Gazdaságtörténet

A balatoni idegenforgalom kezdetei
Írta: Dr. Ill Márton

Joggal feltételezhető, hogy a történelem folyamán a Balaton mellett élő emberek kihasználták a víz által kínált adottságokat, halászták a halakat, sokoldalúan felhasználták a bőségesen termő nádat. A több évszázadon át itt élt rómaiakról tudjuk, hogy a tavon hajóztak is: ezt pl. fenékpusztai ásatásoknál előkerült hajóácsszerszámok igazolják. Feltételezzük ugyan, de nincs bizonyítékunk arra, hogy akár a rómaiak, akár az utánuk érkező, népvándorláskori népek (keleti gótok, longobárdok, avarok) fürdésre is használták volna a Balaton vizét. A tókörnyéki magyarokról viszont tudjuk, hogy nemcsak halászni, állatokat itatni mentek a vízre, hanem fürödtek is a tó vizében. Erre vonatkozó első írásos bizonyítékunk 1458-ból származik: egy ábrahámi birtokeladás okiratán szereplő "loco Ferdewhel", azaz Fürdőhely utcát említ. Hasonlóan egy, a pannonhalmi apátság apáti birtokával kapcsolatos oklevélen is szerepel egy Kisapáti és Badacsony közötti "Fürdőszeg" nevű terület. Bizonyos tehát, hogy legalább a középkortól kezdve voltak balatoni fürdőhelyek, amelyeket a tókörnyék népe nemcsak akkor keresett fel, amikor a nyári munkák porát-szennyét mosta le magáról, hanem máskor is. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy ez nem jelenti azt, hogy a tótól távolabb lakók a fürdőzés kedvéért keresték volna fel a Balatont, tehát ez nem bizonyítja azt, hogy a mai értelemben vett idegenforgalom már akkor létezett volna.
Leírásokból és más forrásokból származó ismereteink alapján a mai értelemben vett balatoni idegenforgalomról igazából csak a XVIII. századtól kezdve beszélhetünk. Azonban azt is tudnunk kell, hogy nem a tó selymes vize volt a csáberő, amely a Balatonhoz csalogatta az embereket, hanem a partján felfakadó szénsavas források felfedezése. Idegenforgalmi szempontból a legrégibb balatoni fürdőhely Balatonfüred. Eszterházy Antal kuruc generális tábori naplójában 1708. május 16-i bejegyzése szerint "Nagyvázsonbul megindulván Ő Nagysága reggel ment a füredi savanyóvízhez." Ez arra utal, hogy Füred már korábban, tehát valószínűleg már a XVII. században, ismert volt savanyóvizéről. Az igazi "fürdőélet" a kuruc háborúk után indul meg: a forrás mellé faházakat építenek, és a melegített vizet fürdőkádakba öntve használják. 1731 körül Bél Mátyás, a polihisztor is felkeresi és méltatja a "savanyóvizet". 1755-ben Lécs Ágoston tihanyi apát megvásárolja Füred minden forrásának tulajdonjogát, és elkezdi a kis fürdőtelep fejlesztését. Később a Helytartótanács is "elrendeli a fürdő tökéletesítését", és a század végén már külföldön is ajánlják gyógyvizét (a Bécsben megjelenő Magyar Kurirban). Füred idegenforgalmi kapacitását 1786-ban a következő adatok jellemezték: a telepen 75 vendégszoba, 7 konyha és 120 ló befogadására alkalmas istálló állt a vendégek rendelkezésére.
Emellett a füredi és arácsi lakosok is bérbe adtak szobákat, egyesek pedig – a mai kempingezők előfutáraiként – saját sátraikban laktak a "cura" idején. Egy másik lap, a Magyar Hírmondó 1786-ban közölt adatai szerint a telepen és a környező falvakban "170 szobák, 51 konyhák és 319 lovakra való istállók vagynak elkészítve". Ha ezeket az adatokat összevetjük a telepre vonatkozó fentebbi adatokkal, kiderül, hogy a környező falvak lényegesen hozzájárultak Füred idegenforgalmi kapacitásához (ez volt a mai fizetővendégszolgálat kezdete?). Becslések szerint a századvégen a források körül naponta megforduló vendégek száma 350–400 lehetett.
A XIX. század elején (a hévízi meleg vizű fürdő mellett) még mindig csak a savanyúvízi fürdőzés volt napirenden. Az első "áttörést" Oesterreicher Manes József reformjai jelentették. 1822-ben ő építtette meg az első fürdőházat a tó vizére, amelyet hamarosan több másik követett. Meg kell említenünk, hogy Füred ekkor kezdett a reformkor híres politikusainak találkozóhelyévé válni, és ez jelentékenyen hozzájárult a település idegenforgalmának növekedéséhez.
Az 1839-től kezdve évente nyilvánosságra hozott vendégforgalmi adatok lassú, de állandó növekedésről tanúskodtak. A vendégszám alakulása a század második felében a következő képet mutatta: 1845-ben 1327 fő, 1877-ben 1854, 1884-ben 1999 fő, 1890-ben 2606 fő. A század végére Füredet már évi 3000 fürdővendég kereste fel, ami a települést a balatoni fürdőhelyek akkori gyér sorában a leglátogatottabb fürdőhely rangjára emelte. A múlt század második fele előtt igaz balatoni fürdőéletről azért nem lehetett beszélni, mert hazánk tehetősebb rétegei Füreden kívül főleg a külföldi fürdőhelyeket látogatták, hiszen az volt a "sikk". Igazi fellendülést az 1861-ben beindított Déli Vasút hozott, amelynek a déli parton 4 állomása volt: Siófok (1863-tól kezdve), Szántód, Boglár és Keszthely. A vasút közel hozta a fővárost a Balatonhoz, hatására megszüntették a Budapest és Kenese közötti postakocsi járatot, mert a vendégek sokkal rövidebb idő alatt juthattak Füredre, ha vonattal Szántódig, és onnan hajóval mentek a fürdőhelyre. A század utolsó évtizedeiben a vasútnak köszönhetően az egész déli parton is kezdett kialakulni a fürdőélet, ami egyre jelentékenyebb idegenforgalmat eredményezett. Az 1890. évi helyzetet szemlélteti az alábbi táblázat:
 
  Áll. Lakosok
száma
Fürdővend.
száma
Vendég/Lakosság száma %
B.Berény 1 .249 505 40,4
B.keresztúr 832 157 18,9
Fonyód 737 272 36,9
B.boglár 951 244 25,7
B.lelle 1074 136 12,7
B.szemes 711 146 20,5
B.földvár 123 - -
B.szárszó 890 251 28,2
Zamárdi 96 - -
Siófok 4533 1483 32,7
Összesen 12067 3294 27,3

 

A táblázatból látható, hogy a déli parton ekkor már Földvár és Zamárdi kivételével mindenütt megjelennek a fürdővendégek (Földvár-puszta ekkor még nem is volt hivatalosan elismert fürdőhely!). Érdekes, hogy a vendégeknek a helyi lakossághoz viszonyított számaránya igen nagy szórást mutat, és ezt az arányt tekintve B.berény és Fonyód még felkapottabb volt, mint Siófok. Az is figyelemreméltó, hogy ebben az időben a déli part teljes vendégforgalma (3.294) alig haladta meg Balatonfüred látogatóinak számát (2606). A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a helyzet a déli parti üdülőtelepek fejlődésének hatására igen hamar megváltozott.

Balatonföldvár idegenforgalmának kezdetei Földvár-pusztán már 1894-ben, tehát a település kialakításának kezdetén, az első intézkedések között szerepelt a Balaton és a löszfal között elterülő, fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt, mintegy 20 kat. holdnyi terület parkká alakítása. Ugyanakkor megkezdték a Kupa Vezér szállodának, valamint egy kilátótoronnyal ékesített étterem/kávéháznak az építését is. Ezzel párhuzamosan beindították a grófi birtok parcellázását, és már az első évben egész sor parcellát adtak el, sőt mindjárt megkezdődött 8 villa építése is. A telkeket 500–600 négyszögölesre méretezték, hogy az építendő villák ne zsúfolódjanak össze. Az építési kedv hamarosan nagy arányokat öltött, ami annak is betudható, hogy a kedvező árak mellett az uradalom biztosítékot nyújtott arra, hogy a nagy és gondozott park mindenkor közterület marad. Ezen kívül az uradalom a villatulajdonosok minden hozzájárulása nélkül (!) 80.000 korona költséggel vízvezetéket létesített az üdülőtelepen. Az is fokozta az üdülőtelep vonzerejét, hogy már az első évektől kezdve volt villanyvilágítása.
A Kupa vezér szálloda 1896-ra, vagyis az üdülőtelep hivatalos létrejöttéig elkészült, és elkezdte működését. Azonban felismerve a növekvő igényeket, további szállodák épültek: 1897-ben adták át a Bendegúz szállót, 1898-ban pedig közvetlenül a parton a Zrínyi szállót. Közben a magánépítkezések is erősen szaporodtak: a fürdőtelepen 1898-ig 40 üdülő készült el, s Földvár nemcsak a Széchényi-grófok és más főurak, hanem különösen a magas hivatalnoki és katonai karhoz tartozók kedvenc találkozási és nyaralóhelye lett. Így a fiatal település hamarosan felzárkózott a déli part többi üdülőhelyéhez, sőt: 1907-ben Földvár már a leglátogatottabbak közé tartozott.
1 9 0 7 . é v i a d a t o k
  Vendégek
átlalgos száma
Szállodák
száma
Kiadó szobák
száma
B.Berény 1250 4 200
B.keresztúr 250 - 30
Fonyód 650 4 400
B.boglár 900 3 300
B.lelle 1250 2 350
B.szemes 650 2 80
B.szárszó 500 - 150
B.földvár 1100 4 100
Zamárdi 225 - 70
Siófok 8500 5 400

 

A vendégek száma alapján látható, hogy Földvár egy évtized alatt abszolút értelemben a legkedveltebb üdülőhelyek közé került. Azonban, ha a vendégek számát az állandó lakosok számához viszonyítjuk, Földvár vezető szerepe is egyértelműen megmutatkozik. A vendégek száma ebben az időben egyik üdülőhelyen sem haladja meg az állandó lakosok számát, csupán két kivétel tűnik fel: míg Siófokon kb. 1,8-szor, addig Földváron 7,9-szer (!) nagyobb az átlagos vendégszám, mint az akkori lakosok száma. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy Földvár már ekkor képes volt a vendégeknek magas színvonalon azt nyújtani, ami az üdülésüket kellemessé tette: ideális környezetet, változatos és színvonalas időtöltést, és nem utolsósorban megfelelő infrastruktúrát és technikai hátteret. A Balatoni Szövetség Kalauza megemlíti, hogy Földváron már az összes kocsi- és gyalogutakat kiépítették, az egész telepet csatornázták, postaépületet emeltek, hajókikötőt építettek, van vasúti megállója, távíró- és telefonállomása, fürdőorvosa és gyógyszertára.
A fenti táblázatból látható, hogy Földvárnak ekkor (1907) már 4 szállodája volt. A korábban említett 3 mellett felépült az Athléta szálló is, s ezzel a szállodai szobák száma már 82-re emelkedett. Érdemes megemlíteni, hogy a szállodai szobaárak ebben az időben 3–10 Korona között váltakoztak, míg a villákban kivehető szobákért-lakosztályokért az egész idényre 700–2400 Koronát kértek. Ezeknek a szobaáraknak a drágaságát vagy olcsóságát csak más, akkori árakhoz viszonyítva tudjuk megítélni, ezért közlünk néhányat. A fürdőtelepen Bem Gyula által bérelt és kiválónak minősített étterem árairól tudjuk, hogy ott egy levesért 20 fillért fizettek, a hús 80 fillérbe, a sültek 1 Korona 40 fillérbe, a tészták 60 fillérbe, a kávé 50 fillérbe került. Ugyanakkor a bolti árak a következőképpen alakultak: a marhahús kg-ja 1,40–2,10 Koronába , a borjúhús 1,80–2,20 Koronába, a sertéshús 1,50–2,40 Koronába került. A tojás darabját 6 fillérért adták, a zsír kg-ját 1,70 Koronáért, a tej literjét 24 fillérért mérték, a túró kg-ja 40 fillérbe került.
Az üdülővendégeknek gyógy- és zenedíj fejében is fizetniük kellett: felnőtt személy naponta 40 fillért, a 10–15 éves gyermekek 20 fillért, az 5–10 évesek 10 fillért, a cselédek pedig 5 fillért fizettek naponta. A Balatonban álló nagy, közös fürdőházban a családi kabinokon kívül alkalmanként 78 kabint lehetett bérelni. A fürdő ára személyenként 50 fillér volt, lepedőért 20 fillért, míg fürdőruháért 10 fillért kértek. A megadott árak alapján ki-ki eldöntheti, hogy annak idején egy földvári nyaralás mekkora költséggel járt...
A gyógyfürdők és üdülőhelyek közötti megkülönböztetést miniszteri rendelet szabályozta. Ennek értelmében gyógyfürdőkké csak a közegészségügy és a gyógyítás körülményeit fokozott mértékben szolgáló helyek kapták meg ezt az elnevezést. Emelte a település rangját az is, hogy Balatonföldvár 1912-ben hivatalos gyógyfürdő besorolást kapott, és megkezdődött a gyógyvíz kiszolgáltatása is. A fúrt kút 200 m mélységből feltörő gyógyvizének hőmérséklete 18,5 °C volt, és főleg kálium-, magnézium-, vas- és lítium-hidrokarbonátokat, valamint nátriumés kálium-kloridot tartalmazott (emellett a telepnek 1908 óta volt hideg forrású artézi vize is, amelyet szódavíz készítésére használtak). A földvári gyógyvizet az Orsz. M. Kir. Chémiai Intézet rendelkezése alapján kétféle módon hozták forgalomba: 1./ ivókúraként, a helyszínen fogyasztva, vagy edényekben történő elvitellel, 2./ szénsavval telítve, palackokban. A félliteres palack ára 4 fillér volt, a literesé 6 fillér, a 1,5 literesé 8 fillér, míg a 2 literesért 10 fillért fizettek. Földvár idegenforgalmának további alakulása.
Egy 1929-ben megjelent monográfia (Cséplő Ernő: A Balaton) számadatai azt mutatják, hogy Balatonföldvár fejlődése továbbra is töretlen maradt. Az üdülőtelepet ekkor már 130 kisebb-nagyobb villa alkotta, a kiadó szobák száma pedig 50–60 volt. Emellett azonban most már 6 szálloda fogadta a üdülővendégeket: a megnagyobbított Kupa vezér 85 szobával, a Zrínyi 11 -gyel, a Bendegúz 32-vel, a Garabonciás 34-gyel, a Bungalow 32-vel, és a Turistaház 14 szobával, valamint a Rausch-panzió 20 szobával. A vendégek szórakoztatását 6 teniszpálya és egy 36 hold kiterjedésű golfpálya is szolgálta. A fürdőigazgatóság foglalkozott ünnepélyek, hangversenyek, tenisz- és golfversenyek, valamint kocsi- és gyalogkirándulások szervezésével is. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a külföld is érdeklődött Balatonföldvár iránt. Így pl. 1929 tavaszán angol filmcégek a külügyminisztérium útján kértek és kaptak Földvárt bemutató filmanyagokat, hogy azzal az angol körökben megnyilvánuló érdeklődést kielégíthessék. Ebben az időben a sajtó egyre gyakrabban számol be Földvár üdülőhelyi sikereiről. Csak példaként idézünk a Balatoni Kurirban megjelent cikkrészleteket (1935): "június 23-án, vasárnap Balatonföldvárra Hatvan–Miskolc–Nyíregyháza–Debrecenből különvonat érkezett. Mindenki el volt ragadtatva Balatonföldvár gyönyörű szép természeti adottságától és fürdőkultúrájától. ...Igen sok közéleti nagyságot láttunk ott, többek között megjelent Eszterházy Pál herceg, gróf Apponyi György, budai Goldbergerék, gróf Andrássyék stb. stb."
1935. július 17.: "Balatonföldvár úgy látszik az idén nemzetközi fürdőhely lett, mert a Kupavezér szálló tele van angolokkal, olaszokkal s németekkel, és a külföldi rendszámú autók nagy tömegével van tele a park. Természetes, hogy ezen kívül igen sok a magyar fürdőző. Kozma Miklós belügyminiszter is sűrűn látott vendége Balatonföldvárnak, s múlt héten Lelléről jött át egy rövid időre. Czifrák Antal, a fürdő bérlője mindent megtesz annak érdekében, hogy a fürdőzők jól érezzék magukat. A kaszinóban pedig dr. Nagy Barna, a földvári Hungária kaszinó igazgatója gondoskodik arról, hogy igazi nagyvonalú élet alakuljon ki. Csütörtökönként gálaest van, táncverseny, fürdődresszverseny, lesülési verseny stb. stb. Holovits György közkedvelt vendéglője és étterme szintén gondoskodik állandó meglepetésekről, és igen kedves szórakozóhellyé nőtte ki magát".
1937. július 7.: "Versenyeznek az európai divatos nyaraló-üdülőhelyek, hogy Windsor hercege csak egy órát is töltsön náluk. A Balaton üdülőhelyei, ha gondoltak is eddig erre, csak elérhetetlen álomnak képzelték. Azt, ami most valóra válik: Windsor hercege, a volt angol király, feleségével mintegy 14 napra Földvárra jön... Lakosztályának átalakítása már befejezést nyert. A lakosztályhoz egy luxusfürdőszobát is építettek. Készen van a golfpálya is. A Földvár Yacht Club a legjobb luxusyachtot rezerválta a hercegi párnak. ... A Fürdő Rt. összes szobáit lefoglalták, és a vendégek legnagyobb hányada előkelő angolokból tevődik".
A cikkekből is látható, hogy Földvár fejlődése nem állt meg. Jól mutatja ezt az idegenforgalmi kapacitás legfontosabb paramétere, a szállodai férőhelyek száma is. Így pl. a harmincas évek második felében, amikor a külföldiek mellett az üdülni vágyó magyarok érdeklődése is főleg a Balaton felé fordult, Balatonföldváron már 11 szállodában és panzióban 460 férőhely volt, és 2 üdülőben további 183 férőhely állt a vendégek rendelkezésére, vagyis 1937-ben a település egyidejűleg 643 vendéget tudott befogadni. Ennek a számnak a nagyságát csak akkor tudjuk igazán felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy az 1941. évi népszámlálásnál Földvár állandó lakosainak a száma még csak 499 főt tett ki! Érdemes áttekinteni a déli part üdülőtelepeinek szállodai helyzetét jellemző adatokat:
1 9 3 7 . é v i a d a t o k
  Száll. száma Szobák
száma
Fürdősz.
száma
Napi panzió
ára (pengő)
Villany Közp.
fűtés
Meleg
víz
B.Berény 2 8 - 6 - - -
B.mária 3 17 1 5-6 1 - -
B.fenyves 3 10 - 6,50 - - -
Fonyód 4 37 - ... - - -
B.boglár 15 194 9 6-12 11 - 2
B.lelle 36 667(!) 23 5,50-12 16 1 1
B.szemes 4 21 1 5,50-9 3 - -
B.szárszó 15 74 4 4,50-7,50 6 - -
B.földvár 11 305 22 6,50-15 9 1 5
B.zamárdi 12 84 2 4-10 7 - 1
Siófok 32 776 47 5,50-13 26 - 10
Összesen 153 2307 112   101 2 19

 

Fenti táblázat adataiból érdekes kép rajzolódik ki. A szállodák száma a déli parton szépen megnövekedett ugyan, de a szobáknak alig 5%-ához tartozott fürdőszoba! Örvendetes viszont, hogy a fürdőszobáknak kereken 20%-a a földvári szállodákban létezett, noha a földvári szállodák az összesnek csak 7 %-át tették ki. A melegvíz szolgáltatásban is vezető szerepet tölt be Földvár: szállodáinak 45%-ában volt melegvíz, és a sorban csak utána következett Siófok (31%) és B.boglár (13%). A villamosításban a sorrend a következő volt: Földvár szállodáinak 82%-ában volt villany, utána következett Siófok (81%), B.szemes (75%) és B.boglár (73%). Végül meg kell említeni, hogy 2 helyen (de csak két helyen!) volt központi fűtéses szálloda: Földváron és Lellén. Befejezésül megemlítjük, hogy a déli parton összesen 13 teniszpálya volt, ebből 4-et Siófokon, és 5 pályát Földváron tartottak fenn.
A táblázat adatainak elemzését minden elfogultság nélkül úgy összegezhetjük, hogy Földvár 3 évtized alatt az ismeretlenségből a déli part egyik legjobban felszerelt üdülőhelyévé fejlődött. Ez tükröződik az üdülővendégek korábban említett nagy számában, de ugyanakkor a táblázatban szereplő szállodák napi panziós áraiban is.
Ebben az időben a déli part legnagyobb szállodái a következők voltak: a 90 szobás balatonföldvári Kupa vezér, a 80 szobás siófoki Balaton szálló és a 80 szobás lellei Gyárfás szálló. Természetesen éppen ezek a szállodák voltak a legdrágábbak is: a panzióárak pl. Balatonföldváron elérték a napi 15 Pengőt, Siófokon a 13 Pengőt. A legolcsóbb panzióárakat Zamárdiban (4 P.) és Balatonszárszón (4,50P) számították. Azonban szezonban e szállodák, panziók árai még a legolcsóbb fürdőhelyen (Balatonfenyvesen) is havi 150 Pengőre rúgtak, ami abban az időben sokak számára igen nagy összegnek számított, amit kispolgárok és kistisztviselők nemigen tudtak megfizetni. Pedig ehhez járult még az üdülőhelyi díj is, amit mindenkinek meg kellett fizetnie. Elő- és utóidényben az üdülőhelyi díj – személyenként és naponként – az üdülőhely szükségleteinek, látogatottságának és vonzerejének számbavétele alapján 5–25 fillér között mozgott. Pl. Berényben 5 fillér, Szemesen 10 fillér, Lellén 15 fillér, Siófokon 20 fillér, Földváron 25 fillér volt, vagyis itt volt a legmagasabb. Főidényben magasabbak voltak a díjak: Földváron és Siófokon 50 fillért kellett fizetni, Lellén és Bogláron 30 fillért, Szemesen, Fonyódon, Szárszón, Zamárdin és Fenyvesen 20 fillért, Jankovich telepen 16 fillért, Berényben, Szántódon és Márián 10 fillért. Az üdülőhelyi díjak sorába tartozott a nem állandó lakosú villatulajdonosok átalánydíja is, amely öt családtagig – az üdülőhely színvonalától függően – 4–20 Pengő volt, öt családtagon felül pedig 6-40 Pengő. E tekintetben is a legmagasabb átalánydíjat (40 Pengőt) Földváron kellett fizetni, míg Bogláron, Szárszón és Lellén 30 Pengőt, Jankovich telepen pedig 6 Pengőt.
Ezek a díjak képezték az üdülőhelyi bizottságok költségvetésének alapját.
Ebből sok mindent kellett biztosítani: utcaöntözést, közvilágítást, parképítést és fásítást, az üdülőhelyi pénztárnoknak és ellenőrnek, nemegyszer a káplánnak és a harangozónak a tiszteletdíját is, de ide tartozott a teniszpályák működtetése is. Nyilvánvaló, hogy az említett bevételek nélkül egyetlen üdülőhely sem lett volna képes olyan körülményeket teremteni, amelyeket a vendégek joggal elvárhattak.
Földvár az üdültetésből származó bevételeit jó érzékkel az üdülőhely további fejlesztésére, szépítésére fordította. Így nem is csoda, hogy olyan újságcikkek jelentek meg, amelyekben az újságíró Földvárt "a Balaton virágos kertjének" nevezte, és költői szavakkal írta le azt "az álomvilágot, amelyben millió és millió virág illatozik, ezer és ezer dalos madár fütyül és muzsikál, zengi a reggel isteni himnuszát". Ezt a közönség is észrevette, és elismeréssel nyugtázta, mint azt az alábbi olvasói levélrészlet is mutatja (Balatoni Kurir, 1938. április 6.):
"Kedves Szerkesztő Úr!
Engedje meg, hogy ezúton gratulálhassunk Földvárnak. ...GépkocsinkkalBalaton körüli kirándulásra indultunk, minden községnél megálltunk és találgatós kérdést játszottunk, vajon melyik szebb? – Hol van több virág? Hol szebb a móló? – Mikor Földvárra értünk, egyszerre mind a négyen lecsaptunk, mint varjú az áldozatára! Ez a legszebb! Kiáltottuk egyszerre mind. Társaságunk egyik tagja azt vallja, hogy mindég is a legszebb volt, de most még ennél is szebb! Az utakat mindenütt újabb és újabb fiatal bokrok és fácskák díszítik! ...Fű, fa, virág minden, és mily izlésesen, pompásan van elrendezve. Sőt még egy újítás, kezdik a járdákat betonozni. Valóságos világfürdő benyomását kelti az utazók számára!"

 

Az eddigiekből kitűnik, hogy Balatonföldvár a 30-as évek vége felé a déli part idegenforgalmának egyik legjelentősebb középpontja volt, amely korszerűen felszerelt szállodákat, gondozott parkokat és utakat biztosított vendégeinek, ugyanakkor gondoskodott arról is, hogy mind az igényesebb vendégek, mind a sportot kedvelők megfelelő szórakozást találjanak. 1932-ben megalakult a "Balatonföldvár Üdülőkaszinó" 21 taggal, majd 1934-ben "Hungária" néven alakult meg a második földvári kaszinó is. A kaszinók a társas szórakozás mellett közművelődési és hazafias célokat is szolgáltak. Céljaik elérésére zeneestélyeket, kiállításokat, kerti ünnepélyeket, kirándulásokat, teniszjátékokat, tombolákat és különféle sportversenyeket szerveztek. De a sportrendezvények is nagymértékben szolgálták az idegenforgalom fejlődését. Így pl. 1935-ben Gömbös Gyula kezdeményezésére a rendezvényeket nemzetközi sporthetek keretében szervezték, amelyeknek programján a következők szerepeltek: vitorlázás, motorcsónakverseny, teniszverseny, autóverseny, lovasmérkőzések, Balaton-átúszás, vízipóló, pentatlon és autó-szépségverseny. A sporthétnek pl. 1941-ben (tehát már háborús viszonyok között!) 893 versenyzője volt, közülük csaknem 200 külföldi, és 43.000 nézőt tartottak számon. Manapság általában Füredhez kapcsolódik az Anna-bál fogalma, pedig a 30-as években Földváron is már régi hagyományként rendeztek Anna-bálokat.
A Balatoni Kurír 1938. július 20.-i számában a következőket írta:
"Július 23-án, szombaton este 10 órakor rendezik meg a békeidők hagyományos Anna-bálját a balatonföldvári kaszinóban. Évről évre nemcsak Földvár és a Balaton, hanem a főváros és a Dunántúl előkelő családjai adnak egymásnak találkozót ezen a hangulatos bálon. Hatalmas előkészület előzi meg a földvári Annabált, amelyen részt vesz az arisztokrata családokkal együtt a budapesti diplomáciai testület több tagja is. A magyar rádió helyszíni közvetítést ad a báli éjszakáról." A hazai idegenforgalomban 1937 után egy néhány évig tartó visszaesés következett be. Ez természetesen megmutatkozott az egész balatoni, ezen belül a földvári vendégforgalom számadataiban is. Így pl. a belföldi és külföldi üdülővendégek száma az 1937–43 közötti években Földváron a következőképpen alakult:
  1937 1938 1939   1942 1943
Belföldiek 5446 2441 2130 ... 3679 4766
Külföldiek 1176 530 343 ... 149 188
Összesen 6622 2971 2473 ... 3828 4954

 

A táblázatból kitűnik, hogy a Földváron nyaralók összlétszáma a 30-as évek vége felé jelentősen csökkent ugyan, de 1942–43-ban már ismét folyamatosan növekedett. Bár ekkor a belföldi vendégszám már ismét megközelítette az 1937. évit, a külföldi üdülővendégek száma (nagyrészt Hitler korlátozó intézkedései és a hadiesemények következtében) a korábbinak töredékére esett vissza.
Érdemes megemlíteni, hogy 1940-ben, az idegenforgalmi "mélypont" idején Földvár tudott kezdeményezni: a Balatoni Halászati Rt. "Földvári Téli Napokat" rendezett, amelyeknek egyik programja a nagy látványosságnak számító jéghalászati bemutató volt. A nézők nagy része a lyukvágók, csáklyás emberek s végül a hálóhúzók körül tolongott, éppen ezért a munka sem mehetett olyan serényen, mint máskor. A halászokat egész embertömeg vette körül, s ők türelmesen magyarázták a jéghalászat pár száz év óta alig változott technikáját.
A jéghalászat után jégkorong-mérkőzésre került sor, majd a Botond testvérpár műkorcsolyázó számaival aratott megérdemelt sikert. Este a Kupa vezér szálló nagytermében hajnalig tartó bál zárta a napot. A Téli Napok sikerét az akkori újság azzal jellemezte, hogy "…a Kupa vezér és Sellő szállók szombat estére még a fürdőszobáikat is kiadták. A szállodaportások arca épp olyan gondterhes volt, mint a legerősebb nyári week-end napokon, épp úgy elő kellett szedni külföldi nyelvtudásukat, hogy miként lehet még 10–20 vendéget elhelyezni ott, ahová már egy sem fér".
A szépen sikerült Téli Napok után azonban – amint ezt a fentebbi statisztika is mutatta – egy kevésbé sikeres szezon következett. Erről a Balatoni Kurir 1940. október 17-én a következőket írta:
"Volt egy gyenge szezon, annak dacára, hogy az előjegyzések már májusban érkeztek, és így a legszebb reményeink lehettek. De hát ki tehet arról, hogy non putarem [= nem sejtett, nem várt dolog] jött közbe, részint az időjárás, részint a politikai körülmények miatt. Nagyon nagy hiba az is, hogy augusztus huszadikától pánikszerűen menekült el a nyaraló vendégek legnagyobb része a Balaton mellől, ha mindjárt szebb idő is volt, mint azelőtt. Ez irányban kellene valami társadalmi propagandát kifejteni, hogy a szeptemberi szép napokban, mikor még javában lehetett fürödni is, alig lehetett egy-két embert látni." – E sorok alapján úgy tűnik, hogy az "augusztus húszadiki effektus", amely ma is létezik, már 60 évvel ezelőtt ismert jelenség volt...


