kelta sétányon, Kvassay sétányon, strandon, a Keringő épületéről.

Gönczi Béla (1934–) grafikus, festőművész 1954-ben festett több képet Földvárról. Kandó László (1886–1950) festő. Párizsban a Julian Akadémián és 1906- tól 1909-ig Nagybányán tanult. 1912-ben a kecskeméti művésztelep tagja volt. Figurális kompozíciókat és tájképeket készített. 1933-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Egy földvári képe ismert: Látkép halastóval. Ruisz György festőművész (1922–1994) két földvári képe ismert a Kikötő és a Naplemente.

Csurgói Máté Lajos festő, grafikus (1931–2001) több rézkarcot készített földvári villákról, intézményekről. Bihari Puhl Levente festő (1953–) is több képet festett Földvárról. Forster Jakab (1947–) festő évek óta vendége az Alkotóháznak és több képet is festett Földváron Földvárról.

Évek óta Földváron él és alkot Przudzik József (1926–) festő, restaurátor, aki a Balaton Horizontján meditációm önvallomásai c. írásában így vallja meg a Balaton ars-poétikáját: "Dunántúl, Vértes–Gerecse hegység szülöttje lévén Balatonföldvárra először 1965-ben kerültem. Balatont környező tájban otthon éreztem magam. Balatont igazán ekkor fedeztem fel. Éveim számának és szakmai fejlődésemnek növekedésével éreztem meg mit kapok e csodaszép természeti környezettől. Budapestről Leányfalura akartam költözni. Bele is kezdtem egy műterem építésébe, de amint a földvári tájat megismertem, beleszerettem és odaköltöztem. 1995-ben végleg itt telepedtem le. 34 éve dolgozom itt. A Balaton atmoszférája, természeti csendje szinte Sz. Francesco-i remetesége, egész életem alapvető érzéseit kiteljesítette – úgy érzem kiérlelte. Nekem ez nem lakhely, hanem az egész világ ebben a balatoni atmoszférában, fókuszában gyűlik egybe. Itt találtam magamra, itt élhettem meg mélységben egész életemet végigkísérő természet imádatomat. Az utóbbi harminc év minden gondolati termése itt született. A létezés csodáját itt mindennap átéltem: leveszem magamról a művészettörténeti, intellektuális "kabátot", kiköltözöm a természetbe, felállítom az állványt és elfelejtek mindent, ami túlfilozofált, túlmagyarázott. Nem végezni stílusbeli megfontolásokat, elámulni a természet önmagába való szépségébe, beszédébe. A lélek és a természet meditációja ez. A mindenség az egyetemes világ bontakozik ki. Túl nő elferdült kultúránkon."

Több Földváron élőt is megihletett a Balaton és Földvár szépsége és festett képeket: Danyi László (rajztanár), Pohner Kálmán (rajztanár), Vágó Sándor, Kissné Rózsahegyi Rózsa, Geiger Margó, Máté Enikő. A közösségi házban dolgozik a Vajdaságból származó, ismert grafikusművész, Deák Németh Mária. A Bajor Gizi-villában, ma a Budalakk Üdülő tulajdonosa (Bereck Imre és felesége), a kilencvenes évek végén, 2000 elején nagyobb részt alföldi és fővárosi festőművészek meghívásával alkotótábort szervezett. A táborral egy időben a résztvevő művészek kiállításon mutatkoztak be a közösségi házban.

Földvár és a filmművészet

Írta: Berkesné Hegedűs Márta

Balatonföldvár kedvelt helyszíne volt a játékfilmforgatásnak. Több film hosszabb-rövidebb részletét Földváron forgatták. Kérésünkre a Magyar Filmintézettől (Budapest II. Budakeszi út 51/1) Lencsó László archívumvezető a következő filmes adatokat közölte:

Játékfilmek: (amelyeken balatonföldvári helyszín előfordul)
– Két fogoly, 1937. Rendező: Székely István, forgatókönyvíró: Zilahy Lajos
Szereplők: Bajor Gizi, Rajnai Gábor, Jávor Pál, Ágay Irén
– A címzett ismeretlen, 1935. Rendező: Gaál Béla Szereplők: Ágay Irén, Ráday Imre, Kabos Gyula

Dokumentumfilmek:
Először Magyarországon, 1967. propagandafilm Rendezte: Czigány Tamás
Az Újjáéledő Balaton, 1947. dokumentumfilm Rendező+operatőr: Purczel Miklós (Új strand, üdülők)
Jó üdülést, 1958. propagandafilm Rendezte: György István (Kistext üdülő)

Filmhíradók:
Magyar Filmiroda Rt. Világhíradója 54/1. 1934. (új strandfürdő)
Magyar Filmhíradó 1957/33. (Balaton Szépe választás)

Újságcikkekben a következő filmek forgatásáról olvashatunk:
Somogy Ujság (1935. szep. 13.)
"Filmfelvételeket készített egy angol társaság Balatonföldváron. Az angolok filmfelvételeit a jövő tavasszal bemutatják a magyar mozikban is, de addig a képek megjárják Európa minden államát, hogy hirdessék a Balaton és Balatonföldvár szépségét."