Az 1945–1990 közötti idegenforgalom alakulása

1945 tavaszán a második világháború pusztításait a Balaton környékén is a rombadőlt villák, feltépett vasútvonalak, felrobbantott hidak és utak jelezték. A háború a maga rombolásaival Földvárt sem kerülte el, itt is bőven volt mit újjáépíteni. Az embereket elsősorban a mindennapos megélhetési gondok foglalkoztatták, és nem az idegenforgalom. Ugyanakkor a helyi tulajdonviszonyokban is lényeges változások következtek be, amelyek előbb gátolták az idegenforgalom újjáéledését, de később a tömeges üdültetésnek, és ezzel az idegenforgalom újabb formájának elterjedését tették lehetővé. Így a 40-es évek végén ismét lehetett idegenforgalomról beszélni, amely lassan, később egyre nagyobb iramban fejlődött. A nagyarányú beruházások ugrásszerűen növelték a Balaton-part látogatottságát. A balatoni vendégforgalom a következőképpen alakult:
 
Év: Vendégek száma:
1949 213235
1958 395339
1959 438297
1960 511829

 

Látható, hogy 11 év alatt a vendégek összbalatoni száma 2,4-szeresére növekedett. A II. Világháború után a földvári idegenforgalom is erőteljesen fejlődött. Így pl. 1957-ben Földváron 6 szálloda ismét megkezdte működését 567 férőhellyel, és mellettük 56 üdülő további 1995 vendég egyidejű befogadását tette lehetővé. Ezt úgy is lehet mondani, hogy a férőhelyek száma 20 év alatt 643-ról 2562-re, vagyis a 4-szeresére (!) növekedett. Pedig ehhez még hozzájárult az ekkortájt elterjedő fizetővendéglátás is, amelynek keretében 32 család 62 szobát adott ki 176 férőhellyel.
Érdemes felfigyelni a fizetővendéglátás igen gyors fejlődésére. 1960-ban Földváron a magánházaknál a kiadó szobák száma már 187-re növekedett, vagyis 3 év alatt megháromszorozódott, és a férőhelyek száma 460 volt, tehát az is 2,6-szeresére növekedett. Emellett azonban ekkor a községben már kemping is működött, és átvonuló szállásként az iskolát is igénybe vették. A férőhelyek számának ilyen kedvező alakulása következtében 1960-ban a közhasználatú szálláshelyeken a vendégek száma meghaladta a 28,5 ezer főt, míg a vendégéjszakáké 167,9 ezerre rúgott. Úgy véljük, ezek a számok önmagukért beszélnek.
A hatvanas évektől kezdve végrehajtott balatoni utasszámlálások (vonaton és közúton) arra az eredményre vezettek, hogy az idényben (május 1. – október 30.) a Balatonra leutazók száma többszörösen meghaladja az idegenforgalmi szálláshelyek számát. Az alábbi táblázat mutatja, hogy a Balatonnál egy időben tartózkodók számából, és az idegenforgalmi férőhelyek számából következtetve hányan töltötték idejüket saját villában vagy a lakosságnál:
       
  A Balatonnál egyidőben tartózkodók átlagos
száma, ezerben
Idegenforgalmi
szálláshelyek
száma, ezerben
Saját nyaralóban tartozkodók száma, ezerben
1962 70 48 22
1965 127 79 48
1970 226 105 121


Világosan látszik, hogy a nyolc év alatt a szálláshelyek száma 2,2-szeresére növekedett ugyan, az ideutazók száma viszont 3,2-szeresére nőtt. Ennek a következménye az, hogy míg 1962-ben az ideutazók 31,4%-a helyezkedett el a magánszállásokon, addig 1970-ben ez az arány már 53,5%-ra növekedett, vagyis a Balatonhoz utazók nagyobbik fele nem vett igénybe idegenforgalmi szálláshelyet. Az egy-egy hétvégére a Balatonhoz utazók eloszlása természetesen nem egyenletes. Az egyidejűleg egy-egy településen tartózkodóknak az illető település lakosságszámához viszonyított aránya beszédes szám lehet: többek között arról tanúskodhat, hogy mekkora az adott település idegenforgalmi vonzereje. Tekintsük meg ilyen szempontból az 1970-es év adatait:

       
  Lakosság
száma, fő
Egyidejűleg
ott tartózkodók
Lakossághoz
viszonyított
Balatonföldvár 1471 14284 9,7
Balatonlelle 3584 16160 4,5
Siófok 16974 40112 2,4
Déli part össz.: 50191 144286 2,9


A táblázat utolsó sora mutatja, hogy az egész déli parton az egyidejűleg ott tartózkodók száma átlagosan 2,9-szer akkora, mint a lakosság száma (az északi parton ez az arány csupán 1,1!). Látható az is, hogy míg Siófok valamelyest elmarad ettől az átlagtól, és Lellén ez az arány az átlagosnak másfélszerese, addig Földvár több, mint 3-szor akkora aránnyal büszkélkedhet. Ez a megállapítás Földvár esetében azt jelenti, hogy 1970-ben egy-egy hétvégén a település lélekszáma megtízszereződött! Ha erre a tényre magyarázatot keresünk, akkor abból kell kiindulnunk, hogy egy település látogató-forgalmát részben a természeti adottságok, de főleg a fogadás feltételei szabják meg. Tény, hogy a földvári kereskedelmi és vendéglátói hálózatnak az idényben átlagosan 10-szeres igényt kellett kielégítenie, és hogy ezt sikeresen tette, bizonyítja az idelátogatók igen nagy száma. A későbbi években is tovább tartott az idegenforgalom növekedése Földváron. Ezt jól mutatja a férőhelyek számának további alakulása:

       
  1970 1980 1990
Összes férőhelyek száma 6631 9456 10436
Ebből szállodák 645 887 1796
Üdülők szálláshelyei 2868 3902 4293
Fizetővendéglátás 1098 3464 3547
Egyéb 2020 1200 800
a./ 1986. évi adat      


A táblázat adatai azt mutatják, hogy az összes férőhelyek száma húsz év alatt 57%-kal nőtt, azonban ezen belül a második évtized kerek 10%-os növekedése arra utal, hogy e téren bizonyos telítettséghez közeledünk (ami összefügg azzal is, hogy a déli part mentén a települések már szinte összenőttek). Érdemes felfigyelni arra is, hogy az alig másfél évtizeddel korábban kialakult fizetővendéglátás 1970-ben már több helyet kínált, mint a helybeli szállodák, tehát az idegenforgalom igen jelentős tényezőjévé fejlődött. Az új szállodák építése kapcsán a 80-as években megkétszereződött ugyan a szállodai férőhelyek száma, ennek ellenére a fizetővendéglátás kapacitása 1990-ben még így is kétszer akkora volt, mint a szállodáké.


A 90-es évek idegenforgalma

Ismeretes, hogy a 60-as évektől kezdve a külföldi vendégek közül legnagyobb számban az NDK állampolgárai nyaraltak a Balatonnál. A két Németország egyesítése a mi szempontunkból azzal járt, hogy a kilencvenes években a külföldi vendégek ill. vendégéjszakák száma jelentősen visszaesett, és még az évtized végére sem érte el a nyolcvanas évek szintjét. Ezt a folyamatot szemlélteti Somogy megyére vetítve az alábbi táblázat:
Év Belföldi Külföldi Összes * Belföldi Külföldi Összes
  vendég * vendégéjszakak
1990 121002 269407 390409 * 869673 2278924 3148597
1991 80335 195396 275731 * 474855 1649005 2123860
1992 81017 158680 239697 * 365633 1281764 1647397
1993 97945 210643 308588 * 380336 1384327 1764663
1994 158687 223016 381703 * 626983 1448486 2075469
1995 139279 192769 332048 * 577629 1222411 1800040
1996 145360 204701 350061 * 565960 1345120 1911080
1997 160517 214629 375146 * 602243 1254796 1857039

Fentiek természetesen érvényesek Földvárra is, itt is volt bizonyos visszaesés a számszerű adatokban. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogy városunknak a déli part idegenforgalmában játszott vezető szerepe – amit a korábbi évek adatai egyértelműen bizonyítottak – jelen körülmények között megmaradt-e. A vizsgálathoz a Somogy megyei statisztikai évkönyv 1996. és 1997. évi adatait használjuk. A statisztikai adatok önmagukban is képet adnak egy vizsgált jelenségről, jelen esetben az idegenforgalomról. Azonban egy-egy számadat súlyát akkor kapjuk meg igazán, ha azt pl. más helyen mért azonos számadatokhoz viszonyítjuk. A különböző helyekről származó, azonos jelenségre vonatkozó összehasonlítása akkor reális, ha az adatokat azonos körülményekre, pl. 1000 lakosra vonatkoztatjuk. Éppen ezért a táblázatunkban megadjuk a statisztika évkönyvből vett adatoknak ezer lakosra redukált értékeit is.

1996. július 31-i helyzet
  Férőhely * Vendég * Vendégéjszaka *
    * összes külföldi * összes külföldi *
B.Földvár 4299 * 41686 30310 * 214279 175632 *
B.Lelle 2797 * 17531 8144 * 101160 62641 *
Siófok 16748 * 168097 91165 * 797907 494254 *
............................................................................................................................
Déli part össz.: 43922 * 307258 182496 * 1682588 181834 *
                 
Fenti adatok, 1000 lakosra vetítve          
B.Földvár 1869 * 18124 13178 * 93165 76362 *
B.Lelle 559 * 3506 1629 * 20232 12528 *
Siófok 698 * 7004 3799 * 33246 20594 *
............................................................................................................................
Földv./Déli part: 9,8% * 13,6% 16,1% * 12,7% 14,9% *

A fenti táblázat alsó felében az 1000 lakosra redukált adatok azt mutatják, hogy 1996-ban a férőhelyek száma Földváron 3,3-szor akkora volt, mint Lellén, és 2,7-szer akkora, mint Siófokon. Hasonlóan: Földváron 5,2-ször ill. 2,6-szer annyi vendég volt, mint Lellén ill. Siófokon. A külföldi vendégek esetében a földvári "többlet" még nagyobb: 8,1-szer ill. 3,5-szer több külföldi nyaralt Földváron, mint Lellén ill. Siófokon. Ezek az adatok mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy Földvár idegenforgalmi teljesítménye lényegesen nagyobb volt, mint a nála 2-szer nagyobb Lelléé, vagy a 10-szer nagyobb Siófoké.
Ez utóbbi megállapítás nemcsak e két településsel kapcsolatos összehasonlításra érvényes, hiszen a déli part összesített idegenforgalmi adataiból hasonló következtetésre jutunk. Ha ui. figyelembe vesszük, hogy Földváron a déli part összlakosságának (16 településének) csupán 4,2%-a lakik, akkor például a Földvár/ Déli part=4,2%-os arány átlagos földvári teljesítményt jelezne. Ezzel szemben a fenti táblázat utolsó sorában közölt százalékos arányszámok valamennyi esetben igen jelentős (2,3–3,8-szoros) többletet mutatnak, ugyanúgy, mint a Lellével és Siófokkal való összehasonlításnál. Mivel felmerülhet, hogy a fentiekben talán egy kiugró év adatait vizsgáltuk, ezért az alábbiakban elvégezzük ugyanezt az elemzést a rákövetkező, 1997. év adataival is.

1997. július 31-i helyzet
  Férőhely * Vendég * Vendégéjszaka *
    * összes külföldi * összes külföldi *
B.Földvár 4212 * 48212 35808 * 229951 189613 *
B.Lelle 2558 * 16575 6497 * 90849 45250 *
Siófok 16850 * 185759 103835 * 843989 534049 *
Déli part össz.: 40736 * 323930 191481 * 1658507 1142747 *
                 
Fenti adatok, 1000 lakosra vetítve          
B.Földvár 1831 * 20923 15569 * 99979 82440 *
B.Lelle 512 * 3315 1299 * 18170 9050 *
Siófok 702 * 7740 4326 * 35166 22252 *
Földv./Déli part: 10,3% * 14,9% 18,7% * 13,9% 16,6% *

Az előző évi adatsorok mintájára most is az 1000 lakosra redukált paramétereknél előbb a Lelléhez, majd a Siófokhoz viszonyított arányszámot közöljük: a férőhelyeknél 3,6 ill. 2,6; az összes vendégszámnál 6,3 ill. 2,7; a külföldi vendégek számánál 12,0 ill 3,6; a külföldi vendégéjszakák számánál 9,1 ill. 3,7 adódik (ha a táblázatbeli adatok osztását elvégezzük).
Megállapíthatjuk, hogy az 1997. évi adatok hasonlóak az előző éviekhez, sőt több helyen még azoknál is nagyobb földvári "többletet" mutatnak. Összegezve mondhatjuk: a statisztikai adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy Földvár szerepe a déli part idegenforgalmában – a korábbiakhoz hasonlóan – a 90-es években is kiemelkedő volt. Ennek okát az 1997. évi elégedettségi vizsgálatainkból is könnyű megállapítani. A 600 válaszadó 95,4%-a nyilvánította kiválónak vagy jónak a város parkosítását; 94,8%-a mondta ugyanezt a helyi lakosság kedvességéről-vendégszeretetéről; 90,9%-a dicsérte a város tisztaságát és 88,3%- a tartotta igen jónak a strandok tisztaságát. Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a földvári idegenforgalommal kapcsolatban az utóbbi évek folyamán bekövetkezett pozitív változásokat.
A 90-es években partnerkapcsolataink alakultak ki erdélyi, németországi, franciaországi, svájci és finn településekkel. E kapcsolatok keretében nemcsak külföldi csoportok látogattak városunkba, de földvári csoportok is felkeresték a különböző partnertelepüléseket, és e csoportos látogatások számos esetben eredményeztek baráti kapcsolatokat és "privát" kezdeményezésű, kölcsönös látogatásokat. A látogatások alkalmat adtak művészi együttesek (énekkarok, zenekarok) kölcsönös bemutatkozására, közös sportesemények lebonyolítására, és saját országunk, valamint a partner-országok tágabb környezetének bemutatására, megismerésére. Az idegenforgalom jobb kiszolgálása érdekében Balatonföldvár a település fennállásának 100. évfordulóján (1996-ban) létrehozott egy önkormányzati Turisztikai Információs Irodát. Az iroda két munkatársa június–augusztus– szeptember hónapokban egy, a Széchényi Imre utcában felállított pavilonban szolgáltatott mindenfajta turisztikai információt az érdeklődőknek.
A turisták nagy érdeklődése igazolta, hogy az iroda tevékenységére igény van. Ezért az önkormányzat a további évekre is biztosította a működéséhez szükséges anyagi feltételeket. További előrelépés volt, hogy 1998-tól az iroda egyik munkatársa az iroda egész évi (félállású) alkalmazottja lett, ill. 1999-ben csatlakoztunk a Tourinform irodák országos hálózatához. Így most már irodánk rendelkezésére áll egy, az egész országra kiterjedő adatbázis, amely lehetővé teszi a turisták magas színvonalú kiszolgálását. Szolgáltatásunk fő profilja: turistainformáció és adatkezelés, turisztikai reklámtevékenység.
Városunk lakói számára az idegenforgalom megélhetési forrást, bizonyos mértékű jövedelemkiegészítést jelent. Önkormányzatunk éppen ezért minden lehetséges módon támogatja az idegenforgalom fejlesztését. A partnervárosi kapcsolatok mellett, ennek egyik formája az idegenforgalmi kiállításokon való részvétel. Így például 1997-ben az önkormányzat anyagi támogatásával és a közösségi ház szervezésében 10 földvári szálloda és utazási iroda részvételével a bajorországi Augsburgban magyar hetet rendeztünk. Ennek keretében az ottani Schwabencenterben és a szabadidő-vásárban magyar népzene és néptánc mellett hívtuk fel több ezer látogató figyelmét azokra a nyaralási lehetőségekre, amelyeket Földvár és a Balaton kínál. A nagy sikerre való tekintettel 1999-ben megismételtük augsburgi szereplésünket, amely ismét szép sajtóvisszhangot kapott. Külföldi szerepléseik mellett lényegében ugyanazokkal a szállodákkal és utazási irodákkal részt veszünk a budapesti Utazás' kiállításokon, ahol elsősorban a hazai közönséget igyekeztünk meggyőzni arról, hogy virágos Földváron kellemesen és színvonalasan lehet nyaralni.


Forrás:
A Balaton összes fürdő- és üdülőhelyeinek leírása. Kaposvár, 1907.
A Balaton és vidéke. Eggenberger, 1909.
Balaton. A Balatoni Szövetség Kalauza, Balatonfüred, 1912.
Balaton monográfia. Panoráma Kiadó, 1974.
Cséplő Ernő: A Balaton. A Balatoni Szövetség Kalauza, Balatonfüred, 1929.
Magyarország városai. Égisz Kiadó, 1996.
Reőthy Ferenc: Balatonföldvár. A balatonföldvári közös tanács kiadványa, 1986.
Somogy, XXXV., 1898. és XXXVl., 1899. évfolyam számai.
Sági János: A Balaton írásban és képben, Keszthely, 1902.
Somogy megye statisztikai évkönyveinek 1974–1997 közötti kötetei..



A Balatonföldvári Tourinform iroda
Írta: Lázi Violetta

Magyarország teljes, átfogó turisztikai ajánlatának non-profit képviseletét a Tourinform-hálózat látja el, amely valamennyi turisztikai régióban jelen lévő országos hálózattá fejlődött.
Az első Tourinform iroda 1981-ben alakult, az országos hálózat kiépítése 1992-ben kezdődött el, amely 2006-ban másfélszáz irodát számlál.
A Tourinform név és logo márka védjegyoltalmi védettséget élvez, korlátlan használója a Magyar Turizmus Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MT Zrt.).
A turisták – belföldiek és külföldiek – számára az egyik legfontosabb, biztonságérzetüket erősítő szolgáltatás, ha egy új, számukra idegen környezetben megfelelő, hiteles információhoz juthatnak.
Legalább ennyire fontos, hogy a turistáknak ajánlott turisztikai szolgáltatásokon keresztül a helyi és állami turisztikai bevételek növekedjenek.
Városunkban 1996-ban – akkor még igen szerény körülmények között – kezdte meg működését az első információs iroda, majd 1999-ben csatlakozott az országos Tourinform-hálózathoz. Ekkor a MT Zrt. névhasználati szerződést kötött Balatonföldvár Város Önkormányzatával, amelyben átadta és engedélyezte az iroda működésének időtartama alatt a Tourinform név és logo használatát. A névhasználati szerződés mellékletét képező Névhasználati Kézikönyv részletesen leírja a hálózat működését, szabályozza a MT Zrt. és Balatonföldvár Város Önkormányzatának jogait illetve kötelezettségeit, meghatározza a csatlakozó irodára vonatkozó szakmai és működési előírásokat, valamint azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a MT Zrt. kizárólag a Tourinform irodák részére biztosít.

 

A Tourinform iroda nem utazási iroda, hanem egyfajta bemutatóterem, amely elsősorban a település/térség fogadószobája, kirakata, ahol a vendégek a térségi és nemzeti turisztikai kínálattal egyaránt találkoznak.
A Tourinform hálózatban az irodákat a MT Zrt. a következők szerint jelöli:
• szezonális információs iroda
• területi információs iroda
• területi információs és marketingiroda
• megyei iroda ügyfélforgalom nélkül
• ügyfélforgalmat ellátó megyei iroda
A balatonföldvári Tourinform besorolása szerint egész évben nyitva tartó információs iroda, amely minden esetben közvetlen ügyfélszolgálatot lát el.

 

 

A Tourinform iroda feladatai
A turisztikai kereslet és kínálat közvetítése
A Tourinform iroda munkája során kapcsolatot tart a működési területén található turisztikai szolgáltatókkal, vállalkozókkal, a különböző szakmai szervezetekkel és intézményekkel. Közvetlenül értesül a turisták minőségi elvárásairól, a keresett, esetleg hiányolt szolgáltatásokról.
Információátadás
A Tourinform iroda alapvető feladata az országos, illetve az iroda működési területén lévő turisztikai látnivalókról, szolgáltatásokról, programokról a belföldi és külföldi turisták versenysemleges, naprakész informálása, a működési terület megismertetése, jó hírének erősítése.
Adatgyűjtés, adatszolgáltatás és adatszolgáltatás.
Az információadás mellett a Tourinform iroda legfontosabb feladata a működési területét érintő turisztikai adatok egész évben, folyamatosan történő gyűjtése illetve adatszolgáltatás, adatfrissítés a MT Zrt. online turisztikai információs rendszerében.
Kiadványterjesztés
A Tourinform irodák feladata a MT Zrt. nemzeti és regionális kiadványainak, kisrégiók, valamint az iroda működési területén kialakított, továbbá az iroda saját kiadványainak a bemutatása és átadása az érdeklődőknek.
A térségben tevékenykedő turisztikai vállalkozók, programgazdák a Tourinform irodában versenysemleges módon helyezhetik el ajánlataikat.
Egyéb adatszolgáltatási kötelezettség
A nyomtatott és elektronikus sajtóban megjelenő Tourinform összeállításhoz az irodával, illetve a működési területtel kapcsolatos turisztikai hírek eljuttatása és a MT Zrt. részére.
Statisztikák készítése – az iroda látogatottsága (személyes, telefonos, illetve írásos megkeresés alapján).
Megadott szempontok alapján az iroda működéséről éves jelentés készítése a MT Zrt. részére.

Programszervezés
Az iroda részt vesz a város turisztikai programjainak szervezésében és lebonyolításában, valamint a partnervárosi kapcsolatok munkájában.

Marketingtevékenység
Városunk évek óta rendszeresen részt vesz a budapesti Utazás Kiállításon. A rendezvényen való részvétel teljes szervezését, lebonyolítását az iroda koordinálja.
A rendezvények népszerűsítése érdekében a város teljes programkínálatából rendezvénynaptárt állít össze, amit különböző csatornákon keresztül juttat el az érdeklődőkhöz.
A lehetőségek függvényében különböző információs kiadványok szerkesztése, megjelentetése a városról.

Önkormányzati feladatok ellátása
Az iroda egész évben folyamatosan kapcsolatot tart és együttműködik az Idegenforgalmi Bizottsággal. Az általuk meghatározott feladatokat végrehajtja, eredményeiről évente kétszer Balatonföldvár Város Képviselő-testülete előtt is beszámol.

Egyéb feladatok
Kötelező részvétel a MT Zrt. által szervezett továbbképzéseken, konzultációkon, tréningeken.
A turisták helyi érdekképviseletének ellátása, a bajba jutott turisták segítése.
A Tourinform iroda non-profit tevékenységet folytat. Működésének eredménye a terület vállalkozásainak bevétel-növekedésében jelentkezik.

Turisztikai információ, Tourinform irodavezetői, dolgozói: Dr. Ill Márton, (1998–2002), Lázi Violetta (2002–). Nyári időszakban tanulókat alkalmaznak.



A halastó története
Írta: Bodó Iván

A halastó története és a tulajdonviszonyok
Azt a mély területet, ahol most a földvári tó elhelyezkedik, már a XVIII. századi térképek is jelölik. Akkor még a Malom-árok Szántódnál érte el a Balatont. Amikor a patak Kőröshegy és Balatonföldvár közötti szakaszán a harmadik vízimalom is megépült, valószínűleg a víz duzzasztása következtében az árok vize eredeti medrét elhagyva ÉNY-i irányba fordult, és a mai halastó területén keresztül jutott a Balatonba. Ebben a mélyedésben, amelyben a Balaton vízszint ingadozásának következtében hol kevesebb, hol több víz gyűlt össze, épült a halastó.
A tó építésére vonatkozó engedély-okiratot 1927. augusztus 29-én írta alá Somogy vármegye alispánja. Ebben a Balatonföldvári Gyógyfürdő Rt. engedélyt nyert "a Kőröshegyi vízfolyás mindkét partján elterülő kb. 67 kh terjedelmű halastó létesítésére." Az engedélyezett munkálatok a következők voltak: a., töltésépítés b., lecsapoló barátzsilip építés a tó É-i részén a töltésnek a kőröshegyi vízfolyással való kereszteződésnél c., terelőmű építés a víznek a teleltetők felé vezető csatornába való terelésére d., körcsatorna kialakítás a teleltetők táplálására és az árvizek levezetésére e., duzzasztó és táplálómű építés a körcsatornán a teleltetők megtöltésére f., tápláló csatornaépítés a teleltetők táplálására g., négy db teleltető medence építés, tápláló és lecsapoló barátzsilipekkel h., szivárgó árok kialakítás a jobb parti töltés "száraz" oldalán végig egyenletes fenekléssel a kőröshegyi patakba való betorkolásig.
A halastó megépülését követően a Fürdő Rt. hamarosan bérbeadta a tavat a Magyar Tógazdaság Rt-nek. A bérleti jogviszony 1945-ig állt fenn. Ezt követően a tulajdonos a Magyar Államkincstár lett, a tó kezelője pedig kezdetben a Magyar Tógazdasági és Halkereskedelmi Rt, majd a Felső-Somogy megyei Halgazdaság volt. 1969. január 1-jével a Felső-Somogy megyei Halgazdaságot a Balatoni Halgazdasághoz csatolták, amelynek jogutódja 1993-tól a Balatoni Halászati Rt, a halastó jelenlegi üzemeltetője.
Haltermelés, halállomány A tó az első éveiben – kellő szakértelem hiányában – csak a kőröshegyi Séden fellelhető, illetve a kőröshegyi halastóból – amelyet gróf Széchényi Viktor földbirtokos üzemeltetett – megszökött halfajokkal népesült be. Ezzel párhuzamosan dús növényi vegetáció alakult ki (nád, sás, hínár), amit az is elősegített, hogy a földvári fürdőtelep szennyvize a tóba került elhelyezésre. A szakszerű halas tavi haltermelés az 1930-as évektől kezdődött csak el, miután a Magyar Tógazdaság Rt. bérbe vette a tavat. Pontyot, compót és ragadozó halfajokat (harcsa, süllő, csuka) is neveltek a tóban, amit a klasszikus módon minden ősszel a víznek a Balatonba történő lecsapolása után halásztak le. A tél végi, tavaszi tófeltöltést követően pedig fiatalabb korosztályú halfajokkal népesítették újra.

A halastó életére és a haltermés mennyiségére nagy hatással volt a már előzőekben is megemlített szennyvíz bevezetés, amely a Balaton vízminőség védelmét szolgálta. A magas szerves anyag tartalmú szennyvíz halas tavi biológiai tisztítása a táplálékláncon keresztül nagy halhozamokat eredményezett. Nem volt ritka a hektáronkénti 1500–2000 kg-os pontytermés sem. Azonban az évek múlásával a balatoni idegenforgalom fellendülése maga után vonta a szennyvízmennyiség megnövekedését is. Ez azt eredményezte, hogy a július végi, augusztusi csúcsidőszakban a kívánatosnál nagyobb mennyiségű előtisztított szennyvíz érkezett a tóba, ami a tó oxigénviszonyait kedvezőtlenül befolyásolta. Ennek következtében az ötvenes években még viszonylag kisebb mértékű halpusztulások történtek, ám 1973-ban már közel 30 ezer kg hal pusztult el a földvári halastóban. Ennek megelőzésére a későbbiekben szivattyús öntözőrendszer is beüzemelésre került a kritikus nyári hónapokban.

Az 1980-as évek közepén végrehajtott tórekonstrukció (töltés emelés) után a halastavi szennyvíztisztítás megszűnt, ám a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott iszap kezelése, a vízminőség javítása miatt elengedhetetlen volt. Ennek érdekében fejlesztette ki a Halászati Rt. azt a pneumatikus iszaplevegőztető berendezést, ami a szerves iszap feloxidálását nagymértékben elősegítette. A vízminőség javítását szolgálja az a jelenlegi haltermelési szerkezet is, amelyben kevesebb hal kerül kihelyezésre a tóba, és csökkent a ponty aránya a "szűrő" táplálkozású fehérbusa javára. Így jóval kevesebb takarmány kerül felhasználásra, ezáltal csökken a tó szervesanyag terhelése, igaz a régi 1500–2000 kg-os haltermés mára 7–800 kg-ra esett vissza.

A haltermés nagysága természetesen nem csak a kihelyezett halak darabszámán, takarmányon és a tó adottságain múlik, hiszen elsősorban a sokat emlegetett "emberi tényező" a nagy és főként gazdaságos halhozam egyik legfőbb záloga. Akire ez az óriási felelősség hárul, úgy nevezik, hogy halászmester. A jó halászmester együtt él a tóval, – jelen esetben lakása is szinte a tóparton van – irányítja és végzi a halneveléssel és a tókezeléssel kapcsolatos feladatokat. Ősszel pedig az ő közvetlen irányításával történik a lehalászás. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az egyetemről kikerülve egy kiváló szakértelmű, lelkiismeretes balatonföldvári halászmestertől – Farkas Istvántól – tanulhatta meg a haltermelés gyakorlati fortélyait.

Egyébként az ő segítségével sorolom most fel – a teljesség igénye nélkül – a földvári halastónál szolgálatot teljesítő halászmesterek névsorát:


Id. Farkas István 1 931–1940-ig
Horváth Nándor 1 940–1941-ig
Simon Ferenc 1 941–1975-ig
Pintér József 1 975–1980-ig
Farkas István (oklev. halászmester) 1 981–1998-ig
Vangyia János 1 999–2005-ig
Tátzi Zoltán 2 005–ig

A tó természeti értékei:
Kevés város van abban a helyzetben, hogy területén – a szívében – egy, a földvári halastóhoz hasonló vizes élőhely található. A "vizes élőhely" elnevezés esetünkben azért is helytálló, mivel a városban, "a házak között" olyan élőlénytársulásoknak kínál életfeltételeket, amelyek táplálkozása, élőhelye szigorúan a vízhez kötött. Sem ornitológiai, sem zoológiai teljességre nem törekszem, amikor megemlítek néhány madár- és emlősfajt, amelyekkel szakmám során találkozom a földvári halastónál. Így: jégmadár, nádirigó, szárcsa, szürkegém, vörösgém, réti sas…, vizicickány, pézsmapocok, vidra! Az a tény, hogy ezek az állatfajok megtalálhatóak a közelünkben azt jelzi számunkra, hogy még egyelőre természethez közeli környezetben élhetünk mi is, és ennek megbecsülésére és megőrzésére törekednünk is kell!

A Jogar Továbbképző Központ és Hotel
Írta: Dr. Kissné Perjési Éva

A városközponthoz, a tóparthoz és a kikötőhöz egyaránt közel (200 m-re) található a település egyik legeredetibb építészeti alkotása a Jogar Továbbképző Központ és Hotel. Az egész évben nyitva tartó szálloda kellemes környezetben, zöldövezetben, ősfás park mellett épült, ahol családias hangulat várja a vendégeket. Az állami tulajdonú, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága és a Somogy Megyei Önkormányzat kezelésében levő, önállóan gazdálkodó, nyílt értékesítést folytató költségvetési intézmény 1984-ben létesült, mint a Somogy Megyei Tanács oktatási bázisa. Első igazgatója Németh Ernő volt, akit 1990-től 2001-ig tartó időszakban Kónya Ferenc követett. Jelenleg Dr. Kissné Perjési Éva tölti be az igazgatói tisztséget 2001-től kezdődően.
Az épületben 36 db kétágyas szoba és 6 db apartman van, amelyek fürdőszobával, színes tv-vel (SAT), rádióval, telefonnal, szobaszéffel felszereltek. A szállodához tartozik egy 250 m2-es szabadidő központ, ahol szauna, szolárium, pezsgőfürdő, masszázs, játékterem, erősítő terem várja egész évben a vendégeket, a nyári időszakban egy salakos teniszpálya és egy 6000 m2-es pihenőpark (játszótérrel, szalonna sütővel, grillező hellyel) is rendelkezésre áll.

Az intézményben a nyári üdülési szezonon kívül elsősorban saját szervezésű közigazgatási továbbképzések, tréningek, konferenciák, tanácskozások résztvevőivel találkozhatunk, de jellemzőek a külső cégek által szervezett rendezvények is. Ehhez 6 db előadóterem, valamint nemzetközi színvonalú oktatástechnika áll rendelkezésre: hagyományos, flipcharte és pin-wall táblák, írásvetítők, diavetítők, televíziók, videók, LCD panel, lézer és hagyományos mutatópálcák, tv-kamerák, zártláncú tv-hálózat, a földszinti előadótermek között kihangosítás, hang- és képfelvétel, hőálló írásvetítő fóliára másolás, Winword 7.0 magyar nyelvű szövegszerkesztő, Excel táblázatkezelő, sokszorosítás, telefax.

Az étterem (terasszal, kerthelyiséggel), a sörbár, a büfé, a kitűnő konyha, a házias ízek, a gasztronómiai rendezvények révén közkedvelt helyszín, s 7-es út, valamint a gyönyörű kikötőhöz vezető utca melletti fekvése révén idegenforgalmi csomópont a turisták, az üzletemberek és a helyi lakosok körében egyaránt. A Jogar Hotel lokálpatrióta vezetői a több, mint 20 éves működésük során tudatosan törekedtek és kiemelten figyeltek arra, hogy a ház falai között rövidebbhosszabb időszakot eltöltő számos belföldi és külföldi vendég ne csak az intézmény szolgáltatásaival, hanem a város nevezetességeivel is megismerkedjenek, ezáltal betöltve Balatonföldvár turisztikai nagykövetének szerepét is.

A kikötő építése
Írta: Kiss Zoltán

A fürdőtelep megnyitása után rövid időn belül felvetődött a kikötő építésének szükségessége. A Déli vasút létezett, kövesúton is el lehetett jutni a fővárosból Földvárra, csak a vízi kapcsolat hiányzott. 1897 februárjában néhány lelkes ember levelet írt Somogy vármegye alispánjához. A levél beszámol a fürdőtelep addigi eredményeiről, és kéri az aláírók nevében, hogy még az évben, tehát 1897-ben épüljön kikötő Balatonföldváron.
"Nem mulasztjuk el e helyen megemliteni, hogy hajó kikötő létesitése az egész telep gyors kiépitését s annak rendkivül nagy látogatottságát vonja maga után, míg elmaradása a fejlödést teljesen megakasztja."
A levélben kitértek arra, hogy Gőzhajózási Rt. hajói rendelkezésre állnak a vendégeknek, de a sekély vízben nem tudnak kikötni. Feltétlen szükséges a kikötő mielőbbi megépítése. Hivatkozik az alispán levelére, amely a kikötő építésére az 1897/98. évet jelölte meg. Kérik, hogy a megye költségein épüljön meg, mivel az építési költségekhez nem tudnak hozzájárulni.

Kikötőnként ebben az időben kb. 150 m hosszú, vízbenyúló, egyenes móló szolgált, amelyhez nyugatra csatlakoztak a cölöpökre erősített, vízen álló deszkapallós fürdőkabinok. (Somogyi séták B.földvár 17. o.) 1898 januárjában a Somogy megyei M. Kir. Államépítészeti Hivatal Kaposváron megtervezi a balatonföldvári állomásnál építendő balatoni gőzhajó kikötőt. A terveket két tervező, Scholz Gyula kir. főmérnök és Vágó Dániel kir. mérnökök írták alá. A rajzokat átnézve azonnal látható, hogy ez volt az a kikötőterv, amit a földvári kezdeményezők nem akartak megépíteni. Igaz, ez csak később derült ki, de akkor már a mérnökök felvették érte a fizetést. A terv amúgy kísértetiesen hasonlított a már meglévő fonyódi és boglári kikötőkhöz. Lényege: a partra merőlegesen épített móló, kőtöltés, amelynek fejrésze a kocsiközlekedést is lehetővé tette. A víz felöli vége ékalakú, a kikötőfejnek a hossza 22 m, szélessége 8 m. Mindezt a parttól 300 m távolságban építették ki. A kikötőfej egyszerű cölöpépítmény, amelynek északi és déli hosszoldalán a függőleges fal tölgyfa padlóval van borítva, és ezt "vasbádog" borítással látták el a jégrongálás ellen.
Spur István írja: "Tapasztalat azt igazolja, hogy a röviden ismertetett balatoni beépítmények (Boglár és Fonyód kikötője) vontató hajók kikötésére a víznek normális hullámzása mellett eléggé alkalmasak, azonban egyéb vízi járművek, úgy mint yachtok, uszályok stb. kikötésére egyáltalán fel nem használhatók, sőt a víznek viharos, erős hullámzásakor a gőzhajók sem közelíthetik meg. Természetesen e körülmény a tavi hajózásra egyáltalán nem kedvező, s mert a víz erős hullámzásakor a járműveknek menhelye nincsen, a vízi közlekedés a Balaton mentén ép e körülmény folytán ki sem fejlődhet."
Kvassay Jenő, a balatoni kikötők építésének kormánybiztosa, aki a vízügyek országos intézője is, 1898. szeptember 22-én írt leveléből tudjuk meg, hogy egy öt tagból álló bizottság Fonyódon megvizsgálta a kikötőt, és arra a következtetésre jutott, hogy a Földváron építendő kikötő "fix kőrésze a minimumra szoríttassék, vagyis csak arra a 126 m-re, ami a vízvezeték céljaira okvetlen szükséges. A többi 225–250 méter híd alakjában épüljön. A híd végére jön egy körív alakú összekötő rész és azután a fix hajókikötő, amely 60 m hosszú lesz, parti oldala meredek, tavi oldala kőhányás, vagyis hullámtörő móló. A részletes terveket Spur fogja kidolgozni."
A vármegye végül is 20.000 forintot szavazott meg. Igen ám, de a tervekre vonatkozólag nagy a bizonytalanság, ezért arra a következtetésre jutnak a fürdőtelepesek, hogy tanulmányutat kell szervezni valahová, ahol hasonló körülmények uralkodnak, mint a Balaton déli partján. A földvári fürdőtelepesek elnöke, Széchényi Imre újabb levelet írt az alispánnak, amelyben megköszöni a pénzt, és a következőképpen folytatja: "Miután ez irányban nálunk tapasztalatokat gyüjteni egyáltalán nem lehetséges, azonban az éjszaki és keleti tenger pontjain számos oly kikötő van mely ép ugy kénytelen az elhomokolás ellen küzdeni mint a somogyi parti kikötők, nem különben a velencei lidó is sokban hasonlit a magyar tengerhez, a Balatonhoz, ezért azzal a kéréssel fordulunk Nagyságos alispán Urhoz, mely szerint lehetségessé tenni kegyeskedjék, hogy az Uradalomnak szakközege, Spur István uradalmi mérnök az említett keleti és éjszaki tengeri kikötők, nem különben a velencei lido tanulmányozására még ez évben kiküldessék a vármegye által kegyesen felajánlott alap terhére" Kelt: 1899. aug. 17.
Maár Gyula alispán a levelet átküldi a "tekintetes" Somogy Vármegyei Kir. Államépítészeti Hivatalhoz szíves véleményezés végett. A kért 450 forintnyi költséget engedélyezik a tanulmányútra. Ennek időpontja 1899. szept. 1. Közben az idő múlt, a tanulmányi úthoz hideg lett, így kérvényezték a vármegyétől, hogy 1900-ra tegyék át, és a költségek is legyenek átütemezve. Az utazás biztosan megvalósult, mert levelezésekből ez egyértelműen kitűnik, de hogy haszna volt-e, az kétséges. Valahogy nehéz a mi Balatonunkat összehasonlítani a Keleti- és Északi-tengerrel, vagy a Velencei Lidóval. Az már mindenki számára kiderült, hogy a kikötő megépítése financiális szempontból kemény érvágás lesz. Isten malmai lassan őrölnek. Biztosan nagyon sok elképzelés került rajzlapra, és biztosan sok kompromisszumot kellett kötni. Rengeteg pénzt kellett szerezni, mert ez a vállalkozás már régen kinőtte a Balatonföldvári Fürdő Egyesület anyagi lehetőségeit.
Közben az évek is múltak. 1903-ból van egy érdekes levelünk. Ez arra bizonyíték, hogy aki tehette, személyes tekintélyét vetette latba, hogy illetékes helyen pénzt szerezzen a nagy beruházáshoz. 1904. április 2-án érkezik Somogy vármegye alispánjához a kikötő terve és engedélyezési kérelme. A Tabi járás főszolgabírája Hirdetményt tesz közzé, amelyben 30 napi közszemlére "kitétetni fognak" a kikötő tervek a Kőröshegyi Községházánál, 1904. április 17-től.
A 30. nap elteltével 1904. május 17-én megtörténik a helyszíni szemle, amelynek jegyzőkönyvéből tudhatjuk meg, hogy a beruházás befejezési határideje, 1905. október 30. Ez évben, azaz 1904-ben összeállt minden a nagy munka elkezdéséhez. Megvolt az engedély, a pénz is rendelkezésre állt. Az igaz, hogy az eredeti elképzelésekhez képest másként festett a tervrajz. A híd jóval rövidebb lett, mint ahogy azt annak idején Spur István és a többi Boglárt és Fonyódot megvizsgáló úr elképzelte. A kikötő tervezésénél attól féltek, hogy a partra merőlegesen megépítendő móló olyan kárt tesz, hogy a környezet eliszaposodik, beleértve a kikötőt is. Ezért gondolták azt, hogy minél hosszabb hídon menjenek be a tulajdonképpeni kikötőig, amely a parttal közel, vagy teljesen párhuzamos. A híd alatt a víz kedvére hullámozhat, nem történik meg az eliszaposodás sem a strandon, sem a kikötő területén. Maga a kikötőhely az uralkodó széljárásnak ellenáll, a hajókat megvédi, valamint a jégnek is útját állja. A híd másik előnye, hogy az érkezők, akik evezős, vagy motoros csónakkal nyugati irányból közlekednek, vagy arra tartanak, megspórolhatják a kikötő móló megkerülését.
Tehát elkezdődött a munka. Az építtető a Balatonföldvári Fürdő Rt. A finanszírozást az állam és Somogy vármegye biztosította. A tervezést és a kivitelezést a MÉRT (Magyar Építő Rt.) végezte 160000 korona összköltséggel. A műszaki átvételről, ami 1905. nov. 13-án volt, erről szintén levéltári anyag tanúskodik. Az elkészült építmény első tagja a 130 m hosszú, 6 m koronaszélességű hullámgát, amelynek külső, Balaton felöli oldala kőhányásra épített rézsűs partfal, a kikötőmedence felé eső oldala pedig a hajókikötésre alkalmas merőleges fallal van kiképezve. A hullámgátat 103 m hosszan 1,7 m széles, vasbeton cölöpsorra épített vasbeton híd köti össze a bejáró mólóval, amely utóbbi 230 m hosszú, 6 m széles, faragott kőburkolattal ellátott kőtöltésből áll. A híd építése különleges dolog volt. A vasbeton technológia akkoriban honosodott meg hazánkban, s ez Zielinsky Szilárd nevéhez fűződik.
A kikötő arculatát nagyban meghatározó gyönyörű épületet, a Balaton Clubot szintén e szellemben tervezte Ray Dezső. Mai szemmel nézve hihetetlen precizitású és drága munka lehetett a zsaluzatok és vasalások elkészítése. Ez jellemző a híd megépítésére is. Szerencsére olyan fotók maradtak fenn az építés fázisairól, amelyekről a főbb mozzanatok nyomon követhetők. Ezek a jeles képek Kaáli Nagy Dezső fotográfiái.
1906. március 13-án egy vihar következtében a már kiépített kikötő annyira megrongálódott, hogy az OVI (Országos Vízépítési Igazgatóság) a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalnak távbeszélőn rendelte el a további rombolás megakadályozását célzó védelmi munkák azonnal való megkezdését, és az építmény rekontstrukciójára vonatkozó terv és költségvetés elkészítését. A helyreállítási költség 30.000 koronában irányoztatott elő. A munkálatokat ugyanezen hivatalhoz beosztott Kaáli Nagy Dezső kir. mérnök vezetésével és annak tervei alapján 1906-ban el is végezték.

Szegény embert az ág is húzza, ugyanez vonatkozott a Fürdő Rt.-re is. 1908- ban a kikötő a forgalmi érdekeket már alig tudta kielégíteni, új megoldásokat kellett keresni. A fenntartásról sem a Fürdő Rt., sem Somogy vármegye nem tudott kellően gondoskodni, ezért a Fürdő Rt. levelet intézett a földművelésügyi miniszterhez, hogy a kikötőt vegyék át állami kezelésbe.
Ez ügyben Balatonföldváron tárgyalást tartottak az érdekeltek részvételével, amikor is úgy a Fürdő Rt., mint Somogy vármegye képviselői kijelentették, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül a meglévő építményeket az állam tulajdonába bocsátják, úgyszintén a kikötőhöz szükséges területeket is ingyen átengedik az államkincstárnak. A kikötőt a kincstár át is vette 1908-ban.
Ugyanezen évben újabb épület színesítette a kikötőt. A "Club igazgatósága meg tudta nyerni Törley József pezsgőgyárost arra, hogy kizárólag a Club tagjai részére Kikötői vasbetonhíd építése (1904/05). Kikötő és a Balaton Klub építése (1905) közvetlenül a Club épülete mellett egy kisebbszerű szállóépületet emeltessen. Törley József szívesen engedett a kérésnek, és bárha az épület befejezését ő maga meg nem érhette, özvegyének áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a kiváló csínnal berendezett, téli lakásra is teljesen alkalmas kényelmes épületet az idén (1908) rendeltetésének átadassék." Az épület terveit Ray Dezső készítette.
A kikötő kibővítési munkálataihoz az OVI-hoz beosztott K. Nagy Dezső kir. főmérnök által készített terveit 2918/1911. sz. alatt jóváhagyták és 19.138 korona összköltséggel a munkálatok házi kezelésben való végrehajtását engedélyezték. Ahogy múltak az évek, kiderült, hogy a gyönyörű híd nem váltotta be a tervezők elképzeléseit az eliszapolódás szempontjából. Ellenkezőleg. Abban az időben még nem ismerték a Balaton ingamozgását a keleti és a nyugati medence között. Ez erős áramlásokat kelt, különösen a Tihany és Szántód rév szűkössége miatt, ezért itt Földváron különösen aktív volt a kikötőbejárat és a kikötőmedence elzátonyosodása, feltöltődése. A Kikötő-felügyelőségnek a hajóút mélységének biztosítása gyakori kiadást jelentett. A gyakori kotrásokból származó iszapot a kikötő mólótól leletre helyezték el, ami kinőtt a vízből, és egy sziget keletkezett belőle. Ez lett a később oly közkedveltté vált Galambsziget alapja.
A bejárati móló tengelyében épült 1911–12-ben a kikötői várócsarnok, amely 32 m hosszú 6,5 m széles földszintes téglaépület facement födémmel. Az épület két Magyarországon egyetlen, többtámaszú vasbetonszerkezetű gyaloghíd (Ipari műemlék) végén egyenként 16 m2 alapterületű várócsarnokok vannak elhelyezve, melyeket üvegezett zárt folyosó köt össze az épület közepén lévő útátjáróval. Az útátjáró két oldalán a mellékhelyiségek, pénztárfülke és kéziraktár található. Nem tartozik a kikötő területéhez, de ahhoz szervesen kapcsolódik a szintén 1911–12-ben, a vasútvonal déli oldalán, a kikötőhöz vezető út melletti 400 négyszögöl nagyságú állami területen létesült kikötői őrház, amely egyemeletes téglaépület, cseréptetővel, gyönyörűen faragott kőlábazattal. Az épület földszintjén a kikötőőr lakása három helyiség, összesen 56 m2 alapterülettel, az emeleten egy nagyobb, 30 m2 alapterületű és két kisebb, egy 12 m2 és 10 m2 alapterületű vendégszoba. Végül a tető alatti toronyszerűen kiképzett épületrészen egy 14 m2 alapterületű kisebb szoba nyert elhelyezést. Ugyancsak akkor létesült a kikötő őrház telkén egy raktárépület, valamint egy különálló kemence.
A kikötőhöz tartozó állami terület keleti oldalán létesült 1911–12-ben az ún. régi teherkikötő móló, mely a Balatonföldvári Fürdő Rt. részére engedték át strandfürdő céljaira. A teherkikötő móló hossza 130 m, keleti oldala kőhányásra épített rézsűs partfal. A kibővítési munkálatok 1911. április 22-én kezdődtek és 1912. november 18-án fejeződtek be. A munkálatokat Kaáli Nagy Dezső kir. főmérnök vezette.

Az I. világháború után a hajózás fellendülésével és a vitorlázósport fejlődésével a kikötő szűknek bizonyult. A Balatoni Kikötők Magyar Kir. Felügyelősége tervet készített a kikötő bővítésére, különös tekintettel a bejárat elzátonyosodására, továbbá a teherrakodó állandó jellegű hajó- és benzineskikötő átépítésére, a már meglévő építmények tatarozására. A felterjesztett terveket a 19.302/1928 68.630/1930, 69.060/1930 számú FM rendeletekkel 245000 pengő összköltséggel hagyták jóvá.
A munkálatokat állami tervezésben végezték, amelyek 1929-ben kezdődtek és 1931-ben fejeződtek be. A három évet átfogó munkálatok alatt komolyan megváltozott a kikötő képe. A Balaton Club parkjában megvalósult egy emlékmű, egy impozáns építmény, mely vasbetonból készült, méltó emléket állítva Kvassay Jenőnek. A márványlapra elhelyezett dombormű Kvassay Jenő arcképét ábrázolja. A tekintete a kedves kikötőre néz, amiért oly sokat dolgozott. Az emlékművet Kaáli Nagy Dezső tervezte. Az avatási ünnepség 1929. szeptember 21-én volt népes közönség jelenlétében. A korabeli fényképeken jól látható a résztvevők színes kavalkádja: matrózok, csendőrök, elegáns hölgyek, urak, gyermekek és a szép, gondozott hajók.
A bejárati móló keleti oldalán létesült 1930-ban az új személyhajó kikötő 40 m hosszban. Közepén nyert elhelyezést egy kis épület, a meteorológiai állomás (később jegypénztár, még később sajnos lebontották). A személyhajó kikötő partfala Kande-rendszerű vasbeton cölöpből és lemezekből álló építmény. Ugyanekkor épült a személyhajó kikötőtől délre és keletre a kikötőmedence szélein egészen a teherkikötőig terjedő a 4 m széles betonjárda, amelynek vízfelöli oldala szádfalra épített függőleges, csónakok kikötésére alkalmas kőpartfal, amelynek hossza 135 m. E betonjáróból nyílik a Kvassay emlékművel szemben elhelyezett, 1930-ban létesített új motoros kikötő, amelynek hossza 20 m, szélessége 4 m.
A bejárómóló nyugati oldalán a Séd hídjától a személyhajó kikötő magasságáig elkészült az új feltöltés. Ezen létesült a szépemlékű "Rózsaliget". Szádfalra épített, lépcsősen kiképzett ún. könnyű partfallal zárták le, amelynek hossza 110 m. A régi teherkikötő móló folytatása a szintén 1930-ban épített új keleti hullámgát, amely kőhányásra épített, s betonba rakott rézsűburkolattal ellátott kőmóló, 3 m széles betonjárdával. A móló hossza 185 m.
Az újonnan létesített keleti hullámgát, valamint a régi nyugati hullámgát végein 1930-ban a kikötő bejáratát megvilágító, villanyra berendezett világítóberendezés létesült. A nyugati móló vége felé a vitorláskikötőnél megépült a "kis sárga ház", amely a vitorlásversenyek bírói emelvénye volt, és egyben meteorológiai célokat is szolgált. Tőle nyugatra volt a szélsebességmérő-árboc és műszer. Ebben az időben készült az ugrótorony, amely a régi teherkikötő mólóról lehetett megközelíteni. A keleti kikötőmedence viszonylag gyenge hajóforgalma miatt itt még engedélyezett volt a mélyvízi fürdőzés. A kikötőmedence déli partján elhúzódó betonjáró folytatásában, a medence délkeleti sarkában létesült 1931-ben az új teherkikötő, amelynek partfala szintén Kande-rendszerű vasbeton cölöpös, lemezes partfal. A teherkikötő hossza 100 m. A teherkikötő folytatásában, a kikötőmedence keleti szélén a fent említett rendszerű partfalat képeztek ki, 56 m hosszan, 2 m széles betonjárdával. Ennek az egyenesnek közel a felénél van az ugrótorony, közkedveltebb nevén a trambulin.

A zátonyszigetet az 1929–31. évi munkálatokkal véglegesen átépítétették. A szigetet kelet, észak és nyugat felöl lezáró szádfalra épített, betonrézsűvel ellátott partfalat megfelelő mértékben kijavították. A sziget déli oldalát a szádfalra épített merőleges partfallal lezárták. A partfal hossza 70 m. A szigetet az ún. régi teherkikötő mólóval egy szádfalra épített merőleges kőpartfallal lezárt 10 m széles, 40 m hosszú elzárógát köti össze, amelyet a középvonalban 3 m nyílású csónakátjáró vasbetonhíd szakít meg. A hidat galambdúcok díszítik. A sziget innen kapta a Galambsziget nevet. A kikötő, a mólók által határolt területén az eddig végzett munkákkal nagyjából elnyerte mai alakját. A korabeli terveken már látható volt a folytatás iránya. Ugyanis még vissza volt egy nagy probléma megoldása, amely a kikötő-felügyelőségnek eddig is nagyon sok pénzt húzott ki a zsebéből. Ez a feladat a hajózóút eliszapolódásának végleges megakadályozása volt. A felgyűlt iszap és homok két-háromévenkénti kotrása nagy kiadást jelentett, de a hely is elfogyott, ahová ezt eddig el lehetett helyezni. Új megoldást kellett találni. Az 1933–35-ben elvégzett nagy beruházás ezt volt hivatott megvalósítani. A bejáróhíd nyílását megszüntették úgy, hogy a híd nyugati szélével elvágólag partfalat építettek, amely alkalmas lett vitorlások, kishajók, motorosok kikötésére. Az elkészített új partfallal párhuzamosan 50 m-re partvédőművet építettek nyugati irányba. Az így bezárt vízfelületet kezdték meg feltölteni a kikötő normál Volt meterológiai megfigyelő a kikötőben, háttérben a Balaton Klub, és Kvassay-emlékmű kotrásaiból származó anyaggal. Az így keletkezett félsziget adott lehetőséget a későbbi vitorlásklubok letelepedéséhez.
Közbevetőleg meg kell említeni, hogy 1934. július 8-tól működik a Balatoni Viharjelző és Mentőszolgálat. A rakétás viharjelző rendszer 1988-ig látta el feladatát. 1989-től elektromos jelzőrendszert építettek ki, amelyet kezdetben sok negatív kritika ért, nem alaptalanul. A később tökéletesített rendszer azóta megbízhatóan végzi feladatát.
A Balatoni Felügyelet által kiadott 1937-es könyv szerint a Sportsziget építése 1938 őszén megkezdődik, és a rendelkezésre álló összeg szerint a tervezet első része – kedvező építési viszonyokat feltételezve – 1939-ben elkészül. Az első fázisban a híd déli végéig készült el a félsziget feltöltése. A talaj rövid ülepedése után a KMYC megépítette klubházát, amelyet Tóth Kálmán (Káli bácsi) építész mérnök-hajóskapitány tervezett. Káli bácsi a Káma nevű vitorlás tulajdonosa, a vitorlássport első hazai könyveinek írója, aki építészként vált ismertté. A Balaton főépítészeként is dolgozott. A munkák további folytatására, azaz a félsziget part felé való terjeszkedésére 1938–40-ben került sor. Ezután sokat váratott magára a tervezett Sportsziget építésének folytatása.

Megoldatlan maradt a Séd torkolatának rendezése is. A Ny-i móló tövénél betorkolló patak állandó problémát jelentett, ugyanis az uralkodó É–ÉNy-i szél a hordalékot a part és a nyugati móló által bezárt háromszögbe, azaz a Séd Kikötő bejárati épülete (Csigaház). A "csigaház" elnevezés az egykori ajándék üzletben árult csigákról kapta torkolatába vezette. Ehhez még hozzájött a patak hordaléka is, komoly mocsarat képezve a bejárati móló nyugati oldalán. A kényszerítő megoldás egy nagysugarú íves csatlakozás kiépítése a móló és a Kvassay sétány partfala között, és a torkolatot úgy elhelyezni, hogy az íves partfal által végigterelt hullámok elöblítsék a hordalék nagy részét. Ezt az elképzelést a közelmúltban valósították meg.
Térjünk vissza a kikötőbe. A második világháború idején az élet zavartalanul folyt még egy ideig a Balaton környezetében, így a földvári kikötőben is. A korabeli leírások, megemlékezések azt tanúsítják, hogy az 1944 tavaszán megkezdődött angolszász bombázások sem változtattak a megszokott kényelmes életen. A légi erődök átrepüléseit, a légtérben lezajlott légi csatákat szinte "attrakciónak", légi bemutatónak fogta fel az úri nép. Gyökeresen megváltozott a helyzet a szovjetek bevonulásával, amely 1944. december 3-án történt. Meghalt az élet. A kikötői létesítményekben nem esett nagy kár a háborús körülményekhez képest, de nagyot fordult a világ.
A balatoni hajózás fekete napja volt, amikor is 1945. március 26-án Balatonfüreden a kiküldött német robbantó különítmény megsemmisítette a balatoni hajóparkot. Talán attól tartottak, hogy az oroszok hajókkal üldözik őket Ny-i irányba. Révfülöpön kalandos körülmények között sikerült megmenteni a Kelént és a Tündét. Az éjszaka leple alatt a hajók fenékcsapjait megnyitva süllyesztették el épségben a két szép hajót, így megmentve őket a felrobbantástól.

A németek elpusztították az összes magánkézben lévő motorcsónakot és yachtot is. A háború után a balatoni hajósok óriási erőfeszítést, emberfeletti munkát végeztek, hogy a roncsokat kiemeljék, és újra megindulhasson a kijavított hajókkal a balatoni hajózás. Időközben el kellett végezni a kikötők aknamentesítését is. 1949-ben már nagyjából a háború előtti forgalmi hajópark szelte a Balaton hullámait. Az idő minden sebet begyógyít, ez érvényes volt a háború utáni időszakra is, de sok minden megváltozott. A célszerűen kialakított patinás földvári kikötő megkopott, az új államrend más szemszögből szemlélte a létesítményeket. 1950-től 1956-ig a Galambsziget megközelíthetetlen volt a nagyközönség számára, fegyveresek őrizték, úgy, mint a pártüdülő (Sellő) területét. Természetesen a volt strand is erre a sorsra jutott. A szocialista rendszer idején csak a pártüdülő vendégei használhatták a partszakaszt. (Jelenleg csak a szálloda vendégei.) A balatoni nyár varázsa a régi maradt. Ahogy múltak az évek, úgy nőtt a Balaton idegenforgalma. A SZOT és a vállalati üdültetések, valamint a külföldi vendégek egyre gyarapodó száma megtette hatását. Szinte szűk lett a Balaton a hatvanas években.

A földvári kikötőben átépítették a Balaton Clubot, hozzá nem illő éttermet ragasztottak hozzá. A feleslegessé és balesetveszélyessé vált ugrótornyot lebontották. Helyét még sokáig a vízből kiálló csonk jelezte. Néhány év után ezt is megsemmisítették, mert az időközben megszaporodott vitorlásoknak kellett a hely. A Kvassay emlékmű "új ruhát" kapott időközben. Az eredeti K. Nagy Dezső által tervezett és a klub stílusához is illeszkedő elegáns régi, valakinek nem tetszett.
A hatvanas évek közepén a Sportsziget még mindig a negyvenes években elért nagyságában állt. A terjeszkedésre szánt területet az időnkénti kikötő kotrások anyagából töltögették. A Séd torkolatától, ami sajnos teljesen eliszaposodott, a Sportsziget irányában nádas keletkezett az évek folyamán. A megnövekedett idegenforgalom megkövetelte a hajókikötő bővítését. Az egyidejűleg legalább három nagy hajó kikötésére alkalmas kikötőhely bővítését a hetvenes évek elején végezték el. Sajnos a kis pénztárépületet, ami eredetileg meteorológiai állomás volt, ismeretlen céltól vezéreltetve lebontották. Szemet vetettek a gyönyörű gyaloghídra is. Néhány embernek szúrta a szemét, hogy hajóikat csak nehezen tudják a partra vontatni a híd miatt. Az elhanyagolt állapotú hidat az ápolás és felújítás helyett inkább életveszélyessé nyilvánították, és le is zárták a nagyközönség előtt. (Behegesztették a bejáratát.) A mólóra a Sportszigeten kijelölt úton lehetett kimenni.

Szerencsére mindig vannak kéznél olyan emberek, akik az ésszerűtlen dolgokat megtámadják, és esetenként sikerül még idejében visszafordítani a dolgok menetét, amíg nem késő. Így történt ez most is. A híd megmenekült. Védettséget nyert, mint építészeti műemlék, első és egyetlen többtámaszú gyaloghídja az országnak. Rendbe tették, és érdekes módon nem életveszélyes. (Az ominózus vizsgálatok óta újabb harminc év telt el!) Aki figyelmesen átvizsgálja az építés fázisairól készült fotókat, amelyeket Kaáli Nagy Dezső készített, nem is kételkedhet benne. A hidat nagyon precíz munkával építették meg.
Érdekességképpen megemlítjük, hogy olyan elképzelés is született, hogy a Galambsziget körülhajózható legyen. Ennek érdekében el kellett volna bontani a galambdúcos hidat. Időközben megértek a feltételek a Séd torkolatának rendbetételére és a Sportsziget építésének befejezésére. A harmincas években papírra rajzolt álmok a nyolcvanas években valósultak meg. Az addig iszapos, büdös Séd torkolata és környezete a fürdőzők és napozni vágyók kedvelt helye lett. A feltöltött és szépen parkosított területet birtokba vette a nagyközönség. Attól függetlenül, hogy a földvári a második legnagyobb kikötője a Balatonnak, a meglévő kapacitás már nem tudta kielégíteni a kishajók és vitorlások helyigényét.
A híd tövénél három különböző hosszúságú kikötőstéget építettek facölöpökre. Minden hajónak biztosították az elektromos ellátást is a stégre telepített csatlakozókról.

A kilencvenes évek hozták a kikötő teljes újjászületését, a balatoni kikötők közül a földvárit elsőként újította fel a Mahart az önkormányzattal együttműködve. Az 1996–97-ben elvégzett munkák magukba foglalták a főépület és a vasút közötti terület parkosítását, a kikötő egész területén – kivéve Galambsziget – való parkosítást, új támfalak építését, a járdák, terek díszburkolattal való burkolását, a közvilágítás elegáns öntöttvas kandeláberekkel való megoldását, valamint a vitorlás klubokhoz történő közlekedés kultúrált biztosítását.
A kikötő délkeleti sarkában, a volt teherkikötő és vízmű által határolt háromszögben új épületet emeltek, amelyben a vitorlázóknak biztosították a szociális helyiségeket, és itt kapott helyet a közkedvelt Marika büfé is. A környezetet gyönyörűen parkosították. A kikötőbe való behajtást járművel, mágneskártyákkal működtetett sorompókkal korlátozzák.
A kikötő öbölben 400 férőhelyes kishajó kikötőhelyet létesítettek. A rengeteg vörösfenyő cölöp és a két új hosszú stég, amely a kikötő déli partfalával párhuzamosan helyezkedik el, és a Galambsziget nyugati falával elvágólag ér véget, meglehetősen átrendezték a régen nyugodt és elegáns kikötő képét. Jelen beruházásban megépült az új vízirendőrőrs is, amely a Balaton Club mellett kapott helyet. Az újonnan létesített téglaépület nagy fejlődés a hosszú évekig vaskonténerben működő rendőrségnek. Átadása 1999-ben a Földvár Fesztivál keretében történt.
Az évezred utolsó éve sem múlt el tétlenül a kikötőhelyek bővítését illetően. Az 1970-es évek egyik tanulmányának, amely szerint a kikötő a bővíthetőség határán van, sokadik megcsúfolása történt azáltal, hogy egy új mólót építettek a Galambsziget északkeleti csücskétől párhuzamosan a keleti mólóval, amely új móló fél hosszban megtörik a keleti móló irányába. Ez által a Galambszigettől keletre eső medencét teljesen feláldozták a kishajók javára. A kikötő végül is ebben a formájában érte meg az ezredfordulót, azóta így működik, de a keleti mólót a mai napig nem használhatja a nagyközönség. 2005-ben kis fákat ültettek a Galambszigeten, frissítendő a régi öregedő állományt.

Forrás:
Somogy megyei levéltári anyagok 1897. febr. 10., 1899. aug. 19., 1899. szept. 2., 1899. szept. 19., 1903. nov. 3., 1904. ápr. 2., 1904. ápr. 15., 1904. máj. 20., 1905. nov. 7., 1908. szept. 9.
Zákonyi Ferenc: Szántódi füzetek II. 1981.
Sági János: a Balaton írásban és képekben / Keszthely 1902.
Margittai Richárd: Balaton / Bp. 1943.
Reöthy Ferenc: Balatonföldvár / 1986.
Lamp Hugó–Pataki Béla: Balatoni kikötők / 1938. 256
Dr. Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítészeti műtárgyai – Tavi kikötők / OVH Bp. 1974.
Dr. Kopár István: A balatoni gőzhajózás 125 éve /1970.
Dr. Bíró József: A balatoni hajózás története / Siófok 1996.
MAHART Siófok levéltári anyagok - fotók.

 

A posta
Írta: Bóka Ilona

Minden település életében meghatározó szerepe van a posta létének, illetve minőségének. Balatonföldvár még csak Földvárpuszta néven létezett, amikor kapcsolatba került a postával, ugyanis területén keresztül húzódott a Buda–Székesfehérvár– Kaposvár–Zágráb–Fiume postaút. Ennek a postaútnak az egyik lóváltó állomása volt 1767-től Falu Szemesen, a mai Balatonszemesen. Ugyanennek a postaútnak az egyik nem hivatalos megállója a mai gyógyszertár helyén álló, legendás Földvári csárda volt, amelynek épülete egészen a 19. század végéig fennmaradt.

A fürdőtelep 1896-os ünnepélyes megnyitása után két évvel a posta is megjelent a településen. Megnyitására 1898. június 15-én került sor. A kezdeti években a posta csak ideiglenesen üzemelt, június 15-től, szeptember 15-ig terjedő időszakban. A posta megnyitásáig, illetve a nyári szezonon kívül a környező települések hivatalai bonyolították le a forgalmat. (Kőröshegyen 1871-től, Szárszón 1884-től, Szántódon pedig 1885-től működött már postahivatal.) Földváron a posta 1905-ben jutott önálló épülethez. A díszes épületet parafakővel burkolt téglából építették. A postához kapcsolódóan távírda és távbeszélő hivatal már 1900-tól üzemelt Földváron, évekkel megelőzve a környező településeket. Sőt, Földváron ekkor már egy nyilvános távbeszélő állomást is üzembe helyeztek.

A hivatali teendőket kezdetben a Szántódról átjáró postamester látta el. Később, 1919-től a negyvenes évek elejéig Szilágyi Júlia főpostamester töltötte be a hivatalvezetői posztot. Ezekben az években a posta személyzete csak néhány főből állt. A posta épülete a hatvanas évek elejére már kicsinek bizonyult, és alig tudta lebonyolítani a nyári csúcsforgalmat. Ezért építették meg 1962–63-ban az akkor tetszetősnek, tágasnak minősülő, világos és központi fűtéssel is ellátott új épületet közvetlenül a régi szomszédságában. A régi épület egy ideig még szolgálati lakásnak fennmaradt, majd később lebontották.