Balatoni Kurir (1938. júl. 20. )
"Az "Azurexpressz" Balatonföldváron Szántó Armand és Szécsén Mihály "Budapest–Wien" c. vígjátékából filmet írt Pacséry László. Az új magyar filmnek a főszereplői Tolnay Klári, Szeleczky Zita, Páger Antal és Básthy Lajos. A film egyes jeleneteit Földváron vették fel. Július 16-án hatalmas tömeg jelenlétében befutott a földvári állomásra az "azurexpressz". A vonaton utazó Szeleczky Zitát és Básthy Lajost az állomáson megjelenő szereplők hatalmas ovációban részesítették."

Balatoni Kurir (1942. aug. 13.)
"Mint értesültünk Balatonföldvár augusztus 15-től kezdődőleg ismét bevonul a film történetébe, mert filmszínészeink szállják meg a fürdőtelepet, s újfilmek forgatását fogják megkezdeni." A forgatás valószínű az 1942-ben készült Egy szív megáll c. filmről ad tudósítást. Rendező: Kalmár László,
szereplők: Karády Katalin, Kiss Manyi, Lehotay Árpád, Makláry Zoltán, Uray Tivadar.

Többen emlékeznek arra, hogy a Valamit visz a víz c. filmet 1942/43-ban Földváron is forgatták. Író, rendező: Zilahy Lajos, Szereplők: Jávor Pál, Kamarás Gyula, Karády Katalin. Kiss Katalin házassága (1950) c. film néhány jelenetének forgatása is Földváron volt. Rendező: Máriássy Félix, Szereplők: Ajtay Andor, Kékes Itala, Berek Kati, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Komlós Juci. Házasságból elégséges (1962) c. film néhány jelenetét Földváron vették fel. Rendező: Wiedermann Károly.

Pogány madonna (1980) rendező: Mészáros Gyula – több részletét is Földváron vették filmre..

Földvár és a zene

Írta: Berkesné Hegedűs Márta

Balatonföldváron több művész alkotott és pihent. Földvár négy évtizeden keresztül adott otthont nyaranta az alkotóművészeknek, a volt Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja később a Magyar Alkotóművészek Egyesületének két alkotóházában. Papp Márta zenetörténész a Földvári napok rendezvénysorozat egyik szerzője 1997-ben közvélemény-kutatást végzett. Kérésünkre megkereste azokat a zeneszerzőket, akik az utóbbi években többször is voltak Földváron. Többen úgy válaszoltak, hogy nem dolgozni, hanem nyaralni jöttek ide, de művészetükre mégis hatással voltak a Földváron eltöltött napok, hetek.

A következőkben Papp Márta zenetörténész által összeállított anyagot idézzük: Ahogy Soós András írja: "Valószínűleg sok művem el sem készülhetett volna földvári nyugalom termékenyítő ereje, és az ottani találkozások, beszélgetések nélkül", s rögtön felsorolja Simon Albert, Földes Imre, Demény János, Batta András nevét, mint emlékezetes és inspiráló beszélgetőpartnereket. "Műveim előadásai közül az egyik legemlékezetesebb is Földvárhoz kötődik, ugyanis 1992-ben az állomással szemben lévő templomban a Tomkins énekegyüttes szólistái oly elképesztő koncentráltsággal és figyelemmel adták elő az 1986-ban készült Ave Maria c. kórusművemet, amelyhez hasonlót azóta sem hallottam."