Ebben az időszakban Babina Ferenc volt a postamester. 1981-től kezdődően Bóka Ilona látta el a postavezetői teendőket. A 80-as évek közepén a személyzet létszáma télen 20 fő körül mozgott, ami a főszezonban 30 fő fölé is emelkedett. Ebben az időben éves átlagban 15 ezer csomagot és 150 ezer levelet továbbítottak. Ugyanekkor télen kb. 3800, főszezonban 4100 újság és folyóirat-előfizetőt szolgáltak ki, ami mellett még évente további kb. 400 ezer forint értékű újságot árusítottak. A statisztika szerint 1980-ban 513 tv-előfizető volt, akiknek a száma 1984-re megduplázódott, s a nyári időszakban 1200 tv-re volt előfizetés.
1990-ben az addig egységes posta három külön ágazatra vált szét: postára, távközlésre, műsorszórásra. Többéves előkészítő munka után 1996 augusztusában elkezdődött az új posta építése, mivel a régi már korszerűtlennek bizonyult. Az új, 515 m2-es épület közvetlenül a régi posta mellett épült fel, kormányzati és vállalati összefogásból. A település egy szép és korszerű épülettel gazdagodott, amelynek ünnepélyes átadása 1997. július 9-én volt. Az új épület megnyitása után az alapszolgáltatások mellett az új szolgáltatások száma is nagymértékben növekedett. A forgalom ellátása 16, majd 15 fővel történt.

1999. évtől a postai kezelés számítógépes háttértámogatással korszerűsödött. Bóka Ilona postavezető nyugdíjazása után, 2004. december 16-tól Groszmann Tiborné látja el a postavezetői feladatokat. Az anyag gyűjtésében részt vett: Móré Tamás.

A szakszervezeti üdültetés (SZOT) és Balatonföldvár kapcsolata
Írta: Erdélyi László

A szakszervezeti üdültetést vizsgálva nem lehet csak Balatonföldvár viszonylatában áttekinteni, hanem a kialakulás és fejlődés egyes szakaszait is ismerni kell a pontosabb megértéshez.
A kedvezményes, szakszervezeti üdültetés 1948 nyarán kezdődött Galyatetőn, néhány ezer élmunkást, vagy kiemelkedő munkát végző embert érintett jutalomképpen.
A kedvezményes szociálpolitikai jellegű üdültetés kezdete 1949. év tavasza.
1949 májusában az országban a húsz férőhely feletti üdülőket, panziókat úgynevezett "állami kezelésbe" vették (államosítás), és kinevezték az összevont egységek élére a vállalatvezetőket.
Ez azt jelentette, hogy már az első évben kb. 80 ezer fő üdültetésére nyílott lehetőség. Ez az üdültetési forma még a Népjóléti Minisztérium keretén belül került megoldásra. Külön Rt.-t hoztak létre szervezésének lebonyolítására. A Dél-Balatonra leszűkítve három nemzeti vállalat létesült: Siófokon, Balatonföldváron és Lellén.
Balatonföldvárhoz tartozott Zamárditól Balatonszemesig bezárólag az összes üdülő, és emellett itt már gazdasági centrumokat kezdtek kialakítani.
Bár Földváron már az 1949. évet megelőzőleg is volt szervezett üdültetés, 1947-től a KUPA VEZÉR SZÁLLÓ (jelenleg Iris Ápolási Otthon) már a Textiles Szakszervezetek bérleményében működött.
Ebben az időben több szálloda és panzió került a Textiles Szakszervezet kezelésébe.
Ekkor az üdülők, ill. az üdültetés nem rendelkezett önálló konyhákkal, így pl. a Kupa Vezér Szálló nagy éttermét és konyháját a Holovits testvérek üzemeltették, megoldva az itt üdülők étkeztetését.
Az étterem nem csak az étkeztetést, hanem más feladatokat is ellátott, pl. Anna bál, augusztus 20-i ünnepségek megrendezése, stb.
A Textiles Szakszervezetek már 1949. év nyarától a gyermeküdültetések egy részét is Földvárra szervezték. Így Balatonföldváron kezdetben a textiles üdültetés volt túlsúlyban.
1950-ben a nemzeti vállalatok, amelyekhez minden hozzátartozott, üdülők, vendéglátó egységek, bizonyos helyeken, pl. Hévízen a szanatóriumok is, átszervezésre kerültek.
Három irányító szerv kapta meg a nemzeti vállalatba tömörített egységeket.
Az üdülők a SZOT-hoz kerültek. A szanatóriumok, amelyek nem kimondottan gyógyító helyek voltak, a Belkereskedelmi Minisztériumhoz, a szorosan vett gyógyító szolgálat pedig a Népjóléti Minisztériumhoz. Ez azt jelentette, hogy már 1950-ben 100 ezer fölött volt az üdültetésben résztvevők száma országosan.
Itt külön meg kell említeni Balatonföldvárt.
Bár sokan nem emlékeznek már rá, de ezekben az években gyakran volt gond a húsellátás. Ezért létesítettek Balatonföldváron egy gazdaságot, sertéshizlaldát, vágóhidat, továbbá zöldségtermelő kertészetet 1951–52. évben a SZOT üzemeltetésében.
Elsősorban a Balaton-part ellátása érdekében a nyári időszakban, de az év más szakaszában is az ország összes üdülőegységébe szállítottak húsárut és hentes készítményeket.
Alapvetően az volt a cél, hogy az üdültetés húsellátása biztosítva legyen, és ez nagyon jól funkcionált minden nehézség ellenére.
A kertészeten kívül itt üzemelt még egy szennyvízszippantó részleg felszerelt járműparkkal. Innen látták el majdnem az egész dél-balatoni üdülők szennyvízelszállítását, ahol nem működött központi szennyvízhálózat.
A gazdaság első vezetője Czuczor Ferenc volt, majd Kerékgyártó Lajos.
1955-től Bem István vette át a gazdaságot 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette azt. Mint mezőgazdasági szakember komoly fejlesztésekbe kezdett. Az évi 2000 db sertés hízlalása, feldolgozása mellett komoly kertészet is üzemelt Brüll Sándor és Pajor Gyula vezetésével.
Fentieken kívül itt üzemelt a SZOT üdülőket parkosító részleg is.
1973. évben a sertéshizlaldát felszámolták, részben gazdasági, részben környezetszennyező okok miatt. Megszűnt a hentesüzem is, amelyet hosszú időn keresztül Lázár Béla hentesmester vezetett.
1954-ben a SZOT újra átszerveződött. Létrejött a SZOT Szanatóriumi és Üdültetési Főigazgatóság Budapesten, és az országban három igazgatóságot hoztak létre: 1. Mátrafüred: Mátra, Hajdúszoboszló és a Dél-Alföld, 2. Balaton északi part: Hévíz és Sopron, 3. Balaton déli part, Balatonföldvár: Világostól Balatonberényig.
Balatonföldvár lett a legnagyobb igazgatóság, ide tartozott a déli part összes, akkor üzemelő üdülője, mintegy 10.000 ággyal. El kell gondolni, hogy egy ilyen átszervezés nem ment simán, hiszen ez azt jelentette, hogy a sok kis egységet egy kézben kellett tartani (csak egy jellemző szám: az összevont területen 53 konyha üzemelt).
A következő lépés 1957-ben a szervezett üdülésen belül az összes vállalati és szakszervezeti kezelésű üdülő irányítás szempontjából a SZOT-hoz került át.
A tulajdonosok ugyan megmaradtak, de az üdültetés szervezését, magát az ellátást, kiszolgálást bizonyos mértékben a fenntartást is a SZOT végezte. A létrehozott igazgatóságok vették át az irányítás szerepét. A balatonföldvári igazgatóság szorosan kötődött Balatonföldvárhoz. Első igazgatósági épület a móló melletti épület volt, amelyet később lebontottak. Helyére került a 3 szintes Jázmin Üdülő (Rákóczi F. u. 1.) (A lebontott épület Pihenő villa, tulajdonosa Rónai Ede; átépítés 1956–59.)
Kezdetben 21 fő volt az igazgatóság létszáma. Ez a létszám fogta össze a Dél-Balaton egész üdültetését. Ha a 10.000 ágyat vesszük alapul, ez az egész ország üdültetési kapacitásának 40%-a volt. Nyári időszakban kerek számon mintegy 2000 fő dolgozott az üdülőkben.

Az üdülőkről, szálláshelyekről néhány szó

Az átvett üdülők, szállodák, panziók elég gyenge állapotban voltak. Természetesen így az első esztendőkben pénz csak festésre, mázolásra, karbantartásra jutott. Volt egy általános érvényű megegyezés ebben az időben. Az állagot megóvni, mert felújításra nincs pénz. Állandóan növekedett az üdülésben résztvevők száma pl. 1964-ben 212 ezer felnőtt és 40 ezer gyermek üdült. A 70-es évek elején létrejött egy úgynevezett "kooperációs szervezés" – ez azt jelentette, hogy a szakszervezetek, nagyvállalatok, gyárak adtak hozzájárulást arra a célra, hogy a SZOT építtessen nagyobb üdülőket, korszerűsítse a meglévőket, ennek fejében a hozzájáruló szervezet 15–20 évre bizonyos férőhelyeket megkap saját céljára, ezen kívül természetesen a normál átlagos létszámból is kapott. Így kölcsönösen előnyös helyzet alakult ki. Hozzá kell tenni, hogy ezekben az időkben a szállásoknál a vaságy és a matrac volt a berendezés. Az éttermek berendezése is nagyon egyszerű volt.
Az új üdülők, (pl. Hotel Ezüstpart, amelyet 1970-ben kezdtek építeni, a nyári időszakos rész már 1972-ben üzemelt. Az egész évben üzemelő 700 férőhelyes központi épület 1984-re készült el) megindult a Balaton-parton több helyen is a felújítás, korszerűsítés.

Mit is jelentett Földvár az üdülők irányításában?

Földváron minden összpontosult: felújítások, beruházások, üzemeltetés irányítása egyaránt. Hogy miért Balatonföldvár? Hát természetesen földrajzilag középen volt! És Földváron rendelkezésre állt a megfelelő apparátus, igazgatási, pénzügyi, műszaki és üzemeltetési szakembergárda.
Ha az étkezést elemezzük, azt lehet mondani, hogy hosszú évekig az egyetlen menü volt a szokás, majd a két menü- és a 70-es években a három menüválasztási lehetőséggel. Igaz, hogy úgynevezett kötött étkezés volt közös éttermekben. Bár Földváron a Kupa Vezér Szálló étterme, mint központi étterem üzemelt, de 1962. évben átépítették, és új étterem épült, amely ma is látható. 1994-ig a központi étterem szerepét látta el.
Az elhelyezésekben is sokszor előfordult, hogy idegen embereket szállásoltak el három-négyágyas szobákba. A cél viszont az volt, hogy minél többen üdüljenek.
A 70-es években mintegy 450 ezer fő üdült a SZOT üdülőiben. Általános szabály volt, hogy egymást követő években, főszezonban nem lehet igénybe venni a kedvezményes üdültetést (kivétel persze akadt).
Kialakultak a különböző típusú üdültetési formák. A Balaton mellett, a déli oldalon a sekély víz és a jó strandolási lehetőségek következtében a családos üdülés volt nagyobb számban főszezonban – június, július, augusztus hónapokban. Balatonföldvár üzemeltette az 1981-ben épített szántódi családos faházas üdülőket. Hasonló üdülők épültek Sopronban és Balatonbogláron. A déli parton általában 2 hetes turnusok voltak. Az volt a felfogás, hogy legalább két hét szükséges a pihenésre, üdülésre.
Az egész kedvezményes SZOT üdültetés állami pénzen történt. Ez azt jelentette, hogy a költségek 80%-át az állami költségvetésből fedezték. A beutaltak 20, max. 25%-át térítették a tényleges költségnek.
A déli parton számottevő volt a gyermeküdültetés. Balatonszabadi, Szántód, Lelle, Boglár és Fonyód rendelkezett nagy befogadású gyermeküdülőkkel. A gyerekek pedagógusok felügyelete mellett 2 hetet tölthettek a Balaton mellett és kipihenten, jókedvűen térhettek haza. Ez a szülők részére is sokat jelentett.
Balatonföldvár jelentőségét külön is aláhúzza, hogy 1954-től az igazgatóság itt működött. Ide tartoztak az úgynevezett kirendeltségek. Siófokon, Széplakon, Balatonföldváron, Lellén és Bogláron jöttek létre az üzemegységek, de az irányítás Földvárról történt.
Hogy Balatonföldvárhoz ragaszkodott az igazgatóság, annak nemcsak szubjektív okai voltak. Ez a központ területileg középen helyezkedett el. Később, a 70-es években itt alakult ki a központi karbantartó és javító üzem a sertéstelep megszűnése után. A SZOT-üdültetés terén elismert fogalom lett Földvár. Természetes volt, hogy a központ itt legyen. Ide tartoztak még a pécsi üdülők, valamint az egész évben üzemelő Vajtai Gyógyüdülő. Földvárra még az is jellemző volt, hogy a déli part legparkosabb üdülőhelye volt, és ezt a hagyományt a SZOT is igyekezett folytatni. Köszönhető volt ez a kiemelkedő kertészfamíliának, Jordanitséknak.
A SZOT külön üvegházat és kertészetet hozott létre az évelő virágok és az egynyári virágok, zöldek előállítására, termesztésére. Az igazgatóságon belül Schneider Gáborné Jordanits Ilona kertészmérnök foglalkozott a területtel, munkája elismeréséül több állami kitüntetést is kapott.
Meg kell említeni a külföldi csereüdültetést, ami azt jelentette, hogy magyarok szervezetten külföldre utaztak, és a külföldi partnerek hozzánk jöttek.
Ilyen típusú üdültetésből Balatonföldváron voltak a legtöbben. Siófok és Lelle foglalkozott még külföldiek üdültetésével.
Az úgynevezett nemzetközi cserecsoportok kis csoportjai elsősorban Balatonföldvárt választották, mivel a vízparton voltak az erre kijelölt üdülők, pl. a Hullám Üdülő, mint osztályon felüli szálloda, (a háború előtt Horthy M. Honv. tiszti Üdülő volt) a külföldi csereüdültetés, ill. a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya által szervezett üdültetés egyik legkeresettebb üdülője lett.
Az üdülővendégek szórakoztatását a szabadtéri színpad és egyéb szórakozóhelyek biztosították.
Ha már szórakozásról van szó, a főszezonban a nagyobb üdülőközpontokban rendszeresen voltak operett- és operaestek, valamint komolyzenei és könnyűzenei estek neves művészek közreműködésével. E kulturális műsorok irányítása, a művészek fellépésének szervezése, sőt szerződéseik megkötése is a Balatonföldvári SZOT Igazgatóság alatt működő kulturális főosztály feladata volt. A kiemelkedő nagyrendezvények részére a Földvári Központi Étterem biztosított helyet. 1957. és 1994. év között a kulturális munka irányítását, szervezését Csenki János, Mohácsi Lajos, Somogyvári Imre és Dorogi Sándor látták el.

Személyzeti rész:
1953-tól 1956. okt. 25-ig Herger István volt az igazgató, mellette a főkönyvelői feladatokat Szelba István látta el.
1957-től dr. Káldosi Rudolf vette át az igazgatóság irányítását, Kiss Lajos főkönyvelővel.

Fenntartás, karbantartás

1960 őszére befejeződött a volt vállalati üdülők már említett átvétele és megalakult öt üzemegység. 1961. évben az üzemegységek fennhatósága alá került öt karbantartó egység. Ezek a karbantartó csoportok jórészt a fenntartási, karbantartási és üzemeltetési műszaki feladatokat látták el. A felújítási munkák egy részét a lellei karbantartó egység látta el, amely már ebben az időben nagyobb létszámú építőipari részleggel rendelkezett. A munkák jelentős részét azonban külső kivitelezők végezték, mivel a lellei nagy karbantartó az ország különböző részein végzett üdülőátépítést, felújítást, pl. kenesei vasutas üdülő, mátraházai üdülőcsoportok építése, lillafüredi nagyszálló felújítása, stb.
Az 1968. évi gazdasági mechanizmus bevezetésének következtében elindult egy nagy beruházási hullám az üdültetésben is, a beruházások értéke a Balaton déli partján 1 milliárd Ft volt.
Ekkor indult a Csepel, a Viola, az Ezüstpart építésének első üteme Siófokon. Balatonföldváron a Jázmin Üdülő a lebontott igazgatási épület helyén, Bogláron a Ganz Üdülő építése kezdődött el.
A műszaki munkák irányítását a Balatonföldvári SZOT Igazgatóság műszaki osztálya koordinálta Böszörményi Endre mérnök, Majoros Zoltán és Tamás János műszaki előadók, Magyarosi Vendel tervező és Brocky Károly műszaki ellenőr közreműködésével.
Ebben az időben kezdődött a már említett nagy beruházások mellett az üdülők szennyvízhálózatba történő bekötése, mivel ekkor indult a dél-balatoni regionális szennyvízhálózat kiépítése, Fonyód, Boglár, Lelle, Balatonföldvár, Zamárdi térségében (Balatonföldváron ugyan üzemelt a régi, még 1904-ben kiépített szennyvízhálózat), de az összes üdülőnél új belső hálózat kiépítése is szükségessé vált.
Ez volt az üdülő-felújítás első üteme.
A második ütem a széntüzelésű konyhák, kazánházak berendezése, korszerűsítése, áttérés a széntüzelésről az olajtüzelésre, ami ebben az időben olcsóbb és korszerűbb volt. Ekkor még a gáztüzelés nem jöhetett számításba, hiszen a gázprogram jóval később indult országosan is.
Harmadik ütemben a konyhák technikai felszerelésének a bővítése, hűtőkamrák, mosogatógépek, stb. beépítése és szállodai komfortosítási program indult. A korszerűsítési folyamat 1972. évben kezdődött, mivel a beruházási stop a nagyberuházások további kivitelezését nem engedélyezte, nem finanszírozta. Ez az az időszak volt, amikor beruházni nem, de felújítani lehetett, és erre volt is pénzügyi forrás, így 1976. évre 4 év alatt megtörtént az épületek átalakítása, felújítása.
Mivel az üdültetési igény egyre növekedett, a színvonal emelésének igénye is előtérbe került, és az első ütemben felújított épületek kezdtek lelakottá válni, így indokolttá vált egy újabb felújítási program szervezése. Különböző ágazati szakszervezetek kerültek összevonásra, és hozták létre a kooperációs felújítást a 80-as évek elejére. A lényege az volt, hogy a külső pénzek átadói részére a korszerűsített szállodai rendszerben (2 ágyas pótágyazható, külön WC és zuhanyzó helyiségekkel) esetenként appartmanok kialakításával a pénzügyi támogatásnak megfelelően 15-20 évre biztosított volt a férőhely, amellyel szabadon rendelkeztek. Az üzemeltetésről viszont a SZOT gondoskodott. E beruházási, felújítási forma keretein belül került sor Siófokon felújításokra, de látványosan Balatonföldváron voltak nagy beruházások, hiszen a Solya A Üdülő kivételével az egész Balatonparti üdülősor és a Kupa Vezér Szálló korszerűsítése és felújítása megtörtént. Különösen nagy érdeme ennek a korszerűsítési folyamatnak, hogy az épületek új műszaki tartalom kialakítása mellett is megmaradtak az eredeti építészeti stílusban. Nem kis feladat volt ez tervező és kivitelező számára egyaránt. Ez a felújítási forma teljes kivitelezése saját rezsire történt, a Balatonföldvári SZOT Igazgatóság Műszaki Osztályának irányításával. A saját kivitelezés alól csak a Park Hotel volt a kivétel, amelynek felújítása külső beruházóval történt (födémcserével, 2 ágyas zuhanyzófülkés szobák kialakításával, központi fűtéssel). Ez a felújítás tette aztán lehetővé, hogy az épület télen-nyáron üzemeljen. Télen szanatóriumként teljes orvosi ellátással, nővéri szolgálattal, terápiás kezelésekkel üzemelt 1984–92 év között.
Itt kell megemlíteni, hogy 1954-től a Textiles Szakszervezet már üzemeltetett télen is üdülőt, a Textiles A és B épületet, amely 1957-től a SZOT kezelésébe került. Az épület már központi fűtéssel, széntüzelésű kazánházakkal rendelkezett, majd átépítették itt is az olajtüzelésre a SZOT-program keretén belül. Az épület teljes felújítása 1987. évben történt, így látható a mai napig is.

A szolgáltató telep kialakulása

Előzménye volt a kertészet és a hizlalda, azaz a kisegítő gazdaság létrehozása. Kezdetben a sertéstenyésztés önköltséges és rentábilis volt, mivel az üdülőkben összegyűjtött ételmaradék (moslék) nagyban hozzájárult az állatok takarmányozásához.
A szennyvízhálózatok korszerűsítésével azonban a mosogatási hulladék kezelése más irányt vett, a hizlalda fenntartása elvesztette rentabilitását. Persze más tényező is közre játszott: a működtetés következtében a nyugati szél elviselhetetlen bűzt terjesztett Földvár egyes területein.
Így megindult egy szervezett lakossági tiltakozás a hizlalda felszámolására. A kertészet még üzemelt egy ideig, mint árutermelő egység, de egyre inkább áttért a parképítési és fenntartási munkák elvégzésére.
Az épületek felújítási munkái magukkal hozták a parkok átépítését és felújítását.
Az üdülők technikai fejlődése, a konyhák gépesítése, tv- és rádiókészülékek elterjedése, a hűtőkapacitások növekedése, és a technikai eszközök karbantartása, javítása, valamint a gyors hibaelhárítás szükségessége magával hozta egy szolgáltató egység létrehozását.
Balatonlellén a nagykarbantartó üzemeltetett bizonyos szolgáltató részlegeket, de mivel Földváron volt az épületek egy része, így célszerűnek tűnt egy komplett szolgáltató egység létrehozása.
Ez a szolgáltató egység magába foglalta a terület gépkocsi, konyhagép, hűtőberendezések, tv- és rádiókészülékek javítóbázisát, valamint egy bútorfelújító kárpitos részleget, egy parképítő részleget, sőt jó pár évig még önálló villanymotor javító és tekercselő részleggel is rendelkezett.
Ekkorra már a balatonföldvári igazgatóság területén mintegy 50 db különböző típusú gépkocsi üzemelt, a gépkocsik felújításán és karbantartásán kívül az időszakos műszaki vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás is a részleg feladata volt.
Az 1980-as évek aztán újabb feladatokat hoztak.
Célszerűnek tűnt egy önálló karbantartó üzemegység létrehozása.
Így az üzemegységnél működő kiskarbantartókat, a balatonföldvári szolgáltató házat és a balatonlellei karbantartó részleget egy üzemegységbe szervezték és létrejött a balatonlellei I. számú és a balatonföldvári II. számú karbantartó telep központi irányítással. Ez az üzemeltetési forma maradt 1993. évig a teljes felszámolásig. Így aztán 1981. évtől az igazgatóság összes felújítási munkáit a létrehozott üzemegység műszaki gárdája koordinálta és kivitelezte.
Az üzemegység létrehozása gazdasági előnyökkel is járt. A saját rezsiben végzett munka – ha jól volt szervezve – költségcsökkentő tényező is volt, túl azon, hogy egész évben a folyamatosan foglalkoztatta a dolgozóit.
1981-től nemcsak a SZOT-üdültetést látta el, hanem külső munkák végzése is megjelent a profilban. Így tulajdonképpen a területen jó néhány egyéb jellegű üdültetés, esetenként még szállodák karbantartási gondjai is megoldódtak. Főleg a hűtőgép- és autószerelő, kárpitos műhely végzett ilyen jellegű munkákat.
Nyáron az üdültetési idény alatt Fonyódtól Siófokig hétvégeken és vasárnap délelőtt úgynevezett gyors hibaelhárító részleg működött, gépkocsikkal és rádióirányítással felszerelve. A központi irányítás Földvárról történt.
A kárpitos részleg nemcsak az igazgatóság területén üzemelő üdülők bútor és egyéb berendezési tárgyak felújítását, átépítését végezte, de az ország más helyein is végzett felújítási munkákat (pl. Mátrafüred, SZOT üdülőhajó, stb.).
A sajátrezsis munkavégzés igazolására csak egy adatot szeretnék említeni. 1991. évben egy vendégéjszakára eső teljes karbantartás és üzemzavar-elhárítás költsége 5 és 15 forint között volt az üdülők technikai felszereltségétől függően az igazgatóság területén. Végül hadd emlékezzek meg azokról a dolgozókról, vezetőkről, akik részt vettek a munkák szervezésében, kivitelezésében:
Béres Ferenc telepvezető, Antal Béláné főkönyvelő, Kaposi László autószerelő, műhelyvezető, Kovács Béla hűtőgépszerelő, csoportvezető, Bicsák Ferenc technikus, autóműhely-vezető, Nagy Gyula és Trida Giuseppe kárpitos, műhelyvezető, Vincze Ernő rádió és tv-szerelő, csoportvezető, Borbély Sándor hűtőgépszerelő, műhely csoportvezető, Csontak Ferenc ép. ipari csoportvezető, Ács István technikus- és parképítő részleg, Zsigmond Imre parképítő részleg, Finta Zoltán anyagbeszerzés, raktár, Erdélyi Gézáné irodavezető.

Balatonföldvári üzemegység

Balatonföldvárhoz szorosan hozzátartozott a balatonföldvári III. sz. SZOT üzemegység és kiskarbantartó részleg, amelynek az üzemegységhez tartozó üdülők üzemeltetése volt a feladata. Az üzemegység 1961-ben alakult. Első vezetője Hortobágyi Ottó, majd 1962. évtől 1983. évig Dr. Hámori Pál vette át a vezetést. 1983-ban dr. Hámori Pál nyugdíjba vonult, a SZOT-nál pedig egy új szervezési forma indult. Megszűntek az üzemegységek és területi irodák alakultak közvetlenül az igazgatóság irányítása alatt. Az iroda vezetője Erdélyi Lászlóné volt, aki előzőleg vezetőként dolgozott az üzemegységen. Őt követte Igrinyi József, majd Rózsahegyi Tibor. A főkönyvelő Erdélyi Lászlóné volt.
Visszatérve az üzemegységhez, ide tartozott területileg Balatonszemestől Zamárdiig a területen lévő összes SZOT-üdülő, valamint azok a vállalati üdülők, amelyeket a SZOT üzemeltetett részben vagy egészen. A területen lévő konyhák és az üdültetést kiszolgáló éttermek is az üzemegység irányítása alá tartoztak.
1962. évben központilag szervezték a konyhák nyersanyagellátását is. Itt a balatonföldvári központi étterem és raktár volt a bázis. Bár később a gyümölcsés zöldségellátás kikerült a központi irányítás alól, de a húselőkészítés, ellátás, valamint a cukrászsütemények központilag voltak előállítva egészen az 1990-es évekig.
A területen található gyermeküdülők, a szántódi 18. sz. üdülő (később, 1970-től Panoráma Üdülő) és a 19. sz. Zamárdi Gyermeküdülő 1971-ig önálló gazdasági egységként üzemeltek. 1971-től szintén az üzemegység irányítása alá kerültek. 1983-ig az üzemegység önálló, úgynevezett kiskarbantartó egységgel rendelkezett. Ennek a csoportnak főleg az üdülők üzemeltetésével kapcsolatos hibaelhárítás és téli üzemszünetben némi karbantartási munkák voltak a feladatai.
1981. évtől a már előzőleg említett balatonföldvári karbantartó telep vette át ezeket a feladatokat, magába olvasztva a kiskarbantartó részleget is.
Az üzemegység a téli foglalkoztatás megoldásában is részt vállalt. A központi étteremben télen több éven keresztül üzemelt keksz-, majd később kávécsomagoló üzem. A cél a dolgozók téli foglalkoztatása, egyben a nyári idényre a dolgozói létszám megtartása.
A SZOT és Balatonföldvár kapcsolatához hozzátartozik, hogy az üdültetés a maga módján segítette a földvári állandó lakosok életvitelének jobbítását. Azon túlmenően, hogy munkahelyeket biztosított, meg kell említeni a kedvezményes étkeztetés lehetőséget is, amely nemcsak a dolgozókra, hanem családtagjaikra is kiterjedt. Komoly együttműködés alakult ki a község és a SZOT között (pl. az iskolabővítés, tornaterem tervezése, építés, valamint a műszaki kivitelezésben is részt vállaltak egyes egységek). A 80-as évek végére a SZOT-üdültetés nemcsak mint a szakszervezeti üdültetés alappillére, de az ország belső turizmusának koordinátoraként is működött. A külföldi üdültetés elterjesztésével már az idegenforgalmat is elősegítő tényezővé vált. Igaz, utóbbi bizonyos gazdasági kényszerek hatására erősödött, ami már a 80-as évek végén a SZOT-üdültetésben is jelentkezett, függetlenül az állami támogatástól.
Balatonföldvár szépségét, báját sok ezer ember ismerte meg az évek folyamán kedvezményes üdültetés alkalmával.
A kép azonban nem volna teljes, ha nem említenénk név szerint néhány személyt – a teljesség igénye nélkül –, akik őszintén, a szívükön viselték az üdültetés sorsát, beleértve a balatonföldvári üdülőépületek szintentartását, korszerűsítését.
Káldosi Rudolf igazgató, Schrottner Károly igazgató, Könnyid István igazgató, Bakai János igazgató, Kiss Lajos igazgatóhelyettes, főkönyvelő, Gazsó Józsefné igazgatóhelyettes, főkönyvelő, Böszörményi Endre főmérnök, Meszlényi Zoltán főmérnök, Magyarosi Vendel és Babicky Pál okl. mérnökök, aki a balatonföldvári üdülők rekonstrukciós terveit készítették, Tillai Ernő építész, aki a balatonföldvári új létesítményeket tervezte. Brocky Károly üzemegység-vezető és Erdélyi László műszaki vezető, akik a kivitelezésért viselték a felelősséget.
A balatonföldvári SZOT-üdülők nevét és helyét a kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás c. részben említettük, a kiszolgáló épületek a következők voltak:
Igazgatóság: Spur I. u. 3.
Üzemegység: Spur I. u. 6.
Karbantartó telep: Gábor Á. u.
Központi étterem: Széchényi I. u.
Munkásszállások: Budapesti út
Köszönet mindazon volt SZOT dolgozóknak, vezetőknek, akik segítettek a téma megírásában. Elsősorban Dr. Káldosi Rudolf igazgató úrnak, Böszörményi Endre főmérnök úrnak, Brocky Károly karbantartó üzemegység vezetőjének..
 


A takarékszövetkezet története

A takarékszövetkezet 1959-ben alakult. Székhelye akkor Kőröshegy volt, és két fő létszámmal működött. Működési körzete ekkor csupán egy községre terjedt ki. 1964-ig azonban egymás után csatlakozott Balatonföldvár, Bálványos, Balatonendréd és Zamárdi település. Zamárdiban 1967-ben, Balatonföldváron 1968-ban betétgyűjtő pénztár létesült. Az egységek kezdetben bérelt helyiségekben működtek, majd 1968-ban került sor a központi székház megépítésére Kőröshegyen. Ekkor a szövetkezet neve Kőröshegy és Vidéke Takarékszövetkezet, és Kőröshegy központtal üzemelt. 1972-ig a két betétgyűjtő pénztárat kirendeltséggé minősítették át, és betétgyűjtő pénztár létesült: Bálványos, Pusztaszemes és Balatonendréd községekben. A Balaton-parti települések idegenforgalmának fellendülésével, az ahhoz kapcsolódó beruházásokkal jelentősen emelkedett az állandó lakosság és a nyaraló vendégek száma. Az előbbiek miatt megnőtt az igény arra, hogy ezek az egységek ne csak betétgyűjtéssel, hanem más tevékenységekkel is foglalkozzanak. Ekkor került sor az átminősítésekre.
Az eltelt idő alatt Balatonföldvár a legnagyobb kirendeltséggé nőtte ki magát. Nemcsak a kirendeltségei között, hanem a megyében is a legnagyobbak közé tartozott az 1970-es években. A takarékszövetkezeti ágazat egyik sajátos vonása, hogy a szövetkezetek megalakulása eredendően "körzeti", tehát több települést magába foglaló módon történt. Az egyesülési folyamat nem kerülte el Somogy megyét és takarékszövetkezetünket sem.
Somogy megyében 1975-ig 23 takarékszövetkezet működött. Az akkori megyei szövetség koncentrációs fejlesztési terve célul tűzte ki az optimális nagyságrendű takarékszövetkezetek kialakítását. A 23 takarékszövetkezetből 14 takarékszövetkezeti egység alakult. A takarékszövetkezet 1978. január 1-jével az Ádánd és Vidéke Takarékszövetkezettel egyesült. Ezzel egyidőben az idegenforgalom, egyéb tevékenységeink, valamint Balatonföldvár dinamikus fejlődése és földrajzi fekvése, adottsága tette szükségessé a székhely áthelyezését Kőröshegyről Balatonföldvárra, egy új, az akkori kornak megfelelő székházba. Az egyesült takarékszövetkezet új neve a ma is használatban lévő Balatonföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet. A fejlesztési terv következő lépcsőjeként a takarékszövetkezet újabb egyesülést tervezett, amely 1980. január 1-jével megtörtént. Ezzel az időponttal Zics és Vidéke Takarékszövetkezettel egyesült a takarékszövetkezet. Az egyesüléssel kialakult a jelenlegi működési terület, mely Somogy megye észak-keleti részét foglalja magába, Balatonföldvártól – Balatonszabadiig, kb. 40 km szélességben és kb. 60 km mélységben benyúlva Somogy megye belsejébe. 34 település tartozik működési körzetünkhöz.

Az 54/1983. (XII. 24.) sz. PM rendelet részben feloldotta azt a rendelkezést, amely megtiltotta, hogy olyan helyen létesüljön takarékszövetkezet, ahol OTP fiók van. Ezután lehetőség nyílt új kirendeltségek nyitására. 1984. január 1-jével Tabon, 1988. augusztus 1-jével Siófokon. Nagy lépést volt ez a takarékszövetkezet életében. Siófok már akkor a Dél-Balaton gazdasági, kulturális és idegenforgalmi központja volt. Tab pedig földrajzi fekvése miatt jelentős, mivel több kistelepülést hozott magával, olyanokat, ahol a lakosság száma miatt önálló egységeket nem volt szabad nyitni, de egy jó helyen fekvő központi településen létrehozott fiók ezeknek az ellátását is megoldja. Az egyre bővülő tevékenységek köre, az állományok dinamikus fejlődése és a takarékszövetkezet pozíciója, a kilenc egység központi igazgatósága kinőtte az 1968-ban épített székházat. 1993-ban Balatonföldvár központjában épült fel a takarékszövetkezet új székháza, amelyre joggal lehetünk büszkék.
A székházban kapott helyet a balatonföldvári kirendeltség és a központi igazgatás. Takarékszövetkezet jelene, fontosabb adatok Somogy megyében jelenleg hat takarékszövetkezet működik. Adataink 2005. december 31-én, ezer forintban: Betétállomány Hitelállomány Mérlegfőösszeg 5.337.777 2.369.605 5.814.146

A központ teljes körű kirendeltségeket üzemeltet: Balatonföldvár, Siófok, Tab, Székesfehérvár városokban, valamint Kőröshegy, Zamárdi, Ádánd, Ságvár, Zics, Törökkoppány községekben A takarékszövetkezethez tartozó települések összetétele igen változatos: négy város – Balatonföldvár, Siófok, Tab, Székesfehérvár, – a többi nagy-, közepes és kistelepülések. Az eltérő jogosítványokkal felruházott takarékszövetkezeti egységek földrajzilag is elkülönülnek egymástól. A Balaton-part vonzáskörzetébe tartozó hat község teljesen más ellátottságot kíván, mint a belső területeken fekvő települések. A Balaton-parti településeken élők munkalehetőségét a nyári idegenforgalom nagyban befolyásolja. A vonzáskörben élők a szezonális munkahelyeken tudnak elhelyezkedni. A belső apró falvakban élők többnyire mezőgazdasággal – egyéni gazdálkodóként – foglalkoznak. Ezeken a területeken a termelőszövetkezetek felszámolásával sokan munkanélkülivé váltak. A munkanélküliség mellett még nagy probléma a falvak elöregedése. A munkaképes lakosság jelentős hányada a közeli nagyobb településeken a munkahelyéhez közel telepedik le.

Főbb tevékenységek: betétgyűjtés, hitelek folyósítása, devizaszámla-vezetés, valutaváltás, bankkártya kibocsátása és elfogadása, biztosítások kötése, hirdetések felvétele. Működési területünkön Balatonföldváron, Kőröshegyen, Zamárdiban, Siófokon, Ságváron és Törökkoppányban pénzkiadó automata üzemel. A Balatonföldváron működő központ vezetői: Fekete Józsefné elnök-ügyvezető, Módos Attiláné ügyvezető-főkönyvelő, Lantos Józsefné ügyvezető-igazgató. A balatonföldvári kirendeltség vezetője: Csizmaziáné Varga Krisztina

Forrás:
Fekete Józsefné: A takarékszövetkezetünk alakulása, társadalmi-gazdasági környezete, egyesülési folyamatok bemutatása (gépelt anyag).

 


A település kommunális feladatai, a Gamesz története
Írta: Dolgos János, Jencsky Ernő

Balatonföldvár megalakulása óta nagy gondot fordít a település tisztaságára, parkjainak gondozására, a vendégforgalom zavartalan lebonyolítására, ezért már a századforduló kezdetétől önálló kertészet és szakemberek gondoskodtak az üdülőterület rendezettségéről, a közterületek gondozásáról. Jordanits József közkertészt 1896-ban Széchényi Imre alkalmazta, mint a fürdőtelep közterületeinek rendjéért felelős szakembert, illetve felelőséggel tartozott a fürdőtelepen épülő magánvillák biztonságáért is. Ez abban nyilvánult meg, hogy a villák kulcsainak egy példányát a kertészlakban tárolták télen, és a fürdőtelep 10 fő állandó dolgozója köteles volt a villák körül a hó- és az őszi lombtakarítást elvégezni. A fürdőtelep rendben tartására és csinosítására a közkertész jogosult volt minden év április 1-től október 1-ig a 10 fő állandó kertészeti létszám mellé további 30 fős idénydolgozót alkalmazni. A fürdőtelep strandfürdőjét naponta takarították, a homokos partot naponta felszántották és elfogasolták. A telepen szervezett szemétgyűjtés volt, valamint locsolták a járdákat és a közutakat. A szükséges eszközök vontatását szamár- illetve lófogattal végezték. A fürdőtelep fenntartási és üzemeltetési költségeit a Fürdőegyesület később a Fürdő Rt. saját bevételeiből fedezte.
Jordanits József közkertész 1927-ben 31 évi szolgálat után ment nyugdíjba, helyére Vidra János került. (Jordanits János sz.: 1909.) Az új tanácsi szervezetben Földvár Kőröshegytől való elválása után, önálló üdülőhelyi ügyintézői státusz is létrejött. Üdülőhelyi ügyintézők voltak sorrendben: Aszalós György, Csidei János, Tóth László, Dr. Havasi Jenő, Csizmazia Tibor, Dolgos János. Az ügyintéző összekötő szerepet töltött be a település gondozását, parkosítását és fenntartását végző munkacsapat, annak vezetője és a közigazgatást irányító községi tanács között. A közterületek gondozását végző csoportot közvetlenül Berta Ferenc, majd Pintér János irányította. A szakmai, kertészeti munkák, valamint a parkosítási feladatok tervezője és a kivitelezést irányító szakember Jordanits József közkertész fia, Jordanits János volt. Jordanits János főállásban a balatonaligai volt MSZMP üdülőtelep főkertésze volt, és mint szaktanácsadó és tervező dolgozott lakóhelyén, Balatonföldváron. 1977 áprilisától a tanácsok összevonásával létrejött az önköltséges saját "rezsis brigád", amely építőiparosokból állt, 1982-ig működött ilyen formában, majd 1983. január 13-án a Balatonföldvári Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1983./I. 13./sz. vb. határozatával jóváhagyta a Balatonföldvár Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága Gazdasági - Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet (GAMESZ) Szervezeti és Működési Szabályzatát.

A saját rezsis brigád, majd a Gamesz kivitelezésében a következő beruházások történtek Földváron: tanácsháza majd városháza többlépcsős bővítése (házasságkötő, irodák, okmányiroda), Gamesz-telephely kialakítása, Radnóti utcai temető kialakítása, ravatalozó építése, orvosi rendelő bővítése, átalakítása, vízi- és szárazföldi rendőrségi épületek építése, átalakítása, zeneiskola építése, Kőröshegyi u. 5. sz. alatti lakások és magastető kialakítása, iskola bővítése – tornaterem, régi művelődési házból sportcentrum kialakítása, országzászló, K-i strand korszerűsítése, nyilvános WC-k átalakítása, óvodabővítés, (tetőtéri tornaterem), templomtorony lépcsője, templomárkád térburkolása, orvoslakások (Kölcsey út), városházával szemben lévő területen az épületek bontása.
Parkok, játszóterek: (K-i strand, templom mellett, posta mellett, mini Abcmellett) hidak: (Tó utcai Séd-híd, Séd torkolati vasbeton híd), járdák: (térburkolatok): (Bajcsy-Zs. u., Damjanich, Rákóczi F. u., Kőröshegyi u. – iskola előtti rész –, Rét u., Balatonszentgyörgyi u. nyugati vége, zeneiskola előtti tér, Spur I. u. eleje, Csigalépcső lapozása, Radnóti u.) járda és zárt csapadékvíz elvezetés megoldása, utak: Bethlen Gábor u. Kőröshegyen: 3 szolgálati lakás építése, iskola átalakítása. Kerekiben: ravatalozó kivitelezése. Az 1990-es évek elején több településen felszámolták a GAMESZ-t. Balatonföldváron is több vita folyt a szervezetről, de a GAMESZ a mai napig működik Földváron.

Munkájuk eredményeként több alkalommal is díjat nyert Földvár a virágosításban. Ebből kiemelkedik az 1994. évi nemzetközi virágos versenyben elért eredmény, amelyért Európa-díjat kapott a város, illetve az 1995. évi magyar városok virágosításában elért első helyezés, azóta is több elismerést és nívódíjat kapott Földvár.

Az elmúlt több mint 20 évben a feladatok, célok ugyanazok, mint amit az előző szervezetek végeztek, illetve feladatbővítések és csökkenések történtek.

Főbb feladatok:
– a város közterületeinek, útjainak, parkjainak karbantartása, felújítása
– zöldterületek gondozása, virágosítás, fásítás, téli hó eltakarítása
– közterületeken képződő hulladék összegyűjtése, elszállítás
– nyilvános WC-k üzemeltetése, strandszolgáltatás, temetők fenntartása
– csapadékvíz elvezető árkok, csapadékvíz átemelők karbantartás
– Jubileumi tér üzemeltetése
– Városi rendezvényeink (Földvár Fesztivál, Balatoni Folklórtalálkozó, zenei konferencia, találkozók, ünnepeink rendezvényei stb.) műszaki előkészítése és lebonyolításában való részvétel
– társintézményeknél adódó műszaki feladatok részbeni ellátása
– önkormányzati utak forgalomtechnikai feladatainak ellátása, amely magába foglalja a közúti jelzőtáblák kihelyezését, útburkolatfestést
– építő brigáddal az önkormányzat saját beruházásainak megvalósítása
– szabad kapacitásában korlátozott mennyiségben a lakosság felé is teljesít szolgáltatásokat
A Gamesz vezetői voltak: Hetesi András, Dolgos János, jelenleg Jencsky Ernő.

 



Balatonföldvár villamosításának története
Írta: Krivarics Imre

A villamosítás magyarországi történetében különböző korszakok váltják egymást, amelynek hatása Balatonföldvár villamosításának történetében is megjelenik.

1892–1918. Erre a korszakra jellemző, hogy városi, községi és magán villanytelepek (áramfejlesztő telepek) létesülnek. Balatonföldvár fürdőtelep ünnepélyes megnyitása 1896. június 14–15-én volt, és akkor már világításra villamos ív- és izzólámpákat alkalmaztak, ami abban az időben európai viszonylatban is újdonságnak számított. A villanyvilágítást szolgáltató áramfejlesztő telep helye nagy valószínűség szerint a Malom-árok és a vasút melletti területen helyezkedett el, a szivattyúteleppel egybeépítve. (Balatonföldvár gyógyfürdő ismertetése térkép Budapest 1909.) A Balatonföldvár Fürdő Rt. üzemelteti a villanytelepet 1912-ig, majd Fittler Dezső veszi át a fürdőtelep villamosenergia ellátásával kapcsolatos ügyek intézését. A századfordulón megindult balatoni fejlődés szükségessé tette, hogy ne csak az utcákon legyen éjszakai világítás, hanem a nyaralókban, szállodákban is állandóan rendelkezésre álljon a villamosenergia.
Az egyedi kis áramfejlesztők, mint a földvári üdülőtelep is, ezeket az igényeket már nem tudta kielégíteni. 1912-ben a Hazai Villamos Rt. jelentkezett a Balaton-part villamosítására. Az Rt. szerződést kötött a déli parton Siófok, Balatonkiliti, Kőröshegy, Balatonboglár településekkel. (A Balatonföldvár villamos energia ellátása Kőröshegyről történt ebben az időszakban.)

A részvénytársaság az erőmű felépítés helyeként Szántódot jelöli meg. A különböző gazdasági körülmények miatt végül is az északi parton, Aszófőn épült meg. Aszófőről Tihanyba, majd Tihanyból a Balatonban fenékkábellel Szántódra vezették át a villamos energiát. Szántódról történt a szerződésben szereplő települések energiaellátása. Az ellátáshoz szükséges létesítményeket 1914-ben helyezik üzembe. Rövidesen csődbe jut a Hazai Villamos Rt., majd a Balatoni Szövetség létrehozza Balaton-vidéki Villamos Művek Részvénytársaságot, amely folytatja a Balaton-parti települések villamos fejlesztését. 1918–1944. 1919-ben kezdődik a Balaton-part villamosításának második korszaka. Fő jellemzője, hogy általánossá válik a váltakozó áramú háromfázisú rendszer. Ebben a korszakban tovább folytatódik Balatonföldvár villamosításának fejlődése, amit bizonyít, hogy az 1920-as évek elején a Balaton-vidéki Villamos Rt. kiemelten készíti el Balatonföldvár villamos hálózatának tervét. (Siófokkal együtt).
Balatonföldvár villamoshálózatának üzemeltetését a siófoki székhelyű központon keresztül a helyi megbízottak (körzetszerelők) végzik. 1944–1966. A második világháború befejezése után az áramtermelés és áramszolgáltatás állami monopóliummá válik, Magyarország különböző területein áramszolgáltató vállalatok alakulnak.

1951. augusztus 1-jén megalakul a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (DÉDÁSZ). A DÉDÁSZ Vállalat szervezeti felépítése folytán körzetszerelőség alakul, amely balatonföldvár és a környező települések villamoshálózatának üzemeltetését látja el.

1966–1991. Az 1960-as években megindult intenzív nyaraló- és üdülőépítés miatt a Balatonpart villamos energia ellátásában minőségi változást kellett megvalósítani. Balatonföldvár térségének kiemelkedő villamos energiaigénye miatt 1968. évben megalakult a balatonföldvári kirendeltség siófoki telephellyel, majd a kirendeltség épületének elkészülte után 1974. évben megkezdte működését Balatonföldváron a Balatonszentgyörgyi u. 37. sz. alatt. Vezetője: Krivarics Imre villamos üzemmérnök, helyettese: Sebestyén Gyula villamosipari technikus.

A balatonföldvári kirendeltség létszáma megalakuláskor 33 fő volt. (8 db gépjármű, URH összeköttetés a gépkocsikkal) A Balatonföldvári Kirendeltséghez tartozó ellátásterületek: – Somogytúr, Somogybabod, Látrány, Visz, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd, Balatonszárszó, Szólád, Kötcse, Teleki, Nagycsepely, Balatonföldvár, Kőröshegy, Bálványos, Kereki, Pusztaszemes, Szántód, Zamárdi, Balatonendréd. Az 1970-es évek végén megalakul a balatonboglári kirendeltség, és így a földvári kirendeltségtől Somogybabod, Somogytúr, Látrány, Visz, és Balatonlelle településeket átveszi. A villamos energia igények növekedése miatt a térséget jobban ellátó, úgynevezett 120/20/25 kV-os állomás (MÁV-val közösen) építése fejeződik be 1988. évben, amely nem csak a balatonföldvári kirendeltség területét, hanem a vasút villamos energiaellátását is biztosítja, és hosszú távra lehetővé teszi Balatonföldvár városának és környezetének jó villamos energiaellátását, valamint a további igények kielégítését.

Balatonföldvár 1989-ben, 1994-ben
– állandó lakossági fogyasztóinak száma: 2 011 db 24 76 db
– általános áramdíjas fogyasztók száma: 300 db 303 db (vállalkozások)
– teljesítménydíjas fogyasztók száma: 15 db 11 db

1993–95. évben elkészült Balatonföldvár város villamos energiafejlesztési tanulmánya 2010. évig, amelyben a város villamos energiával kapcsolatos részletes műszaki adatai megtalálhatóak. A kirendeltség megalakulásától kezdve Balatonföldvár lakosai számára munkalehetőséget, a város fejlődése szempontjából műszaki szakmai és gazdasági segítséget jelent. A balatonföldvári kirendeltség 2001-ben megszűnt.

Forrás:
1. Reőthy Ferenc: Balatonföldvár 1986.
2. 100 éves az áramszolgáltatás a Dél-Dunántúlon. DÉDÁSZ kiadvány 1994.
3. Sztanó Dezső: Balatonvidék villamosításának története 1979.
4. 100 éves az áramszolgáltatás a Dél-Dunántúlon.

 


Földvár számokban
Összeállította: Berkesné Hegedűs Márta

Lakónépesség (2005): 2245 fő

Területe: 15 32 ha
Ebből: Belterület: 345 ha
Külterület: 55 ha (mezőgazdasági külterület)
11 32 ha Balaton
Kiépített parkok területe: 6975 m2
Ingatlanok száma: 2 000
ebből 960 lakás, 140 telepszerű többszintes
Magánüdülők száma: 1200
A lakások 85%-a összkomfortos, illetőleg komfortos, a többi legalább félkomfortos.
Vállalkozások szám: 370,
cégformájuk szerint: 1 0% kft.,
8 % bt.,
túlnyomó többségük kisebb magánvállalkozás.
Üzletek száma: 395
ebből vendéglátó üzletek száma: 125
Fizetővendégszolgálat: 770 fő (2038 szoba, 4190 ágy)
Szennyvíz bekötések száma: 95 %
Vezetékes ivóvíz: 1 00 % (2 tározó 1991-ben épült)
Önkormányzati kezelésben lévő úthálózat hossza: 32 km
Az utak 100%-a szilárd burkolatú.
Villanyáramot mindenhova bevezették.
A vezetékes gázt a településen élők 88%-a veszi igénybe.
Szervezett szemétszállítás minden ingatlanra kiterjed.
Telefonbekötési igényeket a távközlési cégek teljesen kielégítették.
Kábel tv a település nagy részét lefedi.
Folyamatosan nő az internetbekötések száma.

Forrás:
Polgármesteri hivatal nyilvántartása.

 


Kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatások
Írta: Berkesné Hegedűs Márta

Az üdülő jellegből adódóan a település kereskedelme, vendéglátása két részre osztható. Voltak (vannak) éven át üzemelő és szezonális jellegű üzletek. Természetesen a szezonális üzemeltetés a nagyobb.
Balatonföldvár Gyógyfürdő c. kiadvány (1912) étkezésre és egyéb szolgáltatásra a következő ajánlatot tartalmazza: "Az étkezés a vendéglőben és részben a kávéházban történik. A vendéglő a legmodernebb igényeknek megfelelően van felszerelve s a kitűnő ételek, jó borok, italok mellett a tisztaságra rendkivül nagy gond fordíttatik. A különféle ételek izletesség és jóság tekintetében a legelsőrangu fővárosi éttermek ételeivel vetekednek; a kiszolgált borok és egyéb italok pedig a legnagyobb gonddal csakis elsőrangu termelőktől válogattatnak össze s így azok tisztaságáért jótállást vállalunk. Az étkezés étlap és penzió rendszer szerint történik."… "A közönség szükségleteinek kielégítését czélozzák még a mosóintézet, a borbély, valamint az éttermi czukrászda, mely méltányos árak mellett, rendelésre is készít különféle édességeket."
A II. világháború előtt éves üzemeltetésű volt Cs. Molnár Ferenc vegyesboltja, a Holovits család vendéglő és hentesüzlete, valamint Kövesdy Imre péksége, ahonnan kitűnő minőségű pékáruval látták el az itt lakókat, nyaralósokat, vendégeket és élelmiszerüzleteket. A vasúti állomás restijét Simon Pál bérelte, aki később saját vendéglőt épített a Kőröshegyi úton. Központi étterem – helyén később a SZOT Központi Étterem A nyári szezonban üzemelt Hessz Péter élelmiszer- és vegyesáru üzlete. A háború után az épületet a helyi földműves szövetkezet vette birtokába, és nyitott vegyeskereskedést. A Holovits hentesüzlet és a Hessz-féle üzlet között volt a piac, amelyre a környező községekből (Bálványos, Kereki, Kőröshegy) hozták a termelők naponta a friss zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tejterméket, baromfit. Voltak termelők, akiknek megvolt az állandó vevőjük, és az árujukat közvetlen a nyaralóhoz vitték. A posta mellett északra volt Gombos nevű úrnak kis csemege üzlete. A Gombos-féle üzlet mellett volt Schthümmer cukorka üzlet. A Budapesti út mellett volt zöldség-, gyümölcs-, virágüzlet és kertészet a Jordanits család tulajdonában. A nyugati sorompónál állt Gerendy Gyula üzlete, aki strandcikkeket, játékokat, cukorkát és apró cikket árult. Az oszlopos üzletház soron (mai Keringőtől a partfelé) volt strandcikk- és drogéria üzlet.
Balatonföldváron két benzinkút volt: a Holovits vendéglő előtt (A Holovitsék tulajdonában), amely még a háború után is üzemelt, és a Juhász motorszerelő mester háza előtt (Juhász mester tulajdona). A harmincas években ezek az üzletek biztosították Balatonföldvár ellátását. A II. világháború előtt a következő szállodák és panziók üzemeltek: a Fürdő Rt. tulajdonában: Kupavezér, Bendegúz, Zrínyi, Garabonciás, Bungallow (Sportszálló), Turul szálló (Rt. vagy magántulajdonban). Az Rt. tulajdonában volt a Kupavezér szálló melletti étterem, a posta mellett keletre, most játszótér, kávéház (Keringő), amelyet Czifrák Antal és társa üzemeltetett és a városháza előtt szökőkút helyén a Csöpi cukrászda.

Panziók: Bem, Tihany, Strassner, Rausch, Lujza, Holovits. Ezek mellett voltak bérelhető magánnyaralók is. Gomba élelmiszerüzlet, mögötte az oszlopos üzletház (lebontásra kerültek) 1945 előtt a következő iparosok voltak Földváron: cipészek, szabó, szobafestőmázoló, asztalos, motorszerelő, kőműves, bádogos, vízvezeték szerelő. Nyári szezonban Balatonföldváron dolgoztak, mint szolgáltató iparosok, úri és hölgyfodrászok, az üzletház soron fényképész. A halastó patakhídjánál működött egy mosoda is. A II. világháború után megépült a Népbolt, a Textiles Népbolt és az élelmiszert árusító "Gomba" (mai Keringő helyén). Később éttermek, büfék, eszpresszók, falatozók, sörözők, Borkóstoló, a Mackó-sor üzletei, csárdák, ABC üzletek nyíltak.
A háború után Földvár a szakszervezeti üdülés egyik központjává vált, a Jó üdülést c. kiadvány (1959) a következő szakszervezeti üdülőket sorolja fel férőhellyel együtt, (amelyek az államosított villákban működtek): Textiles Szakszervezet (38 fő), SZOT-üdülő (30 fő), Óbudai Hajógyár (40 fő), Kőbányai Porcelángyár (22 fő), Földgép (22 fő), Újpesti Cérnagyár (36 fő), Godberger Textilgyár (53 fő), Landler Jenő Járműjavító (50 fő), Fővárosi Tanács (102 fő), Magyar Pamutipar (45 fő), Bőrös szakszervezet (22 fő), Gábor Áron Vasöntöde (20 fő), HPS (60 fő), Kistext (200 fő), Újpesti Gyapjú (42 fő), Fővárosi Autóbusz (50 fő), Fővárosi Vízművek (78 fő), Postás Szakszervezet (67 fő). 1970-ben a kiskereskedelmi hálózaton belül a boltok száma Földváron 28, ebből 20 idényszerű. Az összesből 16 élelmiszer, kettő ruházati, kilenc vegyes iparcikk és egy vegyesbolt. Vendéglátó egységek száma: 25, ebből 21 idényszerűen működik. Az összesből hét étterem, egy vendéglő, egy eszpresszó, cukrászda, négy büfé, falatozó, öt italbolt, hét vendéglátó kisiparos, továbbá 4 magán-kiskereskedő működött.
1980-ban a boltok száma 25, ebből 11 élelmiszer, 9 ruházati és iparcikk és 5 vegyes. A vendéglátó egységek száma 29.

Az 1980-as évek elején a következő üdülők üzemeltek Balatonföldvár községben:
Aszfaltútépítő Vállalat – Budapesti út 45. Kisfaludy u. 3. Spur István u. 19.
22. sz. Volán – Új Strand u. 14.
AGROTRÖSZT – AGROTEX – Spur I. u. 20.
AFIT Vállalat – FERRADIÁL – Rákóczi u. 33.
Baptista Egyház – Spur István u. 21.
Bőripari Vállalat – József Attila u. 35.
Csavarárugyár – (CSIV-FORMER Kft.) – Csángó u. 3.
Debreceni Városi Tanács – Budapesti u. 38.
Baranya Megyei Állami Ép. Ip. Váll. – Rákóczi Ferenc u. 5.
Betonútépítő Vállalat – Báthory u. 8.
Hajtómű és Felvonógyár – Somogyi Béla u. 1.
Iskolabútor és Sportszergyár – Rákóczi Ferenc u. 3.
Ker. Berendezéseket Gyártó Váll.– Kemping u. 2.
KIOSZ Országos Központ – József Attila u. 33.
Kossuth Könyvkiadó – Bajcsy Zsilinszky u. 15.
KPM Gazdasági Hivatal – Spur I. 12.
MAHART Üzemigazgatóság – Bajcsy Zsilinszky u. 17. (lakóház)
Magyar Viscosa Gyár – Berzsenyi u. 11 .
MK Zenei Alap – József Attila u. 10. 15.
Műszer és Irodagép Értékesítő Vállalat (MIGÉRT) – Szigligeti u. 7.
Magyar Távirati Iroda – Szigligeti u. 9–11 .
Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) – Szigetvári u. 13.
METALIMPEX – Spur István u. 24. 26.
Oktatási Minisztérium – Petőfi S. u. 11.
Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium – Petőfi S. u. 13.
Közmű és Mélyépítő Vállalat – Budapesti u. 10.
Gyorsszolgálat Ktsz.
Nógrád Megyei Tanács – Rózsa F. u. 5. (Eötvös u. 5.)
MSZMP Üdülő – Somogyi Béla u. 5–7.
EXPRESS Juventus Szálló: József Attila u. 6., Vadóc: Spur István u. 27.
Fesztivál Hotel: Rákóczi Ferenc u.
Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet – Liszt F. u. 13.
Nitrokémia (később NEXUS Kft.) – Kismartoni u. 3., Spur István u. 34.
Tiszamenti Vegyiművek – Kismartoni u. 1., Hunyadi u. 23.
Országos Földtani Kutató – Intézet Báthory u. 13.
OKISZ Testnev. És Sport Oszt. – vitorlástelep
Országos Közegészségügyi Intézet – Spur István u. 8.
Svéd Golyóscsapágy Vállalat – Rákóczi u. 29.
Oxigén és Dissousi Gázgyár – József Attila u. 17.
Távbeszélő Igazgatóság – Magyar Távközlési V. – Budapesti u. 18.
Pedagógus Szakszervezet – Báthori u. 40.
Csongrád M. Pedagógus Szakszervezet – Szigligeti u. 48.
EM. I. Mélyépítő Vállalat – Báthory u. 6.
Fővárosi Tanács (Fővárosi Önkormányzat Gazd. Hiv.) József Attila u. 25.
Főv. XIII. ker IKV – Budapesti u. 53.
Országos Üzemgazdasági Felügyelőség (MK Nemzetbiztonsági Hiv.) Rákóczi u. 13.
Vegyipari Term. Ker. Vállalat
Dorogi Tanács KV. Üzem – Táncsics u. 5.
Szék és Kárpitosipari Vállalat – Balatonszentgyörgy út 24.
Békés-Csongrád megyei Tanácsok – Petőfi u. 10.
Vörös Csillag Mgtsz Szőny – Szigligeti u. 3.
Európa Könyvkiadó – Spur István u. 11 /b.
Pest Megyei Műanyagipari Vállalt – Jókai u. 3. (PEMÜ)
Helyközi Távbeszélő Ig. – Spur I.
Mélyépítő Váll. Sportegyesület – Kikötő
Komárom Megyei Vízmű –
Dorog Város Környéki Hivatal – Bajcsy Zs. u. 5.
Öntödei Formázó és Segédanyagokat Gyártó V. – Rákóczi u. 6. (ÖFAG)
Pamutnyomó Váll. Kelenföldi Gyára
Pannónia Vendéglátó Vállalat
Textilipari Dolgozók Szaksz. – Spur István u.
Borsod M. Ber. V. KISZ szervezet
MÉH Kirendeltség
SZOT Dél-balatoni Igazgatóság Üdülői:
SZOT Jázmin Üdülő – Rákóczi Ferenc u. 1.
SZOT Balaton A – Rákóczi Ferenc u. 15.
SZOT Balaton B – Rákóczi Ferenc u. 17.
SZOT Balaton C – Rákóczi Ferenc u. 19.
SZOT Balaton D – Rákóczi Ferenc u. 23.
SZOT Balaton E-F – Rákóczi Ferenc u. 25.
SZOT Balaton G-H – Rákóczi Ferenc u. 27.
SZOT Hullám – Rákóczi Ferenc u. 21.
SZOT Sólya A – Somogyi Béla u. 3.
SZOT (Sólya B) Liliom A – Bajcsy Zs. u. 12.
SZOT Liliom B – Bajcsy Zs. u. 13.
SZOT Postás Szaksz. Üdülő – Bajcsy Zs. u. 11.
SZOT Textilmunkás A – Petőfi Sándor u. 14.
SZOT Textilmunkás B – Petőfi Sándor u. 7.
SZOT Textilmunkás C – Petőfi Sándor u. 6.
SZOT Textilmunkás D – József Attila u. 8.
Kispest Textilgyár (KISTEXT) Park Szálló – Széchényi u. 2.
Finombőrgyár Üdülő – József Attila 35.

A 1990-es évek elején a következő egységek működtek: (Forrás Balatonföldvár városi pályázat 1992.) (kiegészítve a 2006-os állapottal, forrása: Balatonföldvár Város Önkormányzat – Polgármesteri Hivatal)

Szálloda és vendéglátóipar (1992)

Club Hotel (volt Pártüdülő) (A kormány kezelésében levő szálloda közvetlenül a Balaton-partján fekszik.) 400 m-es strandolásra alkalmas partszakasszal. Egész évben nyitvatartó létesítmény, 115 főt foglalkoztat. 123 szobájának éves forgalma 38 ezer vendégnap. Étteremmel, büfével, konferencia-teremmel és mozival áll vendégei rendelkezésére.
A hotel eladása után Hotel Rivéra néven üzemel napjainkban is.

Dél-Dunántúli Üdülési Igazgatóság (volt SZOT) (1992)

Balatonföldvár legnagyobb idegenforgalmi egysége. Tevékenységi köre: belföldi kedvezményes üdültetés, szállásértékesítés étkezési tevékenység, Park Szállóban ősztől-tavaszig szanatóriumi szolgáltatás.
Szállodai férőhelyei: egész éven át üzemelő: 100 fő, szezonálisan üzemelő: 670 fő, összes férőhely: 770 fő. Szállodái illetve üdülőépületei általában az államosítás előtt patinás villaépületekből állnak. A vendégek pihenéséről 160 fő éves és további 180 fő időszakos dolgozó gondoskodik. (Az üdülési igazgatóságot több éven keresztül a Hunguest Kft. üzemeltette, majd eladásra kerültek.)