Van olyan zeneszerző, név szerint Karai József, aki ugyan nem komponált, de rajzolt Balatonföldváron, mindig vázlatfüzettel a kezében sétálgatott a városban vagy a parton, és többek közt lerajzolta Ránki György kedves fenyőfáit a Kelta sétányon. Természetesen keletkeztek zeneművek is Földváron. Orbán György 1985-ben itt komponálta a II. szerenádot zenekarra. Petrovics Emil: "Többször próbálkoztam azzal, hogy ott dolgozzak, s volt, hogy sikerült. Ady verseire írott capella kórusaim ott születtek (Magyar jakobinus dala, Hervadáskor, Nem jön senki), – ha ugyan jól emlékszem. Az biztos, hogy a jakobinus-dalt 1984 nyarán ott írtam." Soós András 1989-ben a 12 dühös ember c. ütőhangszeres darabot, 1992-ben a Rajeczky Benjámin emlékére írt Pater Nostert. Reményi Attila itt kezdte el 1990-ben az öt klarinétra komponált Szonátáját. Pócs Katalin: Nyárutó, zongoradarab 1989 őszén. Andante és Allegro, négykezes zongoradarab részlete 1992 nyarán. Klarinét etüdök, 1993 nyarán. Zongoratrió vázlatai és egyik tétele, 1994 őszén. "Nyárutó című háromtételes zongoradarabom, amelyet a Rádió is felvett, a földvári Alkotóházban készült 1989 őszén… A mű kifejezetten a földvári atmoszférát, az Alkotóházban eltöltött napok hangulatát akarta kifejezni."

Operák is fűződnek Földvárhoz. Pongrácz Zoltán – Az utolsó stáció, opera részlete. "Az 1970-es évek vége s az 1980-as évek első felében (pontos időket már nem tudok mondani) Balatonföldváron komponáltam "Az utolsó stáció" című operám első felvonásának mintegy kétharmadát, továbbá "Az elektronikus zene" című könyvemnek (amely 20 éven át tankönyv volt a Zeneművészeti Főiskolán) legalább a felét. Néhány zenei cikket is írtam ott különféle lapoknak." Rózsa Pál – több művének utómunkálatait Földváron végezte. "Legemlékezetesebb, Földvárhoz kapcsolódó munkám A per c. operám befejezése, amelyet igen nagy lendülettel komponáltam, és amelynek utolsó ütemeit éppen 1991. áprilisában, húsvéthétfőn, egy ragyogóan nagysugaras délutánon vetettem papírra." A felsorolt zeneműveknél persze jóval többnek lehet köze Földvárhoz, amelyek talán nem is kerültek papírra, de gondolatban itt fogantak, az itteni levegőben érlelődtek. Kósa György például 1974-ben, 75-ben és 76-ban is heteket töltött az alkotóházban; már soha nem tudjuk meg, hogy az ezekben az években született nagy műveinek, a Karinthy kantátának, a Bikasiratónak, a Halálfúgának, II. Stabat Maternek, A szólítlak, hattyú kantátának mely részletei készültek el itt, azt viszont tudom Kósa György családtagjaitól, hogy a zeneszerző azért is jött nagyon szívesen Balatonföldvárra, hogy Ránki Györggyel találkozzék.

A felsorolt komponisták és alkotók közül a legszorosabb szálak Ránki Györgyöt fűzték Balatonföldvárhoz. Ránki gyermekkorától kötődött ehhez a vidékhez. Nagybátyja körorvos volt Kőröshegyen, sok nyarat ott töltött. 1963-ban vették a földvári házat a József Attila utcában, de Ránki már előtte is többször dolgozott az alkotóházban. 1963-tól nyáron a saját házában, telente a fűtött alkotóházban élt heteket-hónapokat. A 70-es évek elejére készült el a földvári Ránki-ház kertjének sétány felőli oldalán az a kis ház, ahol attól kezdve a zeneszerző teljes egyedüllétben és koncentrációban komponálhatott. A kis házat egyébként Ránki "gombháznak"-nak nevezte – "...ha leszakad…" tekintettel a szakadós meredek partszakaszra. Barátai, Pongrácz Zoltán, Patachich Iván és Nagy Olivér is többször családostul, együttesen töltöttek néhány hetet az alkotóházban, Ránki közelében és társaságában. A "négyek bandájának" hívták magukat, mint manapság Vajda–Orbán–Selmeczi–Csemiczky – megjegyzem, az újabb "négyek bandája" is, közülük legalábbis Vajda és Orbán rendszeresen járt Földvárra. Ránki György családtagjai szerint a zeneszerző legtöbb művének köze van Földvárhoz: itt készült Az ember tragédiája nagy része, a vonósnégyes, az I.szinfónia, a Káin és Ábel filozofikus oratórium, és utolsó befejezett műve, a Jézus Panaszai is.

Földvár sajátos zenei helytörténetéhez visszatérve még egy nevet okvetlenül meg kell említeni: Simon Albertét, aki ugyan nem zeneszerző, de rengeteg muzsikus zenei nevelkedésének és szemléletének alapvető befolyásolója. Simon Albert 1974-től nyolc alkalommal dolgozott a földvári alkotóházban, hol a Bartókelemzéseit írta, hol hangszeres együttesével próbált. 1996-tól 2004-ig a Földvári Napok kortárs zenei fesztiválon is több zenetudós, zeneszerző volt a város vendége.


13
11

Online Viagratoday