Express Utazási Iroda (1992)

Három szállodája (Fesztivál, Juventus, Vadóc) és hangulatos faházai valamennyi árkategóriában kínálnak szállás férőhelyeket, étkezési és szórakozási lehetőségeket. Kiemelkedik közülük a Fesztivál Szálló vízparti fekvéssel, csodálatos saját strandjával.
Szállodai férőhelyek száma: 1320 fő, faház férőhelyek száma: 106. Négy egységének együttes forgalma: 92.000 vendégéjszaka. Színvonalas üzemeltetésével 62 fő éves, és 80 fő szezonális dolgozót foglalkoztat.
(Az egységek eladásra kerültek: Hotel Fesztivál – az új tulajdonos apartmanonként értékesítette, napjainkban csak egy része működik szállodaként. Juventus szálloda a privatizáció révén az önkormányzat tulajdona lett, majd értékesítésre került, az új tulajdonos a Földvár Hotels Kft. szállodaként üzemelteti. – Eladását hirdeti folyamatosan.)
A Vadóc faházai lebontásra kerültek, a szálloda részt az új tulajdonos felújította napjainkban Hotel Főnix néven üzemel.)

Pannónia Rt. (1992)

A siófoki székhelyű részvénytársaság Balatonföldváron az alábbi 4 egységét üzemelteti:
1. Hotel Neptun
Szezonálisan működő szálloda 200 szobával, 10 apartmannal, 380 férőhelyes étteremmel, bárral, uszodával, szaunával és teniszpályákkal áll főleg a külföldi vendégei rendelkezésére. A szálloda 68%-os kihasználtsággal működik, 10 fő éves és 100 fő szezonális dolgozót foglalkoztatva.
3. Balatongyöngye Étterem
Egész évben működő étterem a település központjában, a 7-es számú fkl. út mellett helyezkedik el. 10 fő éves és további 10 fő szezonális dolgozót foglalkoztat.
3. Camping étterem
Főleg a camping vendégeinek étkeztetését, illetve esti szórakozását szolgálja. Az önkiszolgáló étterem szezonálisan üzemel, 10 fő szezonális dolgozót foglalkoztat.
4. Kukorica csárda
Hangulatos, nádfedeles csárda Balatonföldvár üdülőterületén a 7-es számú fkl. út mentén található. A nyújtott elő- és utószezonnal működő csárda 20 fő szezonális dolgozót foglalkoztat.
(A felsorolt egységek eladásra kerültek: Neptun Hotelban apartmanok kerültek kialakításra, részben szállodaként üzemelteti a Neptunusz Trió 2004. Bt. Balatongyöngye Étterem Rózsakert néven üzemelteti a Piknik Kft. Camping Étterem lebontásra került. Kukorica csárda tulajdonosa és üzemeltetője: Hoffmann Pub Bt.)

Hotel Jogar (1992)

Egész évben üzemelő 36 szobás szálloda. Nyári szezonon kívül Somogy Megye Közigazgatási Továbbképző Központjaként működik. Saját konyhájával és presszóval várja vendégeit, üzemeltetését 25 fő éves dolgozó végzi.
(Napjainkban Hotel Jogar – továbbképző központ, szálloda, étteremként működik)

Siotour Rt. (1992)

– Magyar Tenger Camping
A Siotour Rt. Üzemelteti a löszfal és a vasútvonal között elterülő 1,5 ha-os autós campinget, mely 180 db sátorhellyel, 60 db lakókocsi hellyel, a kempingezéshez igényelhető szolgáltatások teljes palettájával várja az olcsóbb nyaralóhelyet igénylőket, illetve a kempingezés romantikájának szerelmeseit. Éves szinten 3 főt, szezonálisan 20 főt foglalkoztat.

- Üdülőhelyi Club
700 m2 alapterületen változatos szolgáltatásaival, tekepályájával, diszkójával valamennyi korosztály igényeit kielégíti. Vállalkozásban üzemel májustól októberig 14 fővel.
(Egységei eladásra kerültek: Campinget 2005-ben adták el, az új tulajdonos jelenleg nem üzemelteti. Az üdülőhelyi klub lebontásra került, helyén apartman lakások épültek.)

Vállalati üdülők (1992)

Településünkön
4 100 férőhely feletti
10 50–100 férőhelyes
62 50 férőhely alatti
vállalati üdülő biztosítja a vállalatok dolgozóinak kedvezményes üdültetését. Ezek az üdülők 247 fő éves dolgozót és további cca. 500 fő szezonális munkaerőt foglalkoztatnak.
A vállalati üdülők nagy része megszűnt. Nem üdülési célú, közösségi szabadidős szálláshelyekre Földváron 2006-ban 10 üzemeltetési engedélyt adtak ki.

Fizetővendég szolgálat (1992)

A fizető vendégszolgálat 7 utazási irodán, illetve a lakás és üdülőtulajdonosok saját szervezésén keresztül 8490 férőhellyel áll a családias nyaralást igénylők rendelkezésére. (2006-ban 770 fő, 2038 szoba, 4190 ággyal működik a fizetővendéglátásként)

Éttermek, büfék, szórakozóhelyek (1992)

Szállodai éttermeken kívül:
– 3 egész évben nyitvatartó;
– 7 nyári szezonban üzemelő étterem;
– 28 büfé, falatozó;
– 6 zenés szórakozóhely;
– 2 mozi (1 egész évben üzemelő);
– 1 szabadtéri színpad

Utazási Irodák (1992)

Egész évben működő utazási irodák:

Bonanza Utazási Iroda
Két fővel 30 lakás, illetve nyaraló fizetővendéglátás keretében történő hasznosításával foglalkozik.
Geiger Utazási Iroda
160 lakás, illetve nyaraló hasznosítását, belföldi programok szervezését és külföldiek valutabeváltását végzi 2 fővel.
Margaréta Utazási és Szolgáltató Kft.
Tevékenysége:
– 150 lakás- és nyaraló hasznosítása
– 50 szállodai szoba értékesítése
– külföldi és belföldi programok szervezése
– személygépkocsi kölcsönzése
– valutaváltás
Tevékenységét 3 fővel végzi.
Siotour Utazási Iroda
Tevékenysége:
– 60 lakás és nyaraló hasznosítása
– belföldi kirándulások, programok szervezése
– horgászjegy és ajándéktárgyak értékesítése
– valutaváltás illetve értékesítés
Az irodában 4 fő dolgozik.

Nyári szezonban működő irodák (1992)
Cooptourist Idegenforgalmi Rt.
3 fővel 70 nyaraló hasznosítását belföldi programszervezést és valutaváltást végez.
Luxus Fizető vendégszolgáltató GMK
1 fővel 40 nyaraló nyári hasznosítását végzi.
Schulteisz Utazási Kft.
2 fővel 50 nyaraló szezonális hasznosítását és valutaváltást végzi.

2006-ban a következő utazási irodák működtek Földváron:
Margaréta Utazási Kft., Reichert-Reisen Bt., BTS Kft., Neckermann.
Idegenforgalmi szolgáltató irodák:
Geiger Kft., Monéta-2002 Kft., Hegedűs István, Schulteisz Kft., Sümegi és Sümegi Kft., Bolygóné Polgár Klára.

Kereskedelem (1992)

Élelmiszer:
– ABC áruház – egész éves nyitvatatással – 5 működik. (közülük 1 műszaki cikkeket is forgalmaz) 26 főt foglalkoztat.
– Nyári nyitvatartással további egy áruház működik 6 fővel.
– 2 pékáru bolt (szezonálisan)
– 1 húsbolt
– 6 zöldség-gyümölcs bolt (2 egész éven át)
– 1 piac 200 m2-es területen látja el a lakosságot és nyaralókat friss élelmiszerekkel

Háztartási és vegyi áru:
Az ABC áruházakon kívül 1 háztartási és vegyiáru bolt működik egész éves nyitvatartással a település lakóövezetében.

Textil és ruházat:
Egész éves nyitvatartással 1 ruházati bolt végzi a lakosság ellátását. Nyári szezonban a nyaralóknak 12 butik áll rendelkezésre.

Egyéni vállalkozások: Kereskedelmi tevékenységre (1992):
ABC élelmiszer üzlet: 9 fő, húsbolt: 1 fő, zöldség-gyümölcs: 6 fő, háztartási bolt: 2 fő, műszaki kereskedés: 1 fő, sportszerkölcsönző: 6 fő, étterem, vendéglő: 24 fő, büfé, falatozó: 28 fő, bár: 4 fő, palackozott italbolt: 5 fő, cukrászda, eszpressó: 7 fő, butik, divatáru: 12 fő, vegyi üzlet: 1 fő, virágüzlet: 2 fő, hírlap, könyvárus: 3 fő, népművészet, ajándék: 8 fő, utazási iroda: 4 fő, kereskedelmi ügynök, üzletkötő: 8 fő.

2006-ban a következő üzletek működtek Földváron:
Élelmiszer jellegű vegyes üzlet: 18 db, iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelmi üzlet: 6 db, állati eledel üzlet: 1 db, zöldség-gyümölcs üzlet: 6 db, hús, húskészítmény, baromfi üzlet: 1 db, kenyér és pékárú üzlet: 1 db, fagylalt és cukorkaüzlet: 5 db, alkoholtartalmú és egyéb ital üzlet: 4 db, termelői borkimérés: 3 db, dohányárú üzlet: 7 db, egyéb nem élelmiszert forgalmazó üzlet: 4 db, gyógyhatású készítmények szaküzlete: 2 db, textil üzlet: 3 db, ruházati üzlet: 19 db, cipő, bőrárú üzlet: 10 db, lakástextil üzlet: 2 db, bútor, lakberendezési üzlet: 3 db, háztartási cikkek boltja: 8 db, világító berendezések üzlete: 3 db, elektromos háztartási gépek és készülékek üzlete: 3 db, hangszer, hanglemez, kazetta üzlet: 3 db, vasáru, barkács üzlet: 4 db, festékek és lakkok üzlete: 3 db, építési anyagok és szaniteráruk boltja: 3 db, könyvbolt: 5 db, hírlapbolt: 11 db, papír, irószer, irodai cikkek üzlete: 8 db, számítógép, irodagép, szoftver üzlet: 1 db, vegyi áruk üzlete: 3 db, üzemanyag töltő állomás: 1 db, fotó-optikai cikkek üzlete: 5 db, sportszerbolt: 13 db, játékáruk üzlete: 2 db, virágbolt: 3 db, mezőgazdasági, méhészeti üzlet: 2 db, kegytárgykereskedés: 1 db, egyéb kultúrcikk üzlet: 8 db, ajándéktárgy kereskedés: 24 db, irodabútor szaküzlet: 1 db, használt cikkek boltja: 4 db, melegkonyhás vendéglátó üzletek: 46 db, cukrászda: 2 db, bár, borozó, italbolt, kocsma: 9 db, egyéb nem melegkonyhás vendéglátóhely: 40 db, diszkó: 1 db, munkahelyi vendéglátó üzlet: 1 db, szálloda étteremmel: 13 db, szálloda étterem nélkül: 1 db, panzió éteremmel: 12 db, panzió étterem nélkül: 9 db, üdülőház: 5 db, kemping: 1 db, ifjúsági szálló: 1 db, élelmiszer, ital, dohánytermék, vegyesraktár: 2 db, egyéb vegyescikk nagykereskedelmi raktár: 4 db, gépjárművek üzlete: 1 db, gépjármű alkatrészek és tartozékok üzlete: 2 db, motorkerékpárok, alkatrészek és tartozékok üzlete: 1 db, személyi használatú és háztartási cikkek kölcsönzése: 4 db, televízió-, rádió-, videokészülék kölcsönzése: 1 db, videokazetta-, LD-DVD-lemez kölcsönzése: 1 db, szórakozási és szabadidős cikk kölcsönzése: 3 db, elektromos háztartási cikk javító műhely: 1 db, egyéb fogyasztási cikk műhely: 1 db.

Ipari, szolgáltató tevékenység (1992)
fodrász: 4 fő, órás: 1 fő, autószerelő: 2 fő, műszerész: 2 fő, női szabó 1 fő, fényképész: 1 fő, kozmetikus: 2 fő, cserépkályhás: 1 fő, szobafestő-mázoló: 6 fő, víz-gázszerelő: 5 fő, karosszérialakatos: 2 fő, teherfuvarozó. 10 fő, személyszállító (taxis). 4 fő, kőműves: 12 fő, ács: 2 fő, villanyszerelő. 6 fő, asztalos: 3 fő, bádogos: 1 fő, autóápoló: 2 fő, autómentő: 2 fő, gumijavító: 1 fő, kertész: 3 fő, Takarító: 1 fő, fogtechnikus: 1 fő, filmnyomó: 1 fő, bőrdíszműves: 1 fő, kerámiakészítő: 2 fő, kötő-horgoló: 2 fő, vattacukor készítő: 2 fő, kézimunka előnyomó: 1 fő, műköves: 1 fő, szikvízkészítő: 1 fő, cukrász: 2 fő, csónakkészítő: 1 fő, vitorlajavító: 2 fő.
2006-ban a következő ipari, szolgáltató tevékenységet végzők voltak Földváron: fodrász: 10 fő, közúti árufuvarozó, teherszállító: 3 fő, szikvízkészítő: 1 fő, gumijavító, kereskedő: 1 fő, villanyszerelő: 1 fő, szobafestés, mázolás: 4 fő, csónaképítő: 1 fő, rádió-, tv műszerész: 2 fő, kőműves: 7 fő, fogtechnikus: 1 fő, takarító: 2 fő, autószerelő, kereskedő: 2 fő, autómentő, személyszállító: 1 fő, gépjármű karosszéria javító: 1 fő, gáz- kp. fűtés, csatornázás: 1 fő, ofszet nyomdaipari munkák: 1 fő, bőrdíszműves, műkörmös: 1 fő, talpmasszázs: 1 fő, ács, állványozó: 2 fő, telefonszerelés, javítás: 1 fő, kert és parképítés: 1 fő, üvegezés:1 fő, pálinkafőző: 1 fő, mezőgazdasági vállalkozó: 1 fő, mezőgazdasági termelő: 1 fő, vízvezeték-szerelő: 1 fő, hűtőgépjavító: 1 fő, gépjárművezető-képzés: 1 fő, víz-gáz, kp-i fűtésszerelés: 1 fő, textilkészítő, kereskedő: 1 fő, mezőgazdasági, erdőgazd. szolg.: 1 fő, autóüvegezés, fóliázás: 1 fő, háztartási gépszerelő: 1 fő, híradástechnikai cikk javítás: 1 fő, mezőgazdasági szolgáltató: 1 fő, épület asztalos: 1 fő, vagyonvédelem, őrző-védőszolgálat: 1 fő, növényterm. kiseg. mg-i szolg.: 1 fő, távközlési hálózatépítés: 1 fő, kozmetika: 5 fő, sertéstenyésztés: 1 fő, biztonsági tevékenység, vagyonvédelem: 1 fő, kéz és lábápolás: 1 fő, erdőgazd. szolg.: 1 fő, bádogozás: 1 fő, cserépkályhás: 1 fő, eü. masszázs: 1 fő, szabó, felsőruházat készítő: 1 fő, szellőző, légkond. szerelés: 1 fő, boy szolgálat, házfelügyelő: 1 fő, beép. bútor beszerelés: 1 fő, irodagép, számítógép jav.: 1 fő.

Kirendeltségek, szolgáltatók:

Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat (DÉDÁSZ) Kirendeltsége
Balatonföldvár és térségéhez kapcsolódó 12 település folyamatos elektromos áramellátását hivatott biztosítani. 27 fős dolgozó létszámával biztosítja továbbá a közép- és nagyfeszültségű országos hálózatok működési területére eső vezetékeinek folyamatos üzemét, valamint a villamosított déli vasútvonal Zamárdiba történő villamos áram betáplálását.
A kirendeltség 1974-től 2001-ig működött Földváron, a feladatellátás Siófokra, majd Pécsre, illetve Kaposvárra került. A vállalat ma e-on néven működik.
KONZUMSZÖV Gázcseretelep:
Egyéni vállalkozás kertében üzemelteti a 120 m2-es, 400 gázpalack kapacitású telepét, mely biztosítja Balatonföldvár és vonzáskörzetének PB-gázzal történő ellátását.
A telep az 1970-es évek elejétől 1998-ig működött Földváron. (Ubrik Lajosné közlése) A PB-gáz ellátást napjainkban vállalkozók biztosítják.
KÖGÁZ Körzetszerelőség:
Balatonföldvár és a társégében lévő további 7 település földgázüzemű készülékeinek javítását, illetve karbantartását végzi 5 fővel.
Településünkön 1046 lakossági és 129 közületi fogyasztó gázkészülékeinek üzembiztos működését hivatott biztosítani.
A körzetszerelőség az 1970-es évek második felétől 1997-ig működött Földváron. (Törőcsök Zoltán közlése) Napjainkban a szolgáltatás Kft.-ék és Bt.-ék végzik.
Az ingatlan tanácsi kezelésben volt, így önkormányzati tulajdonba került, majd üzlethelyiségként ill. részben garázsként funkcionált.
MOL Rt. Üzemanyagtöltő Állomás:
A 7. sz. fkl. út mellett lévő benzinkút 5 oszlopon szolgálja ki a közlekedőket, valamint a háztartási tüzelőolajt vásárlókat.
A MOL Rt. 1992 év folyamán korszerűsítette, és dupla kapacitásúra bővítette, valamint növelte az egyéb autós szolgáltatásait.
Helyközi Távbeszélő Igazgatóság Erősítő Üzeme:
1992-ben 100 vonal kapacitású telefonközpont üzemelt, amelyet 1992. II. félévében 4000 vonal kapacitású digitális központ váltott fel. Az új központ a MATÁV térségünkben tervezett beruházásához kapcsolódóan létesült, biztosítva a legkorszerűbb, fényvezetős telefon-gerinchálózatra történő rákapcsolódást.
A kiépített fénykábel-rendszer erősítésére már nem volt szükség. Az üzem 1972-től 1999-ig működött Földváron. (Torma Lajos közlése)
Somogy megyei Távközlési Üzem Körzetmestersége
Balatonföldvár és körzetében lévő 14 település távbeszélő hálózatának és készülékeinek karbantartását, illetve a hálózat kisebb mérvű bővítését végzi 7 fővel.
A körzetmesterség 1988-tól 1997-ig működött Földváron. A feladatellátás a siófoki gócközpontba került. (Torma Lajos közlése)
Somogy megyei Vállalkozói alközpont:
A Somogy megyei Közgyűlés 1991-ben hozta létre a Somogy Megyei Vállalkozói Központ Alapítványt, miután sikeresen pályázott az Európai Közösség PHARE néven ismert gazdasági segély programjában való részvételre.
Stratégiai céljai a foglalkoztatottsági gondok, enyhítését szolgáló kezdeményezések támogatása, az idegenforgalom és agráripar kiemelt fejlesztése és a kis és közepes nagyságú vállalkozások támogatása. További cél tanácsadói és információs bázis működtetése.
A gyakorlati tennivalókat a megyei központ és hét városban működő tanácsadó irodák végezték, az önkormányzatok anyagi és technikai hozzájárulásával.
1992-ben az alapítvány Balatonföldváron alközpontot hozott létre az önkormányzat együttműködésével. Az iroda a városháza melletti épületben működött, a jelenlegi kistérségi iroda helyén.
A PHARE-program befejezésével az alközpont 1998-ban megszűnt. (Herényiné Nagy Erzsébet közlése)

A Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat: balatonföldvári üzeme
A fürdőegyesület az uradalommal összefogva már 1897-ben elkezdte, és 1899- ben befejezte a Balaton déli partjának, a földvári fürdőtelep első vízművének megépítését. Ez a vízmű azonban csak ipari vizet szolgáltatott, ellátta a villákat és a szállodákat vízzel, ezzel öntöztek, portalanítottak.
A vizet a nyugati móló mellett levő kavicsszűrőn keresztül kapta a telep. Óránként 50 m3 vizet szállított a szivattyútelepig, ahol gyűjtőaknákat létesítettek. Az 1909-ben kiadott Balatonföldvár Gyógyfürdő c. kiadványban a következőket olvashatjuk: "... nyolcvanezer korona költséggel megépítette (Fürdő Rt. szerk.) a telep vízvezetékét, amely az összes villákat olcsó díjért szűrt vízzel látja el és egyúttal lehetővé teszi a park és utak öntözését is."
Az első csőhálózatot elavulása után szakaszosan kicserélték. A fürdőtelep fejlődése során a régi vezeték nyomvonalát is meg kellett változtatni. Ekkor a vízmedence befogadóképessége 11 0 m3 lett. A fürdőtelep akkori lakóinak számát figyelembe véve naponta 80 litert számítva fejenként 400 m3 vizet fogyasztott a lakosság. Ugyancsak ennyire volt szükség az utak, terek, kertek locsolásához.
Ebben az időben a fürdőtelep Szántód felé terjeszkedett. Mintegy két km-es hosszúságban felparcelláztak a műút és a Balaton közt elterülő területet. Ekkor egy nagyobb teljesítményű szivattyú beállítására került sor. Ezt a tervet Rádi István okl. gépészmérnök, nyugalmazott tanár készítette. A vízműveket ekkor a kőröshegyi körjegyzőség üzemeltette, a dolgozókat is ők fizették. Ez az időszak 1937-től egészen az 50-es évek elejéig tartott, 1952-ben a földvári tanács saját kezelésébe vette a vízművet.
1953. január 1-jétől kezdve a Dél-balatoni Vízmű (Szerelő és Fürdő) Vállalat vette át az üzemeltetést, és ezen a néven két évi működése után megszűnt. Ekkor alakult meg a Balatonszárszói Törpevízmű Vállalat. A társulat a VIZITERV-et bízta meg, hogy a meglevő hálózatot bővítse ki úgy, hogy napi teljesítménye 1300 m3 legyen. A munka 1966-ban kezdődött el. Végül is az előirányzatot percenként 1600 literre, tehát óránként 96 m3 teljesítményre növelték. Közben két mélyfúrású kutat létesítettek. 1975-ben már 35 km-nyi hálózat 2200 m3-es igény elégített ki.
1960. október 1-jétől a Balaton déli oldalán működő vízműveket egyesítve létrehozták a Dél-balatoni Víz- és Csatornamű Vállalatot, amelyhez a földvári is csatlakozott.
A növekvő igények kielégítését azonban már csak regionális vezeték rendszerrel lehetett megoldani. Ezeket az időszakosan megnövekedett igényeket 1970. október 1-jétől a Balatoni Vízművek jogutódaként megalakult DRVV (Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat) elégíti ki. Azóta a DRVV-hez tartozó balatonföldvári üzemvezetőség, ahová Balatonszárszó és Zamárdi is tartozik, az üzemeltető.
1973-ban újabb aknát és nyersvízkutat kellett építeni. Ezenkívül 400 mm-es csövet 500 mm-esre kellett kicserélni. A dombon levő régi vízmű mellett egy 2000 m3-es tározó épült. 1981-ben üzemviteli épülettel bővült a központi telep. 1982-ben pedig URH-berendezést kapott a földvári üzemvetőség. Ugyanebben az évben 1800 m3-es bővítést hajtottak végre, így az üzem kapacitása 4500 m3 lett.
A 1980-as években a földvári üzemvetetőség létszáma 41 fizikai és 5 irodai dolgozó volt. A dolgozók a környék falvaiból járnak ide dolgozni. 1992: városi pályázatban a következő szerepel a vízműről:
DRVV: Balatonföldvári telephellyel egy üzemvezetőséget és egy szennyvíztelepet üzemeltet kulcsfontosságú szerepet betöltve – vízellátásával illetve a szennyvizek elvezetésével – az idegenforgalmi szezon sikeres lebonyolításában.
Üzemvezetőség: 44 fős létszámával biztosítja Balatonföldvár és térségében lévő 12 település folyamatos, jó minőségű ivóvízzel történő ellátását, vízbázisainak (Balatonszéplak, Szántód, Balatonföldvár, Balatonöszöd DEVIG) karbantartását, továbbá Balatonföldvár kb. 4 km hosszú ipari vízhálózatának működését. Balatonföldvár lakó- és üdülőterületei 100%-ban vannak vezetékes ivóvízzel ellátva.
1991-ben az önkormányzat a Gönye-tetőn élők jobb vízellátása érdekében 2x 200 m3-es tározót építtetett.
A földvári egység irányítása 2003-tól Balatonlellére, került, majd 2004. január 1-jétől a földvári üzemegység megszűnt. (Gutman László közlése)
Az üzemegység vezetői voltak: Csontos József, Máté László, Varjasi Istán, Papp Emil, Dresher Attila, Gutmann László, Viola Ferenc.

Szennyvízcsatornázás, szennyvíztisztítás

A század elején kétféle módját ismerték a szennyvíztisztításnak: a biológiai eljárást és az öntözéssel történő szűrést. A biológiai eljárás lényege, hogy a csatornavizet egy állandó hőfokú oldómedencébe vezetik, ott hosszabb ideig állni hagyják, ekkor apró tenyészetek, mikrobák képződnek, melyek a rothadó szerves anyagokat szervetlen sókká változtatják át, és a csatornalé fehér, átlátszó szagtalan folyadékká válik. Innen az oxidáló medencébe kerül, ahol már teljesen tiszta rothadásra alkalmas szerves anyagot nem tartalmaz. Ez a víz már iható. A talajszűrés úgy megy végbe, hogy a csatornalével egy bizonyos területet öntöznek. Az öntözött terület alapcsövezve van, és a csöveken alul kifolyó víz már olyan tiszta, mintha forrásból jönne.
Balatonföldváron a biológiai eljárást alkalmazva 1904-ben elsőként építették meg a vízöblítéses csatornahálózatot. A csatornaépítés terveit 1904. március 26-án engedélyezte a pécsi kultúrmérnöki hivatal. A csatorna behálózta az akkori Földvár teljes területét, a Kvassay sétányt és a Spur utcát, ahonnan az átemelőakna segítségével a gyűjtőaknába került. Innen egy nyomócső segítségével, melybe az akkori Imre és Majláth utca is csatlakozott, eljutott a Földvárpuszta mögötti halastóig, ahol az előbb említett módon megszűrve a tóba, illetve a Malom-árokba került a már megtisztított szennylé. A vezeték égetett mázas kőagyagcsőből készült, amelynek egy része még ma is üzemel, az utak bontásákor ez a csőrendszer még ma is épségben megvan. A csatornahálózat korabeli tisztítására több helyen kb. 3 m3-es vasbeton tartályt építettek. Ebből a tartályból nagy mennyiségű vizet hirtelen zúdítottak a rendszerbe, amely kitisztította. Egy ilyen vasbeton tartály látható még a Spur István és a Liszt Ferenc u. találkozásánál. A szennyvízhálózat tisztítására ma már fejlettebb műszaki módszereket használnak. 1910-ben községi szabályrendelet foglalkozott az ivóvíz és szennyvízzel kapcsolatos kérdésekkel. (Jencsky Ernő sz.: 1950.) Az 1909. évi Balatonföldvár Gyógyfürdő c. kiadványban a következőket olvashatjuk: "A csatornák szennyes vizeit az e célra szolgáló, a fürdő telepen kívül 400 méterre fekvő berendezésen elsősorban a biológiai rendszer szerint tisztítják, azonfelül pedig öntözéssel kapcsolatos alagcsövezéssel megszűrik, úgy hogy semmiféle szennyes víz nem juthat vissza a Balatonba, annál kevésbé, mert a nyári időszak alatt az öntözés az összes csatornavizeket megemészti."
1954–55-ben az ötvenéves hálózatot modernizálni kellett, és egy biológiai csepegtetőtestes telepet helyeztek üzembe, melynek naponta 900 m3 volt a kapacitása.
A 60-as évek végén a VIZITERV tervei alapján, célcsoportos beruházással rekonstrukciót hajtottak végre. Ekkor létesült az eleveniszapos rendszerű szennyvíztisztító telep, amely naponta 1800 m3 szennyvizet tudott megtisztítani. A technológiai tanulmányozása céljából igen sok külföldi szakember is érkezett a telepre.
A fürdőtelep és a község további fejlődése, a szántódi terület csatornahálózatának bekapcsolása már pár évvel később 2200–2500 m3 szennyvizet szállított a szennyvíztelepre. A további fejlesztést már DRVV szakemberei végezték. A Pécsi Vízügyi Igazgatóság laboratóriuma és munkatársai rendszeresen mérik a tisztítás hatásfokát.
Az 1957-ben épült halastó melletti szennyvíztisztító telep vezetője Aszalós György. Ez a szennyvíztisztító telep 1985-ben megszűnt, mert a Balatonba még ilyen szűrt víz sem kerülhetett.
A megszűnéskor kész volt a regionális rendszer 16 átemelővel, amely a keletkező szennyvizet a siófoki telepre juttatja, majd tisztítás után a Sió csatornába. A szolgáltatás minőségében változás 1991-ben a szaghatás csökkentésével kezdődött. Folyékony szerves anyag adagolásával a kénhidrogén megkötése történt meg. A vízzáras fedlapok felszerelésével a szaghatás jelentősen csökkent.
1992: városi pályázatban a következő szerepel a szennyvíztelepről: 7 fővel végzi Balatonföldvár és a szennyvízrendszerhez hozza kapcsolódó 3 település szennyvízhálózatának üzemeltetését, folyamatos karbantartását és az átemelőrendszer segítségével a szennyvizeknek a Siófoki Szennyvíztelepre történő továbbítását. Balatonföldvár lakó- és üdülőterületei 92%-ban vannak a szennyvízhálózatba bekapcsolva.
2001-től számítógépes program figyeli az átemelők, vegyszeradagolók működését. Rádiókapcsolat révén a beavatkozás is lehetséges, ekkor 4 fős csoport végzi a hibaelhárítást, karbantartást.
2004-ben megszűnt a földvári csoport, jelenleg a siófoki központból történik a feladatok végzése. (Nieselberger Zoltán sz.: 1964.)

Forrás:
Holovics Erzsébet feljegyzései Földvár kereskedelmének kezdetéről
Városi Pályázat 1992.
Polgármesteri Hivatal nyilvántartása – köszönet Kóró Katalin adatszolgáltatásáért
Reőthy Ferenc: Balatonföldvár 1986.
Balatonföldvár Gyógyfürdő 1912..

 


A közlekedés története

Amióta településünk helyén és a környezetében emberek élnek, azóta valamilyen közlekedésnek is ki kellett alakulnia az egyszerű kapcsolatteremtés, majd később a csere (kereskedelem), a hadászati és a gazdasági szempontok, valamint napjaink szerteágazó, az élet minden területét átszövő kapcsolatrendszere miatt. Balatonföldvárt érintően az alábbi közlekedési módok alakultak ki: közúti-, légi-, vasúti és vízi közlekedés.

Közúti közlekedés
Kapcsolat az országos közúthálózatokhoz

A közúti közlekedéshez úthálózat kellett, amelynek gerince jellemzően az ősi nyomvonalak felhasználásával alakult ki a jelentősebb települések és a stratégiailag fontos helyek között. Balatonföldvár helyén már az őskorban is lehetett lakott hely, amellyel kapcsolatban Sági Károly és Koppány Tibor úgy véli, hogy "már az őskortól kezdve Tihany–Balatonszántód között volt az átkelőhely. A tihanyi óvár, valamint a somogyi oldalon az átkelőhöz kapcsolódó völgytalp szélein a földvári és a zamárdi őskori földvárak vigyáztak az átkelő biztonságára". (Szántódi Füzetek V. Dr. Magyar Kálmán) Ahhoz, hogy a révet védeni tudják, útnak kellet húzódnia Földvártól a révig a Séd völgyében, mélyen felnyúló Balaton miatt Kőröshegyen és a szántódi turzáson vezetve. Ezt erősíti meg az 1093-ban keltezett oklevélben szereplő Szántód birtokhatárairól szóló leírás, amely szerint "A birtok a réteken, nádasokon át Földvárig folytatódott. Az út Szántódról Kőröshegy felé vezetett". (Szántódi Füzetek V. 1983.)

A rómaiak korában hazánkat behálózó fontos kereskedelmi és hadi utak egyike a Balaton (Lacus Pelso) déli partjánál húzódott és biztosan érintette a mai Balatonföldvár–Balatonszárszó–Balatonszemes vonalat, majd innen dél felé fordulva a mai Rádpuszta (Látrány) érintésével haladt Somogyvár felé (Balatonszárszó 1990. Szerk.: Ázsóth Gyula) 1390 táján említik a Kőröshegyre menő út kapcsán: "Ebből az útból ágazott ki a Földvárra vezető út, amely réteken és nádasokon át vezetett. Földvárról Szárszóra ment tovább az út." (Kőröshegy 1990. szerk.: Stirling János)

A XVI. század első felében Lázár deák és kísérete Kenesén, Akarattyán és Kajáron át (Sió) Fok felé utazott. Szántódnál keltek át Tihanyba és ugyancsak Szántódra tértek vissza az apátsági révvel. Foktól kezdve ismét a régi hadi úton jártak. Földvár, Szárszó, Őszöd, Látrány falvakon keresztül jutottak tovább. (Szántódi Füzetek V.)
A XVII–XVIII. sz. még mindig burkolatlan országútjainak pillanatnyi minő- ségét elsődlegesen az időjárás és a helyi anyagok határozták meg. A postajáratok megindítása tovább növelte az úthálózatok jelentőségét és megkívánta a folyamatos használhatóságot, amelynek eredményeként születtek meg az utak szélesítésével és javításával foglalkozó 1597. és 1599. évi törvények. Az 1602. évi törvény már rögzítette, hogy "az utak és hidak kellő módon való javításának eszközlése úgy a hadjáratra, mint a postajárásra nézve mindenek felett szükséges." (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997. szerk.: Friesz Kázmér) Mária Terézia 1772. évi rendeletében az állami, megyei és vicinális utak építéséhez és fenntartásához útfelügyelő mérnök alkalmazását írta elő a vármegyék részére, ami jelezte az utak minőségén történő javítás fontosságát.
II. József alatt 1785-ben Építési Igazgatóságot szerveztek (K. u. K. Baubezirk), majd 1877-től kezdve a Kaposvári Államépítészeti Hivatal látta el a teljes úthálózat igazgatását 1950-ig.
1750-ben szervezték meg a Buda–Székesfehérvár–Nagykanizsa–Trieszt közötti postaút kiépítését, amellyel biztosították a postajáratok évszaktól is időjárástól független, menetrend szerinti közlekedését. A mintegy 6,5–7 m széles révfülöpi vöröskő burkolat (15–20 cm magas szegélykövek közé szórt útalapra épült zúzott kőréteggel, kb. 20 cm szerkezeti vastagsággal) az 1930-as években még Rádpuszta és Szőlősgyörök között látható volt. (Somogyi utak szerk.: Karoliny Márton)
1833-ban a postaút Siófok–Zamárdi szakaszát feltöltötték, és köveccsel vékonyan megszórták, majd 1835-ben a hiányzó Őszöd–Zamárdi szakaszt készítették el hasonló technológiával, amelyen a kőröshegyi völgyben csak egy 2 öl nyílású kőhíd volt.
Az 1840-es évek elejére a somogyi szakasz mintegy 40%-a volt kövezett, a többi csak köveccsel szórt. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.) "A domborzat tekintetében Siófoktól a mai Földvárig sík terepen haladt az út, ezt követően kisebb dombok tették változatossá. A postaút somogyi szakasza mintegy 18 mérföld volt, amelyet egy kétmarhás megrakott szekér jó időben 2 és fél nap alatt tudott megtenni. Vámot sehol sem szedtek. Az út korszerűsítésének fő akadálya a kő hiánya volt, amelyet nagy távolságból kellett ideszállítani. A környékbeli rossz anyagok miatt a Siófok–Szemes útszakasz minősége sem felelt meg a követelményeknek. A postaút fásítására 1838-ban kérte fel a főbíró a földbirtokosokat illetve a tihanyi főtisztelendő kormányzó urat. Az út mentén ültetett olasz jegenyefák messziről jelezték a postaút vonalát, nyáron árnyékot adtak az úton lévőknek, de a homok- és hófúvások csökkentésében is nagy szerepük volt.
1848-ban sem Somogy vármegyének, sem a Magyar Tenger partjának nem volt kiépített útja. Az 1870-es évektől a tőkebefektetések a korszerűbb vasútra irányultak, és ezért 1870-ben a vasútvonalakkal párhuzamosan futó utakat az állami úthálózatból kihagyták, ily módon az 1861-ben átadott Déli Vasút miatt a Buda–Nagykanizsa főpostaút is feleslegessé vált. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.) Az 1895-ben megjelent személygépkocsik átrendezték a közúti közlekedést, és felgyorsították az igényes utak építését, amelyet a Balaton térségében a fürdőhelyek hazai és külföldi vendégek általi "felfedezése" is erősített (személy- és kereskedelmi forgalom).
Ebben az időszakban az utaknak különösen nagy igénybevételnek kellett megfelelniük, mert egyszerre kellett biztosítani az állati erővel vontatott, de még vasabroncsokkal szerelt kerekekkel közlekedő fogatoknak és a sérülékenyebb gumikerekeken, de nagyobb sebességgel közlekedő gépjárműveknek a közúti közlekedés feltételeit. A közlekedők segítésére alakult meg 1900. évben a Királyi Magyar Autómobil Club. Szervezte az úthálózatok korszerűsítését, az üzemanyag ellátást. Veszélyt jelző táblákat helyeztek el az utak mentén, és időszakonként térképeket adtak ki az utak állapotáról. Ennek ellenére igen vontatottan haladtak az útépítések.

Széchényi Imre gróf Somogy vármegye alispánjához 1901. március 10-én írt levelében a Szántódtól Szárszóig terjedő szakasz kritikán aluli állapotának megszüntetését kérte:
"Éveken át sajnosan tapasztaltuk, hogy ezen ut állapota mind inkább rosszabbodik és különösen rossz épen telepünk előtt, azon a ponton, a hol ezen utszakasz a Kőröshegytől egyenes vonalban hozzánk vezető községi uttal találkozik. Itt az egész nyáron át vagy feneketlen homok vagy feneketlen sár van, ugy hogy igazán sürgős intézkedés szükséges, ha csak nem akarjuk kitenni magunkat annak, hogy a köztudomás szerint elhamarkodottan itélni nagyon is hajlandó fürdőközönség ezen utszakasz állapotáról az egész megyei utrendszerre következtetést vonva, vármegyénk jó hirnevén csorbát üssön" (Somogy vármegye alispánjának iratai)
A Balatoni Szövetség az 1912. évi közgyűlésén a tóparti utak tarthatatlan állapotával foglalkozott, és a balatoni körút valamint a csatlakozó utak sürgős kiépítését kezdeményezte. Széchényi Viktor 1912-ben a kőröshegyi birtokán 4 m széles, nagy teherbírású, makadám rendszerű utat épített, amely a Siófok–Földvár kapcsolatot és az áruszállítást szolgálta. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.)
A balatoni körút Siófok–Balatonföldvár közötti szakaszának építését a kereskedelemügyi m. kir. Miniszter Ur 1913. évi június hó 24-én kelt 1746 sz. rendeletével engedélyezte. A 269.969,03 koronás kivitelezési megbízást Berger Miksa és Fia nyerte el. (Somogy vármegye alispánjának iratai) Az 1913. évi június hó 3-án megkezdett és 1914. évi július hó 10-én átadott 15.900 m hosszú útépítési munka keretében Balatonföldváron a bevezető szakaszon 4,0 m széles, a központi szakaszon 5,0 m széles, kőalapos kavicsolt kőpálya épült 15 cm vtg alapkőre terített és gőzhengerrel behengerelt 12 cm vtg zúzottkő pályaszerkezettel a 15+260 szelvényben meglévő híd (kőröshegyi Séd) meghagyásával. Kiépítésre került továbbá 6 db útfeljáró 10–10 m hosszban, 2,5 m szélességben, kőburkolattal ellátva.
A Gönyére vezető szakaszán az útárkot kővel burkolták. (Somogy vármegye alispánjának iratai) A balatoni körút Balatonszemesen áthaladó szakaszát 1914-ben kövezték le, míg a teljes körút 1929-ben készült el az igényesebb belterületi szakaszain kátrányos vagy bitumenes felületi kezeléssel pormentesítve. Vállalkozói hitelek igénybe vételével a 7-es út Budapest–Siófok közötti szakasza 1929. évben, majd a Keszthelyig tartó szakasz 1930–31. években épült ki aszfalt-burkolattal ill. 16,7 km hosszban az országban másodikként betonburkolattal. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.)
A Balatonföldvár–Kőröshegy községi út kiépítése és törvényhatósági keze lésbe vétele, valamint forgalomba helyezése Somogy vármegye alispánjának 1933. december 13-án kelt 704/1-1933. sz. határozatával megtörtént. (Somogy vármegye alispánjának iratai.) A gazdasági világválság éveit követően – amely alatt az utak állapota csak romlott – 1934. évben a főközlekedési utakat minősítésük alapján osztályokba sorolták.

A Balatonföldvárt érintő utak besorolása:
• 7-es út: nemzetközi főútvonal,
• Balatonföldvár–Kőröshegy: harmadrangú műút.

A II. világháború súlyos károkat okozott az úthálózatban, melyek javítását a háború végét követően azonnal megkezdték és 1949. év végére be is fejezték. A munkákat nagyban nehezítette, hogy a henger- és gépkocsiállományt elhurcolták, ezért fogatos kocsikkal és kézi munkával kellett az utak járhatóságát biztosítani.
1950. január 1-jén a teljes törvényhatósági úthálózat a hidakkal együtt állami kezelésbe került (Somogyi utak szerk.: Karoliny Márton) A megyeszékhellyel való közúti kapcsolat biztosítására nagy lépés volt a 66. sz. Kaposvár–Szántód közötti út 1956–57. évi átépítése. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.)
Budapest és a rohamosan fejlődő Balaton közötti közlekedésben meghatározó szerepe volt az M 7 autópálya 1963-ban kezdődő és a balpályának 1970 évben Balatonaligáig, majd 1971-ben Zamárdiig történő kiépítésének, melynek autópályává történő bővítését 2002. szeptember 30-án adták át a forgalomnak. A megnövekedett gépjárműforgalom levezetését az 1975/76 években Zamárdi–Balatonszárszó között a 70. sz. főút 2x2 nyomúra történő kiépítése segítette, amelynek átkelési szakaszain a határértékeket lényegesen meghaladó környezetterhelés (zaj és légszennyezés) okoz főleg a nyári időszakban elviselhetetlen körülményeket az út mellett lakóknak.
Megoldást csak az M 7-es autópálya továbbépítése hozhat, amelynek a nyomvonal-egyeztetése 1991-ben kezdődött és évekig tartó egyeztetéseket követően megtörtént, a Kőröshegyet délről elkerülő völgyhidas változatot építik meg.
A terveket a RODEN Kft. és az UVATERV Rt. készítette, amelynek része a 60+95+13x120+95+60 m pillértengely távolságú, 1.873 m hosszú, 23,80 m széles és 88 m maximális magasságú völgyhíd, valamint a "Kőröshegyi" forgalmi csomópont, mely az új nyomvonalon megépülő 65116.j. bálványosi bekötőúton keresztül létesít kapcsolatot a 6505.j. Kaposvár–Szántód összekötő úttal. Az útszakasz kivitelezése folyamatban van, várhatóan 2007-ben fog elkészülni. A felgyorsult autópálya-építési programnak köszönhetően időközben elkészült az autópálya Balatonszárszó–Ordacsehi szakasza, amelynek ünnepélyes átadása 2005. július 15-én megtörtént.

Balatonföldvár belső úthálózata

A település úthálózatát a Spur István mérnök által zseniálisan megszerkesztett rendezési terv alapján – amely Balatonföldvár 1896. évi alapítását megelőzően már elkészült – az igényeknek megfelelően folyamatosan alakították ki.
A településszerkezet napjainkig lényeges módosítás nélkül, szinte eredeti formájában maradt fenn, és biztosította a település változó intenzitású fejlődésének a kereteit. Törvényhatósági utak Az alapítást követő időszakban a makadámozott Erdődy út (Széchényi I. u.) és a Kikötő út (Bajcsy-Zs. u.) volt törvényhatósági kezelésben. (Balaton-Földvár gyógyfürdő 1909.) Az Erdődy utat 1928. évben (Somogyi utak szerk.: Karoliny Márton), míg a Kikötő utat 1934. évben látták el aszfalt burkolattal. Erről a Balatoni Kurir 1934. július 25-i száma írta "A balatonföldvári állomáshoz vezető, a balatoni körúttól bevezető utat most építik, úgyhogy ezen út megépítésével az állomás megközelítése körforgalmúvá válik. Szántód felől csaknem egy kilóméteres megtakarítás érhető el kocsin vagy autón érkezőknek.

Az államépítészeti hivataltól Körmendy Péter balatonlellei vállalkozó nyerte el a munkát." Mindkét utat 1935. évben aszfaltzúzalékos szőnyeggel látták el. (Somogy vármegye alispánjának iratai 27/322.) Balatoföldvár Fürdő Rt. és Somogy vármegye törvényhatósága között 1934. december 22-én a kisgyűlés felhatalmazásával létrejött egyezség alapján kiépítették a teherkikötőhöz vezető utat és törvényhatósági kezelésbe vették. (Somogy vármegye alispánjának iratai 25/302.303.)
A törvényhatósági utakat és a Balatonföldvár-Köröshegy 6501. jelű utat az országos közutak sorából a KPM Közúti Főosztály 265.332/1982.sz. határozatával a javításuk egyidejű elvégzése mellett 1983. január 1. napjától törölték és tanácsi kezelésbe kerültek. (Somogy megyei Tanács iratai SML: 7313-2/1983.)

Helyi közutak

Balatonföldvár alapításakor a következő községi utak léteztek: Majláth utca (József A. u.), Imre utca (Petőfi S. u.), Erdődy utca (Széchényi I. u.), Spur István utca, Kikötő utca (Bajcsy-Zs. u.) és a Rákóczi Ferenc utca. A Balatonföldvár gyógyfürdő (1909) kiadvány 3. oldalán így ír: "A fürdőtelep összes utai makadámozva, sétányai és strandja pedig parkszerűen kavicsolva s sotterozva vannak.
A platánokkal kiültetett s kőparttal védett parti sétány 1200 méter hosszban a legkellemesebb szórakozóhely; előszeretettel sétál, üldögél, cseveg, s élvezi itt a balatoni naplementét a közönség." Az úthálózat az igények és a parcellázások ütemét követve folyamatosan alakult ki földesútként, amelyet locsolással és olajozással portalanítottak.
1957. évi feljegyzés szerint a Hősök útja aszfaltos, a Petőfi, Rákóczi, SZOT gazdasági út és a Spur I. utca Kikötő útig terjedő része makadám burkolatú volt, míg a többi földút. (Balatonföldvár Községi Tanács iratai SML: XXIII. 665.) A község úthálózata az 1960–70-es években lett aszfaltburkolattal ellátva, melynek állagán sokat rontottak az építést követő időben történt közműfejlesztések miatti útfelbontások.

Az önkormányzat kezelésében lévő úthálózat adatai (2000. január 1.):
• beton burk. út 2 ,8 km
• aszfalt burk. út 2 7,3 km
• kiépítetlen út 1 ,1 km
összesen: 31,2 km
Állami kezelésű út (7. sz. fkl. út) 2,9 km
Belterületi úthálózat összesen: 34,1 km
Balatonföldvár központ – útépítés

özúti tömegközlekedés
Autóbusz-járatok

Az első autóbusz járatokat az 1920-as évek közepétől próbálták fenntartani, amelyről a Somogyi ÚJSÁG 1926. augusztus 6-i számában az alábbi reklám jelent meg (alakilag átszerkesztve, szerk.):

"A vasárnap, f. hó 11 -én megindult Kaposvár – Igal – Andocs – Tab – Balatonföldvár autóbuszjárat
MENETRENDJE:
Kaposvárról indul d.e. 6.30
Igalba érkezik d.e. 7.30 Viteldíj 30 ezer korona
Andocsra érkezik d.e. 8.10 Viteldíj 40 ezer korona
Tabra érkezik d.e. 8.40 Viteldíj 50 ezer korona
Balatonföldvárra érkezik d.e. 9.30 Viteldíj 70 ezer korona

Kaposvár indulás: vasútállomás.
Megállóhely: Erzsébet-szálló és Turul-szálló előtt. Kaposvár–Balatonföldvár retour 130, Kaposvár–Igal retour 55, Kaposvár–Andocs retour 75, Kaposvár–Tab retour 90 ezer korona. Jegyelővétel, érdeklődés
Kaposvárott Ungár Béla cégnél Fő-u. 22. Telefon: 160.
Balatonföldvárról indul d.u. 6.30
Tabra érkezik d.u. 7.20 Viteldíj 25 ezer korona
Andocsra érkezik d.u. 7.50 Viteldíj 40 ezer korona
Igalba érkezik d.u. 8.30 Viteldíj 50 ezer korona
Kaposvárra érkezik d.u. 9.30 Viteldíj 70 ezer korona
Balatonföldvár indulás: Kupa vezér-szálloda."

Az 1930-as évek elején a MÁVAG jogelődje, a MAVART tartott fenn járatpárt, kizárólag a nyári főidényben (június 24–szeptember 24. között) Budapest (Oktogon) és Balatonföldvár között (Siófok várostörténeti tanulmányok 1989. szerk.: Kanyar József). 1933-tól a MÁVAUT is indított egy járatpárt Budapest – Fehérvár – Siófok – Balatonföldvár – Szemes útvonalon egészen Keszthelyig. (Kőröshegy monográfia 1990. 65. o.)
1947 nyarán egy privát cég tartott fenn járatokat Siófokon és Balatonföldváron keresztül a főváros és Kaposvár között. Az államosítás után megszűntek a budapesti autóbuszjáratok. (Siófok várostörténeti tanulmányok 1989. 367. o.) Balatonföldvár az 1950-es években a MÁVAUT járataival kapcsolódott be a térséget összekapcsoló távolsági személyszállításba. Bálványos telephellyel a térségben közlekedett egy autóbusz, ami akkor első sorban Szántód-Kőröshegy vasútállomáson, majd később Balatonföldváron is biztosított vasúti átszállási lehetőséget Siófok–Budapest és Fonyód–Nagykanizsa, valamint Keszthely irányába.
A megyeszékhellyel való összeköttetést egy kötcsei telephelyes autóbusz oldotta meg a Kötcse–Balatonföldvár–Tab–Igal–Kaposvár útvonalon napi egy járatpárral. A járat Kaposvárra 8 óra körül érkezett és 13 órakor indult vissza. Napközben a bálványosi autóbusz végzett egy fordulót a Balatonföldvár–Balatonszárszó–Kötcse útvonalon, illetve Bálványos és Pusztaszemes viszonylatában. A déli órákban egy Karádról feljövő Tab–Balatonföldvár–Kötcse járat biztosított utazási lehetőséget a térségben.
Balatonszárszóról elsősorban Kötcse irányába, Balatonföldvárról pedig Kőröshegy és Bálványos irányába volt nagyobb utasforgalom.

Az ötvenes évek végén alakult meg a VOLÁN, az akkori 23. sz. AKÖV Siófoki Kirendeltsége. A területen tovább bővült a kocsipark és ennek megfelelően a járatok száma. 1960-ban Balatonföldvárnak tovább bővült a megyeszékhellyel való összeköttetése. Siófokról-Balatonlellén át is közlekedett egy járat Kaposvárra. A járat Balatonföldvárról 550 órakor indult és 740 órakor érkezett Kaposvárra, majd visszafelé 1630-kor indult és 1820-kor érkezett Balatonföldvárra ill. 1850 órakor Siófokra.
A folyamatosan emelkedő idegenforgalmi igények és elsősorban Siófok lakosságának nagyfokú növekedése és a Balaton-parti SZOT-üdülők hálózatának fejlesztése miatt Siófokról beindultak a
• Kötcse–Balatonföldvár–Siófok
• Pusztaszemes–Siófok (Bálványos) autóbusz járatok.

A 60-as évek közepén a VOLÁN a budapesti székhelyű VOLÁNBUSZ-szal (volt MÁVAUT) közvetlen járatot indított Budapest–Székesfehérvár–Siófok– Balatonföldvár–Igal–Kaposvár útvonalon napi két járatpárral.
1965-ben közlekedett a Földvárt érintő első nemzetközi autóbuszjárat Budapest– Balatonföldvár–Letenye–Rijeka–Opatia útvonalon, amely a fővárost és az Adriai-tengert kötötte össze a Balatonnal.

1972 nyarán a hét bizonyos napjain az alábbi nemzetközi járatok közlekedtek:
• Opatia–Rijeka–Zágráb–Nagykanizsa–Siófok–Budapest
• Ostrava–Pöstyén–Nyitra–Budapest–Balatonföldvár
• Losonc–Balassagyarmat–Budapest–Balatonföldvár
• Besztercebánya–Budapest–Balatonföldvár
• Graz–Körmend–Keszthely–Siófok–Tihany
(Balaton monográfia 1974. 179.o.)

1970-ben beindult a Barcs–Nagyatád–Marcali–Lengyeltóti–Balatonboglár– Balatonföldvár–Siófok–Budapest autóbuszvonal, amelyet 10 évi üzemelés után közlekedéspolitikai indokkal szüntettek meg, részben a párhuzamos vasúti közlekedés miatt.
Földvár centenáriumának évében a járat újra indult, és jelenleg a legforgalmasabb távolsági vonalak közé tartozik. A Balaton déli partjának kedvező nyári utasforgalma miatt először 1959-ben vezettek be szezonforgalmi autóbuszjáratot. Az előszezon június 15-től – június 30-ig, a főszezon július 1-től – augusztus 23-ig, az utószezon pedig augusztus 24-től szeptember 10-ig tartott.

A szezonforgalmi járatok: 1959-ben Balatonlelle–Siófok–Veszprém, 1960-ban Balatonföldvár–Balatonszabadi vmh., 1961-ben Balatonlelle–Balatonszabadi vmh. 1964-ben Siófok–Szántódrév–Kőröshegy és két járatpárral Balatoni körjárat, 1968-ban Balatonfenyves–Siófok, 1970-ben Fonyód–Siófok között közlekedtek.
Kezdetben két óránként, később óránként, majd a jelentősen megnövekedett NDK, csehszlovák, lengyel és szovjet turistaforgalom miatt félóránként ingáztak a járatok a Balaton déli partján. Az 1980-as évek második felétől az autós turizmus erősödése miatt a járatok száma fokozatosan csökkent, így jelenleg a szezonforgalomban csupán 4–5 járatpárral közlekedik több, mint a szezonon kívüli időszakban. Az iskolák körzetesítésével az 1960-as évek elején ún. "iskolabuszok" is közlekedtek, amelyekkel a kőröshegyi és a balatonföldvári iskolába szállították a gyerekeket Bálványos, Kereki és Pusztaszemes községekből. Ezeken a járatokon, a gyerekeken kívül természetesen felnőttek is utazhattak. Városunk jelenleg az autóbusz-közlekedési vonalhálózattal való ellátottsága alapján az egyik legjobban kiszolgált település.

Városunkból közvetlen távolsági autóbusz-járatokkal lehet közlekedni:
Budapest–Kaposvár, Budapest–Barcs, Budapest–Zalaegerszeg–Lenti, Budapest– Nagy-kanizsa–Letenye, Kaposvár–Veszprém–Győr, Tatabánya–Siófok–Héviz, Kecskemét–Siófok–Héviz, Lenti–Siófok–Gyula, Barcs–Kaposvár–Siófok, Kaposvár– Balatonlelle–Siófok, Kaposvár–Tab–Siófok, Marcali–Fonyód–Siófok, Siófok–Zalakaros útvonalakon.

A diákok és a dolgozók Siófokra történő be- és hazaszállítását a KAPOSVOLÁN Zrt. járataival folyamatosan biztosítja; az első járat Földvárról Siófokra 5:50-kor indul és az utolsó Siófokról 1915-kor indul visszafelé.
Siófok vonzáskörzetében az alábbi járatok érintik Balatonföldvárt: Kötcse–Siófok, Balatonmária–Siófok, Fonyód–Siófok. Balatonlelle–Siófok, Somogybabod–Siófok, Balatonszárszó–Siófok, Pusztaszemes–Siófok, Bálványos–Siófok, Kőröshegy–Siófok (nyári főszezonban)

Városnéző járatok
A Motel megnyitását követő néhány évben két darab, két pótkocsis, oldalt nyitott, különböző színűre festett kocsikból álló hangulatos "Mikrobusz" szerelvény közlekedett séta tempóban a Motel és a kőröshegyi Flekken-csárda, illetve a szántódi Rév-csárda között reggeltől késő éjszakáig. A szerelvények később Balatonlellén illetve Fonyódon közlekedtek.

Benzinkutak

A közúton közlekedő gépjárművek üzemanyaggal történő ellátására az első kutat a Shell Kőolaj Rt. építette a 36596/929. sz. alispáni véghatározat alapján (Somogy vármegye alispánjának iratai 13/75) a Holovits Vendéglő, a mai "Balatongyöngye" előtt, 1927. évben és az államosításig a Holovits testvérek üzemeltették. A kútfejet a háború alatt egy orosz tank ledöntötte és a Gönye-tetőig hurcolta magával, míg az magától le nem esett róla. (Holovits Lászlóné b.földvári lakos adatszolgáltatása.)
A háború után helyreállították, és a 7. sz út szélesítéséig üzemelt. A harmincas években létesült Juhász Lajos szerelő háza előtt (Budapesti út 5.) a Shell-kút, amelyet a műhelye mellett ő kezelt. A mai városházával szemközti oldalon a "Nyírbogdányi" kút és a teherkikötőben a "FANTO" kút, valamint a 40-es évek elején a "SELLŐ"-ben kizárólag az üdülő vendégei részére egy "mobil" töltőhely üzemelt, ahol kocsin guruló hordóból lehetett tankolni. Ezek a benzinkutak a háborút követő időben már nem üzemeltek. (Erdélyi László b.földvári és Holjevic Ferenc kaposvári lakosok adatszolgáltatása.)

Az ÁFOR Vállalat az SMT ÉKV Osztályának 20.005-46/1962. sz. engedélye alapján építette a 7. sz. állami út 130+720 - 130+850 sz. között etil - super -benzin és benzinolaj keverék kiszolgálására a kutat, Balaton felőli oldalon elhelyezett tartályokkal és mindkét oldali kútfejekkel. (Balatonföldvár Községi Tanács iratai SML.: XXIII. 665)A kutat mai formájába a MOL Rt. építette át 1992/93 évben az út déli oldalára telepítve. A mindkét irányból érkező járművek a ki- és behajtó sávokon valamint a befonódási sávon biztonságosan tudnak közlekedni. A MOL Rt. egységes színeiben tündöklő töltőállomás európai színvonalú szolgáltatást nyújt éjjel-nappal a közlekedőknek (tankolás, gázpalack értékesítés, kocsimosás, belső takarítás, Shop, WC-mosdó).

Az autóbusz-közlekedés egyéb adatait a KAPOS VOLÁN Zrt. szolgáltatta.

 

Légi közlekedés

Szárazföldre történő leszállással

Városunknak repülőtere nincs, de légiforgalmi közlekedésre igénybe vehető a 18 km-re található Balatonkiliti repülőtér. Az első repülőtér a két világháború között a mai út nyugati oldalán létesült és a Horthy István Repülő Egylet tulajdona volt. 1955-ben szűnt meg, jellegzetes hangárépületét ma raktárként használják.
Néhány évvel később a szekszárdi út korszerűsítését követően került a jelenlegi helyére a reptér, amelyet 1965-ben Kiliti irányába 500 m-rel bővítettek 1989-ig az MN 4563 sz. taszári katonai légibázis tartalék repülőtere volt. A 2500 x 150 m-es füvesített kifutópályáján a MIG 21-es vadászgépeknek évente kétszer kellett le- és felszállniuk a füvesített pálya használatának gyakorlására. 1989-óta az LRI üzemelteti a nemzetközi repülőteret, ahol 2004-ig májustól–október végéig vámkezelés, határőrség és rendőrség is működött. A jelenlegi üzemeltető BA Zrt. a külföldről érkező gépek beléptetését már nem végzi. Szolgáltatásaik a le- és felszállás biztosítása, gépek őrzése, üzemanyaggal történő ellátása és a kisebb szervizmunkák végzése.

Éves forgalmuk cca. 800 gép fogadása és indítása, amelynek 80–85%-a külföldi. A repülőtér 2005. december 22-én visszakerült a KVI tulajdonába és a tárgyalások eredményeként várhatóan 2006. év során Ságvár és Siófok települések tulajdonába kerül.
Nyaranta májustól – szeptemberig a légi rendészetnek is ez a bázisa.
Szintén itt működik a térség egyetlen repülőklubja a Zenit. Öt gépükkel vitorlázó repülést oktatnak és sportcélú repüléseket végeznek. (A fejezet adatszolgáltatója: Késmárki Tibor balatonendrédi lakos, polgármester).

Vízre történő leszállással
Balatonföldvárra a kikötőhöz a 20-as és 30-as években érkeztek hidroplánok, amiről a korabeli sajtó így írt: Somogyi Újság 1923. július 14-i száma: "Hydroplán járatok a Balatonon. A Balatonon már körülbelül két hét óta állandóan hydroplán járatok vannak. A hydroplán 4 üléses s mindennap délelőtt és délután a következő állomások között közlekedik. Délelőtt indul Siófokról Balatonkenese–Almádi–Balatonfüred–Tihany–Balatonföldvár között, délután ezen állomásokat fordított sorrendben járja be. A hydroplánnak az illető állomásokon megfelelő kikötője van. A repülőgépjáratok is rendszeresen járnak. Balatonfüredtől Siófokig egy út 5000 koronába kerül." A VÍZISPORT újság 1934. év márciusi számában az alábbi rövid hír olvasható "Balatoni szemle címmel: Budapest–bécsi repülőjáratot bekapcsolják a balatoni forgalomba oly módon, hogy Bécsből illetve Budapestről induló utasgépek egy kis kerülővel a Balatont is érintik. Ezen kívül Budapestről közvetlen repülőjárat lesz a Balatonhoz és a légiforgalmi társaság már be is szerezte az ehhez szükséges JUNKERS-típusú hidroplánokat, amelyek a Dunáról startolnak és Siófokon, Balatonfüreden és Balatonföldváron kötnek ki."

Id. Hosztin Sándor visszaemlékezése szerint a hidroplánok a kikötő keleti oldalán szoktak leszállni és kikötni. Emlékei szerint a hidroplánok Budapest – Balaton és Adria – Balaton útvonalon közlekedtek a három balatoni kikötőbe. Magángépeikkel vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó fiai is többször meglátogatták a Kaszinót. Gépeiket a széliránytól függően a kismólónál vagy a keleti öbölben kötötték ki.

 


Vasúti közlekedés
A Balaton déli partjának vasútvonala

"The road-map of a country is the lokeness of its welfare – Az ország útitérképe jólétének képmása." Ezt a mondást James Wattnak, a gőzgép feltalálójának tulajdonítják. Akár ő mondta, akár nem, az tény, hogy a közlekedés fejlesztéséért elsőként az angolok tették a legtöbbet. Amikor még nem voltak útjaik, s négyökrös szekérrel baktattak, bizony körülményes volt eljutni az ország egyik szegletéből a másikba. Aztán megjelent az első vonat, természetesen Angliában. Ott látta először a reformkor legnagyobb egyénisége gróf Széchenyi István is. Naplója is bizonyíték arra, hogy gyorsan felismerte, milyen jövőt sejtet a vasút, miként változtathatja meg az ország életét. A politikus Széchenyi azon volt, hogy az országgyűlés mielőbb alkosson olyan törvényt, amely a vasútépítéseknek szabad utat ad.
Az 1836-os országgyűlés XXV. törvénycikkelye tizenhárom vasútvonalat sorol fel, amelyek építését támogatni kell. 1. Pestről Bécs felé az osztrák határszélig, 2. Pestről a magyar tengeri révpartokig, 3. Pestről Zimonyig, 4. Pestről Morvaország és Szilézia széléig, 5. Pestről Galícia határszéléig, 6. Pestről Erdélyig Kolozsvár felé, 7. Pestről Erdélyig Nagyszeben felé, 8. Bécstől, illetőleg Ausztria határszéleitől Magyarországon keresztül Krakkóig, 10. Nagyszombattól Kassáig, 11. Kassától Krakkóig, 12. Miskolctól Galícia és Oroszország felé, 13. Sziszektől a magyar tengeri révpartokig. (A törvénycikkely érdekessége egyébként, hogy ebben szerepel először a vasút szó.) A tizenhárom vasútvonal terve Pestet helyezte az ország középpontjába. Ha visszagondolunk a történelmi eseményekre, s a korra, amelyben dönteni kellett, érthetővé válik, miért határoztak így a képviselők.
A törvény még meg sem született, amikor báró Sina Simon komolyan foglalkozni kezdett a Bécs és Győr közötti, majd a Duna jobb partján, egészen Pestig haladó vasút tervével. 1838-ban ugyan engedélyt kapott az építkezésre, de felhagyott tervével, mert az 1840-es országgyűlésen a többség a Pozsonytól Pestig tartó, bal parti vasút mellett szavazott. Az első magyarországi vasút avatására egészen 1846-ig kellett várni. 1846. július 15-én indult el az első lokomotív Pestről Vácra, hogy nyolc kocsijával 59 perc alatt megtegye a 33,6 kilométeres utat.
Az ünneplés és a fogadás félbeszakadt, mert Vácon tűzvész pusztított, s a nádor, István főherceg a tragédia helyszínére sietett. Másnap aztán megindult az első magyarországi menetrend szerinti vasúti forgalom. A nap emlékezetes maradt, mert erre emlékezve rendezik meg a vasutasnapot minden év júliusának második vasárnapján.

A váci vasút mérföldkő. Ettől kezdve felgyorsultak az események. Széchenyi István 1846-ban kapott megbízást az ország közlekedési koncepciójának kidolgozására. A Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről című munkájában négy, a magyar fővárosból kiinduló fővonal fontosságát hangsúlyozta: 1. Pozsonyon át Bécs felé, 2. Székesfehérváron és Károlyvároson át Fiuméba, 3. Szolnokon és Aradon át Erdélybe, 4. Miskolcon és Kassán át Galíciába kívánt vasutat építeni. Itt történik említés először arról a vasútvonalról, amely később a Déli Vasút néven vonult be a köztudatba, s amelynek a Balaton "felfedezése" is köszönhető. A közhiedelemmel ellentétben ez a vasút nevét nem földrajzi helyzetéből, hanem építője, a Császári Királyi Szabad Déli Állami-, Lombard-Velencei és Közép-Itáliai Vasút Társaság után kapta (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997.), amelyet 1866 után Cs. Kir. Szabad Déli Vaspálya Társaságnak nevezték. (Csak 1932-ben államosították a vonalat, s került a MÁV tulajdonába.)
A tervezés és az építkezés Carl von Etzel (1812–1865) osztrák vasúti mérnök irányításával a "Ferencz József császár keleti vasút társaság" részére 1856. október 8-án kiadott engedély alapján kezdődött el (a társaság 1859-ben beleolvadt a vasútvonalat átadó társaságba).
Tervezőit a két végállomást összekötő vasútvonal nyomvonalának meghatározásakor feltétlen motiválta az, hogy a Balaton déli partján szinte egyenes vonalvezetés kínálkozott, de ezen túlmenően fontos szerepet játszott a vidék szépsége és ennek "utasszerző" jelentősége.

"A Déli Vasút építését 1858-ban rendkívül alacsony vízállásnál kezdték meg, általában közel a vízhez, a legolcsóbban megszerezhető parti sávon, az őstelepülések és a tó közötti turzáson, mely gazdaságilag hasznosítatlan volt, alapozási szempontból elfogadhatónak látszott. Az alacsony vízállás miatt azt hitték, hogy takarékoskodni lehet a feltöltéssel, s a pálya számára elegendő biztonságot nyújt a maximális vízszint feletti 88 cm-nyi magasság.
A vízállás azonban 1860/61-ben megközelítette a maximumot, s a hullámverés sok helyen megrongálta a pályatestet, amelyet 1:3 rézsűhajlású kőburkolattal kellett megerősíteni. Még nagyobb károkat okozott az 1862. évi tavaszi jégzajlás, amely helyenként kétméteres, sőt annál magasabb jégtorlasszal támadta meg a vasúti töltést. ... Így jutott a tószabályozás régóta vajúdó kérdésében fordulatot hozó szerephez a Déli Vasút. ...Fellépésére az udvari kancellária teljhatalmú kir. biztost küldött ki ifj. Zichy Ferenc személyében az érdekeltek összefogása és a feladatok megoldása érdekében." (Vízügyi történeti füzetek 74/1974. 49. 50. o.)
Tárgyalásainak eredményeként 1863. október 25-én ünnepélyesen megnyitották a Sió-zsilipet, amely alkalomból a Déli Vaspálya Társaság forgalomba állította az első balatoni különvonatát. 1861. február 15-én délután érkezett meg Siófokra az első két vonat Nagykanizsáról 38 kocsival és 150 napszámossal, akik a töltés készítésén dolgoztak. Február végén kezdték meg az állomások felszerelését és benépesítését. 1861. március 17-én egy próbamenet közlekedett a budai–nagykanizsai vonalon.
Az ünnepélyes próbaút szerelvénye Bécsből 1861. március 19-én, majd Kanizsáról március 20-án reggel 8 órakor indult vissza. A szerelvényt Jankovich László Somogy vármegye főispánja fogadta a boglári állomáson. (Zamárdi községtörténeti tanulmányok 1997. 171. o.) A Buda és Nagykanizsa közötti 221 km-es vasútvonalat 1861. április 1-jén adták át a forgalomnak. A tehervonatok március 22-től, a személyvonatok április 2-től közlekedtek.
Akkoriban természetesen nem az volt a cél, hogy minél többen utazhassanak a Balatonhoz, hanem az, hogy Nagykanizsát érintve a lehető leggyorsabban lehessen eljutni a tengeri kikötőkbe. A Déli vasút megnyitásakor Somogyban mindössze három állomás volt: Szántód, Boglár és Balatonszentgyörgy. Akkoriban a balatonszentgyörgyi megállót Keszthelynek nevezték, s Siófok – ahol ugyancsak megálltak a gőzösök – még nem volt somogyi település, csak 1950-től tartozik a megyéhez. A szántódi megállót a rév indokolta. Éppen ezért vetődött fel több olyan terv, amelyben az új vonalak Kőröshegy alatt csatlakoztak volna a fővonalhoz. Ezekből azonban nem lett semmi. Kaposvár mindenáron csatlakozni akart a Déli Vasúthoz.
Amíg nem épült meg a Kaposvár és Fonyód közötti vicinális, fogatokkal jártak föl Boglárig, de tervbe vették egy lóvasút megépítését is, amely Kaposvártól, nagyjából a mai 67-es út mentén haladt volna a Balatonig.

A fürdőkultúra kialakulásával aztán lépten-nyomon épültek az új megállók a vaspálya mellett. Érdekes, hogy a Keszthelyi Hírlap 1896. június 14-i számában már foglalkozott a két vágány megépítésével és a vonal villamosításával. A Balaton fejlődésével igyekezett lépést tartani a vasút, amelyről a Balatonvidék 1902. március 9-i száma így ír: "a délivasút végre a nyáron eleget tesz a fürdőzők azon kívánságának, hogy július 1-től augusztus 1-ig naponkint egy különvonatot indít, amely Budapesttől Lepsényig sehol sem áll meg és gyorsvonat sebességével fog haladni. Az utazási költség mindemellett személyvonati díjnak felel meg." A vasútvonal nagyarányú korszerűsítéséről írja a Keszthelyi Hírlap 1906. április 22.-i száma:
"A Déli Vasut fokozni akarja a menetsebességet. Ezért óriási áldozattal kicseréli az eddigi sineit, melyeknek hosszúsága 4 méter, szélessége 5 cm. Az új sínek 9 méter hosszúak és 7 és fél cm szélesek. A hosszabb síneken nem lesz akkora a vonat zökögése. Kicserélik a talpfákat is. Az eddigi két és fél méter hosszú fák helyett minden méterre 2 darab 3 méteres fát raknak le. Elgondolhatjuk, hogy milyen rengeteg mennyiségü fa kell tehát Budapesttől Pragerhofig! Egy egy talpfa pácolással együtt 6-6 koronába kerül. A sineket a Déli Vasut gráci gyárában készítik. A pályára eddig murvakavicsot teritettek, ehelyett most a sümegi bányából bazaltot hordanak Keszthelyen keresztül. A milliókba kerülő munkálatokat 1908- ban fejezik be. Eddig a Budapest – Székesfehérvár közötti rész készült meg. A személyvonat eddigi legnagyobb sebessége 70 km volt óránként, ezután 90 km lesz. A gyorsvonaté 80 volt, ezután 120 lesz. Az új sinekre való mozdonyokat már 1905-ben megrendelték. Az eddigi sineken kipróbálták a 90 km-es járatot."
Az első világháború után aláírták a "Római egyezményt", amelyben rögzítették, hogy a Déli Vasút Társaság 1968-ig, a koncesszió lejártáig fennmarad, de lehetővé tették, hogy egyes államok maguk üzemeltessék, vagy a vasúttársaság kezelésében maradjon. A magyar kormány nem élt a részére biztosított jogával, ezért a vonal 1923-tól a Duna – Száva – Adria (DSA) vasúttársaság kezében maradt, majd 1932. július 1-től a Magyar Királyi Államvasutak kezelésébe került, és az államosítását követően 1945-től a Magyar Államvasutak üzemelteti a hazai vonalat.
A húszas években a vasúttársaságok mindent elkövettek, hogy hozzájáruljanak a hazai idegenforgalom növekedéséhez. Alkalmi jegyekkel – ezek különböző kedvezményeket nyújtottak a múzeumok látogatásához, a vendéglátóhelyekhez – biztosítottak olcsó utazási lehetőséget.
A második világháború után a vasút üdülővonatokat indított a Balatonhoz, így Balatonföldvárra is. A MÁV hamar felismerte, hogy az itteni forgalomban főleg egymáshoz közel lévő településekre utaznak a nyaralók, ezért elsőként itt állították forgalomba a harmincas években a sínautóbuszt.
A forgalom rohamos növekedése előtérbe helyezte a forgalombiztonság kérdését, s ezért 1929-ben üzembe helyezték az első forgalomirányító rendszert, amelyet 1951-ben cseréltek le a svájci INTEGRA vonalbiztosító rendszerre. A jelenleg is üzemelő DOMINÓ biztosító berendezéseket 1970-es évek elején helyezték üzembe.
Az 1968–69 években végzett pályafelújítás során a vasbeton aljzatra hézagmentesen szerelt (hegesztett) 48,3 kg/fm súlyú sínekből készített, 100 km/ó kiépítési sebességű pályán bonyolítják le ma is a forgalmat.
A Déli Vasút 109 sorozatú mozdonyokkal továbbította a gyorsvonatokat és 306-os típusokkal a személyvonatokat.
DSA Vasút a 109-es gőzmozdonyokat 424-es típusúra cserélte, amelyek jobban megfeleltek az egyre erősödő utasforgalom miatt megnövekedett hosszúságú vonatok továbbítására.
A gőzmozdonyokat az 1970-es években először a személyvonatoknál, majd ezt követően a teherszállításban is a dieselmozdonyok váltották fel.
A felső vezetékes hálózat kiépítését követően 1989. december 15-től a Siófok és Fonyód közti szakaszon is villanymozdonyok vontatják a személy- és teherszállító vonatokat.

Balatonföldvár vasúthálózati kapcsolata
• 1865: Nagykanizsa – Sopron fővonal
• 1893: Somogyszob – Balatonszentgyörgy helyiérdekű vonal
• 1895: Dombóvár – Lepsény – Hajmáskér helyiérdekű vonal
• 1895: Balatonszentgyörgy – Zalaszentgrót helyiérdekű vonal
• 1896: Kaposvár – Fonyód helyiérdekű vonal
• 1896: Győr – Veszprém helyiérdekű vonal
• 1903: Balatonszentgyörgy – Keszthely – Tapolca helyiérdekű vonal
• 1906: Kaposvár – Siófok helyiérdekű vonal
• 1909: Pusztaszabolcs – Szabadbattyán – Alsóörs – Tapolca helyiérdekű vonal
• 1909: Veszprém – Alsóörs helyiérdekű vonal
(felszámolva 1968 évben). valamint Budapest vasúti csomóponton keresztül az ország valamennyi fővonala illetve a róluk leágazó mellék- vagy helyi érdekű vonalak.

Balatonföldvár vasúti megállóhely

Amíg nem nyitották meg a megállóhelyet, a Földvár-pusztára utazóknak a szántódi – ma Szántód-Kőröshegy – vasútállomásnál kellett leszállniuk.
Balatonföldvárnak a fürdőtelep megnyitásakor már volt egy megállója, amely 1895-ben épült, a sínek túloldalán a mostani állomásépület és a sorompó közötti pályaszakasz északi oldalán, amelyet ma szolgálati lakásként használnak. Megnyitásáról és a megálló vonatokról a Keszthelyi Hírlap így számol be az 1896. május 31.-i számában: "Május hó elsejétől Szántód és Szemes között a 118 sz. őrháznál Balaton-Földvár megnevezéssel személyforgalmi megállóhely nyittatott meg, melynél a nappal közlekedő 203, 206, 215 és 216 számu személyvonatok a nyári évad tartama alatt, azaz május hó elsejétől szeptember hó végéig feltételesen, egy-egy perczre fognak megállani. E megállóhelyen menetjegyek nem adatnak ki és podgyász nem vétetik fel, hanem az illetékek utánfizetésképp a kalauzok által szedetnek be. Balaton-Földvár megállóhelyre a vonatok a következő időben érkeznek: Budapest felől Kanizsa felé: a 205 sz. vonat délelőtt 11 óra 6 perczkor. Kanizsa felől Budapest felé: a 216 sz. vonat délután 12 óra 25 perczkor, a számu vonat délután 4 óra 20 perczkor."
A Fürdőegyesület 1898-ban kiadott prospektusa már büszkén hirdette: "… a telepen vasútállomás, hol május 1-től október 1-ig minden személy- és gyorsvonat megáll…", míg a Balatoni Hirlap így írt a megállóhelyről az 1898. május 22-i számában:
"A déli vasúttól vett értesülés szerint május hó 8-tól kezdve Balaton-Földvár megállóhely – de csak a május elsejétől szeptember végéig terjedő nyári idény tartamára – menetjegy kiadásra, podgyász és gyorsáru felvételre valamint gyorsáru kiadásra berendeztetett. ...
A Balaton mentén nyaraló fürdőközönség érdekében május hó 28.-án Balaton-Földváron, a déli vasút megállóhelyén állami- és magántáviratok közvetítésére, berendezett távíróhivatal nyílik meg, mely egész fürdőévad végéig, azaz október 1.-ig működni fog."
Az elsőként közlekedő vonatok Nagykanizsáról indulva: Komárváros (Zalakomár), Keszthely (Balatonszentgyörgy), Boglár, Szántód, Siófok, Lepsény és Fehérvár állomásokon állhattak meg Budáig.
Egy 1901-ből származó menetrend már feltünteti Balaton-Földvárt, mint megállóhelyet, de a vonatok ekkor még csak nyáron álltak meg. Erről a Balatonvidék 1901. május 5-i száma így számol be: "A déli vasút magyar vonalain f.évi május 1-én új menetrend lépett életbe, mely következő lényeges változásokat tartalmazza . . . Az összes gyorsvonatok Szántód helyett Balaton-Földváron fognak feltételesen megállni" Ősztől tavaszig Kőröshegyről utazhatott az utas Budára, a menetidő 2 óra 51 perc volt.
Ehhez a menetrendhez utazási tájékoztatót is kiadott a Déli Vasút, amely szerint várhatóan 10 ezer fürdőző-kiránduló fogja a Balatont ez évben felkeresni.

A megállóhely növekvő forgalmára utal a Keszthelyi Hírlap 1906. július 22- i száma:
"A Balaton mentén időző közönség érdekében a budapest-csáktornyai vonal állomásai (Budapest Kelenföld és Fonyód kivételével), valamint Aliga kitérő és Balaton-Földvár megállóhely feljogosíttattak arra, hogy Balaton-Világos, Zamárdi, Szárszó, Lelle, Bélatelep, Balatonkeresztúr-fürdő és Balatonberény Balaton menti megállóhelyekre az év július 20-tól bezárólag augusztus hónap 31-ig gyorsdarabárukat vehessenek fel."
A megállóhely nevének megváltoztatásáról a Keszthelyi Hírlap 1909. április 11 -i számában így tájékoztat: "A községek nevének rendezésével a Balaton menti vasuti állomások nevei is változnak. Balaton-Földvár megállóhely neve Balatonföldvárra ... változtak".
Az első világháborút megelőző években két gyorsvonatpár (reggel-este), és három személyvonatpár (2 nappal, 1 éjszaka) bonyolította a forgalmat.
Az első világháborút követő években a közvetlen – hegyeshalmi – összeköttetés lassú helyreállítása miatt Nagykanizsa – Sopron – Wiener-Neustadt érintésével lehetett Bécsbe hosszú, de kényelmes és pontos utazással eljutni. Ezt a vonatot "Balaton Expressz"-nek hívták.
Egy 1921-ből származó menetrend már tartalmaz olyan vonatokról menetrend szerinti adatokat, amelyek csak Balatonszentgyörgyig közlekedtek, és csak a nyári idényben.
A gyorsvonatok a menetrend adatai szerint is ekkor már Balatonföldváron álltak meg és nem Szántódon. A menetidő a Déli pályaudvarig 2 óra 25 perc volt.
Napjainkban egy gyorsvonat 2 óra 10 perc menetidő alatt ér a Déli pályaudvarról Balatonföldvárra (852). A nemzetközi vonatok a Keleti pályaudvarra érkeznek, illetve indulnak, menetidejük 2 óra 17 perc (202).

Kubinszky Mihály és Gombár György "Magyarországi vasútállomások" című könyvében a két világháború közötti időszakról a következők olvashatók: "Historizáló stílusban a legszebb épületeket ez idő tájt a Déli Vasút építette. Néhány évvel az állami kezelésbe vétel előtt még sorra újították fel a Balaton délparti vonal állomásait. A Kárpátok és az Adria nyaralóhelyei most nehezebben érhetők el, a Balaton idegenforgalmilag felértékelődik, itt máig tartó fejlődés kezdődik. Átépítik és bővítik Székesfehérvár állomást. Ezt csakúgy, mint Balatonszemes, Balatonföldvár, Boglár, Fenyves átépítését újreneszánsz formák kísérik. Ezt a munkát majd a MÁV is folytatja (Zamárdi). A Déli Vasútnak ekkor nagy műveltségű, jó kezű főépítésze van Ney Ákos személyében, aki a feladatot a saját konzervatív építészeti álláspontjából ragyogóan oldja meg, s ezzel szinte a mi nemzedékünk posztmodern rajongói felé ívelő hidat is ver."
Az építési engedélyt a "Kereskedelemügyi minister urnak 1926. évi junius hó 22.-én 74.981. szám alatt kelt rendelete alapján" július hó 10-én tartott közigazgatási bejárásról készült jegyzőkönyvben az alábbiak szerint adták meg a kérelmező Duna-Száva-Adria Vasúttársaságnak:
"Az állomás meglevő vágányzata egyelőre megmarad. A 200.7/200.8 szelvények közt a pálya bal oldalán levő 118. sz. őrház lebontandó s a 201.0/201.1 szelvények közé, a pálya jobb oldalára áthelyezendő. A 200.8/200.9 szelvények közt uj felvételi épület létesitendő . . .
a vizemelő berendezést a 200.6/200.7. szelv. közt levő utátjáró mellé kell helyezni; e mellett azonban meg kell maradnia a meglevő vizemelő berendezésnek is . . .
A 2006/2007. szelvények közt meglevő utátjárótól a 2010 szelvénynél fekvő utátjáróig, a felvételi épület elött a pálya jobb oldalán 8.00 m. széles hozzávezetző ut létesitendő. Az ut 4.00 m. kőpálya szélességgel, 0.15 m. vastag utalappal, 0.10 m. vastag kavicsteritéssel látandó el, mely behengerlendő. . . .
A 118. sz. őrház lebontása után annak helyén a fürdő r.t. párhuzamos utat létesit saját költségén. . . .
a bizottság vezetője (Dr. Koós Ödön miniszteri tanácsos) a kereskedelemügyi minister ur utólagos jóváhagyásának fenntartásával épitési engedélyt adott."
Az engedélyt a miniszter az 1926. szeptember hó 2-án kelt 80.385/1926. sz. rendeletével a "helyszinen élőszóval megadott engedélyt" megerősítette.
A korabeli fényképet tekintve külsőleg szinte változatlan az épület a mai napig. Belső helyiségeiben is szinte eredeti elosztás szerint állnak a falak.
Az állomás-épületben a jelenlegi Utasellátó vendéglő és a vezetői iroda a közeli A mai állomásépületet 1928-ban Ney Ákos tervei alapján építették fel. 234 erdőségekbe vadászni érkező kormányzó és kísérete részére ún. "Kormányzói váróterem" volt.
Az épület tervezője nagy hangsúlyt fektetett az állomás környezetének "virággal való díszítése és az épületek környékének kertesítése terén".
A Balaton 1928. évi számának 17. oldalán számol be az épület elkészültéről:
"A déli vasut legutóbb két megállóhelyen, Balatonföldváron és Fonyód-Bélatelepen épített állomásépületeket..."
Az állomásfőnök az állomásépület emeletén lakott, a személyzet a Déli Vasút típusterve szerint épült iker szolgálati lakásban. Két fő sorompókezelő, jegykiadó őr 24/24-es fordulóban dolgozott.
1945-öt követően az utasforgalom emelkedése miatt folyamatos személypénztári szolgálatot vezettek be, ettől kezdve az állomásfőnök 3 személypénztáros, 3 sorompókezelő és egy takarító munkáját irányította.
A vasútvonal 1968–69-es korszerűsítés során a megállóhelyre magasperont építettek. Ekkor tűnt el az épület vágány felőli részéről a két lépcsőfok. Ugyanezen korszerűsítésnek köszönhetően a távolról kezelt szakállas-csapórudas sorompókat fény-félsorompóra cserélték.
A magas-peron vágány melletti része szilárd burkolatot kapott, de változatlanok maradtak az állomásra jellemző virágágyások. Az állomás személyzetének összetételében annyi változás történt, hogy a pénztárosok számát eggyel emelték, a sorompókezelők számát egy fővel csökkentették, és munkakörüket málházóra módosították. Az 1902-es megnyitást követően a személyzetről (név szerint) nincsenek megbízható adatok.
Az új állomás elöljárója Kollár Géza volt, akit 1934-ben Schiefer Ferenc főtiszt követett (Szobról jött). (Balatoni Kurir 1934. 05. 30.) Utóda Ernyes József segédtiszt volt, akit 1942-ben Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetett ki vitéz Nagybányai Horthy Miklós a világháború utáni forradalmak alatt tanúsított bátor és hazafias magatartásáért. (Balatoni Kurir 1942. 01. 01.) Ernyes Józsefet követően Fehér Ferenc majd Nagy Lajos végezte az állomás irányítását.
1975-től előbb Balatonföldvárt Szántód-Kőröshegy állomáshoz csatolták irányítás tekintetében, majd 1980-tól Balatonföldvár ismét önálló állomásfőnökségként irányította Balatonszárszó állomást is. Ez időben 1975-től Kovács Lajos volt az állomásfőnök.
Nyugdíjba vonulása után a két szolgálati helyet irányítás-vezetés tekintetében Balatonszemes állomásfőnökséghez csatolták; vezetője Kiss István volt.
2003-tól átszervezték az irányítást, állomásunk a Személyszállítási Csomóponti Főnökséghez (Nagykanizsa) tartozik, közvetlen irányítását a siófoki MÁV állomásról Kovács Klára végzi.

Néhány számszerű adat a megállóhelyre jellemző mutatókból:
  1989. 1999. 2005.
Eladott menetjegyek száma 142076 db 67311 db 51246 db
Fizető utasok száma 162077 fő 94233 fő 75232 fő

A számszerűségeket tovább elemezve kiderül, hogy az eladott menetjegyek darabszámának és a fizető utasok számának csökkenése mellett a menetdíjbevétel jelentősen emelkedett, amiből elsősorban az következik, hogy a helyi forgalmat Siófok, illetve Fonyód felé/felől inkább a VOLÁN vállalat bonyolítja, a távolsági forgalomból változatlanul a MÁV veszi ki a részét.
Mondhatjuk, hogy 110 éve van jelen Balatonföldvár életében a vasút. A vasúton utazó utasok is elviszik a mindig szépülő, fejlődő város jó hírnevét az ország és a világ minden tájára. Ehhez igyekszik az állomás minden dolgozója tisztességes, emberséges munkával, renddel és a vasútra jellemző fegyelemmel hozzájárulni.

FORRÁS:
Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja 1932. 25. szám, Közlekedéstudományi szemle XXXVI. évf. 4. sz. Magyarország Közlekedésügye 1937.
Az adatgyűjtésben közreműködött: Babina László, Bor Ferenc, Nagy Jenő, Kiss István (ny. állomásfőnök), Németh János (MÁV Siófok)..

A viziközlekedés, a Mahart története
Írta: Kiss Zoltánné

Már az időszámítás utáni I–IV. században a rómaiak idejében is volt hajózás a Balatonon, sőt deszkából épített kompok is közlekedtek. Valószínűleg voltak teherszállító hajóik is a rómaiaknak, mert a déli parton feltárt villák az északi parton bányászott kövekből épültek. A népvándorlás korában, úgynevezett bödönhajókat használtak. Egykorú krónikák említése szerint I. László magyar király (1077–1095) már gályán hajózta be a Balatont. A törökök előnyomulása az 1550-es években érte el a tó vidékét, és a környező várak kapitányai naszádos egységeket is felállítottak az esetleges támadások kivédésére.
Evlija Cselebi török utazó, aki a 17. század második felében járt hazánkban, írja: "– van rajta negyven-ötven hajó, melyek egyik várból a másikba viszik a kereskedőket és a látogatókat." Az első nagyobb vitorlást Festetics Pál gróf építtette 1753-ban, a hajó neve "Kristoph" volt, és sót szállított. 1796–97-ben épült korának leghíresebb hajója a Foenix. Méreteire jellemző, hogy húsz szekér rakományának befogadására volt alkalmas. A hajónak sok csodálója volt, így 1804-ben pl. Ferdinánd herceg. Látogatása alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek. A Balatonon négyezer lámpással világították meg, és 57 apró és öt nagy hajóval tengeri ütközetet mutattak be. A Festeticsek idején három nemzedéken át virágzott a balatoni hajózás. Az 1834-ből fennmaradt "hajóbér-tarifa" alapján a viteldíjak a következők voltak:

Egy marha, mely nincs befogva ....... 4 korona
Egy rövid szekér .................... 7 korona
Egy sertés, birka ................... 2 korona
Egy zsák gabona ..................... 2 korona

Kossuth Lajos 1842-ben Balatonfüreden nyaralt. A Pesti Napló 1842. aug. 7. számában jelent meg híres fürdőlevele, amelyben ecseteli a Balaton szépségét, hiányolja kihasználatlanságát és a gőzhajókat. Kossuth a reformnemzedék hangját szólaltatta meg. Jó tíz évvel a Kisfaludy gőzhajó megszületése előtt bekerült már a javaslatok, panaszok könyvébe az a kívánság, hogy gőzhajó kellene a Balatonra. 1845-ben Széchenyi már Deák Ferencet is igyekezett megnyerni a balatoni gőzhajózás ügyének. Utazásai során állandóan tárgyal a megyei vezetőkkel a Pesti kaszinóban a Balaton melléki nagybirtokosokkal. 1845 végére annyira haladt az ügy, hogy ezt írta Hertelendynek: "– … az idén még meg kell rendelni a gépet, mert ha ez nem történik meg, 1846-ban nem indulhat el a Kisfaludy". 1845. december 27-én megtartották a Balaton Gőzhajózási Társaság előkészítő ülését. A társaság 60.000 forint részvénytőkével alakul meg, az alapszabályt maga Kossuth Lajos készíti el.
Az elnöki tisztet Széchenyi haláláig viselte. 1847. június 24-én a Helytartó Tanács jóváhagyta a Balaton Gőzhajózási Társaság megalakulását. Ezután kezdődött a részvényesek gyűjtése, kőszén biztosítására, kikötők építésére. 1846. szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján bocsátották vízre a Kisfaludy lapátkerekes gőzöst. A jeles eseményen ott voltak: Széchenyi István és közvetlen munkatársai, Hertelendy Károly, Tasner Antal, a gróf titkára, Clark Ádám mérnök, Beszédes József a híres vízmérnök és még sokan mások.
A hajózásnak sok nehézséggel kellett megküzdeni. Mivel nem voltak kiépített kikötők, a hajónak a parttól távol kellett horgonyt vetni, és ladikkal szállították az utasokat a partra. (1847-ben a rendszeres gőzhajójárat már kilenc helyen kötött ki, többek között Szántódon is.) a hajózás megindulásához hozzátartozott, hogy kikötőket, tárházakat, sőt a kikötőkhöz vezető utakat is kellett építeni. Az utazók száma ekkor még elég gyér volt, a 300 fő befogadóképességet nemigen lehetett kihasználni a Kisfaludyn.
A szabadságharc idején a gőzös a délvidéki harcok utánpótlásának szállításával volt elfoglalva Keszthely és Balatonfüred között. 1849 májusában hadifoglyokat szállított ugyanezen az útvonalon. 1848. szeptember 21-én István főherceget vitte Szemesre, hogy tárgyaljon Jellasics, horvát bánnal, de a bán nem volt hajlandó csónakkal a gőzhajóra menni. 1857. aug. 13-án I. Ferenc József utazott a Kisfaludyn Keszthelyről Balatonfüredre. 1861-ben nyitják meg a Buda–Trieszt vasútvonalat, amely a Balaton déli partján vezet. Ez új fordulatot jelentett a hajózás fejlesztéséhez. Az új vaspályát magas vízállás esetén elmosással fenyegette a Balaton, ezért vált sürgőssé a vízszint szabályozása. A megoldást a siófoki zsilip megépítése jelentette. 1863. október 22-én ünnepélyesen felavatták a zsilipet és a Sió-csatornát. A Balatoni Gőzhajózási Rt. feloszlott, ez után 1872-ben kezdi meg működését a Zala-Somogyi Gőzhajó Társaság a Balaton nevű gőzössel. Ebben az időben a Kisfaludyt gazdaságossági okok miatt kivonták a forgalomból. 1875-ben a társaság hajóbélyeget bocsátott ki. A bélyeggyűjtők "Balaton bélyeg" néven ismerik. A Magyar Postamúzeumban látható néhány ebből a bélyegből.

A Zala-Somogyi Gőzhajó Társaság is csődbe megy 1876-ban. Ekkor két évig szünetel a gőzhajózás. 1886 tavaszán Erzsébet királynét várták Füredre. Siófokról utazott volna a Kisfaludy gőzössel. Ennek eredménye az lett, hogy lázas sietséggel szépítették a kikötőket, újabb hajók, vitorlások kerültek a Balatonra. A látogatás viszont elmaradt. 1888. október 21-én alakul meg 80.000 forint alaptőkével a Balatontavi Gőzhajózási Rt. Az új részvénytársaság azonnal új hajót rendelt, amely már vasból készült. A hajó neve Kelén volt, de nevét 1891-ben Barossra változtatták. Ebben az évben készült el két újabb hajó is, melyek Fáy András regéjének tündéreiről a Kelén és a Helka nevet kapták. Az új személygőzösök beállításával a forgalmat kiterjesztették az egész Balaton területére.
Hajóállomások ekkor: Siófok, Boglár, Fonyód, Keszthely, Györök, Badacsony, Révfülöp, Füred, Alsóörs, Almádi, Kenese. Balatonföldvár 1896-ban létesült. A II. világháború végéig a főúri körök kedvelt nyaralóhelye volt. 1896 júliusában a Keszthelyi Hírlap írja: "Stefánia özvegy trónörökösné a Baross gőzhajó fedélzetén B.füredről Földvárra hajózott. A gőzös messze kint vetett horgonyt a tavon, és Stefánia főhercegnőt motorcsónak vitte ki a hídra, mert a víz sekély."

A földvári kikötő építését 1904-ben kezdték meg az állam és Somogy vármegye anyagi közreműködésével. Befejezése és átadása 1905 késő őszén történt meg. A kikötőben az első kikötött hajó a Baross gőzös volt. Innentől Balatonföldvár kikötője is bekapcsolódott a hajózás vérkeringésébe.
A kikötőt 1911–12-ben és 1929–31-ben átépítették. A mólók által védett területen a kikötő kikotort anyagából született a Galambsziget, amely a földvári fürdővendégek kedvenc tartózkodási helye lett.
A Balatontavi Gőzhajózási Rt. forgalma kedvezően alakult. 1889-ben 8300 utas és 12700 kg árú, míg 1897-ben már 37.336 utas és 1.609.495 kg árút szállított. A Földmívelésügyi Minisztérium 1909-ben engedélyezte kotróhajó üzemeltetését a Balatonon, ennek neve is Balaton volt. Az ötödik balatoni hajó a Jókai, 1913. június 28-án állt forgalomba. Ekkor már a balatoni hajók 150 utast tudtak egyszerre szállítani.
A világháború előtti években, majd alatta a forgalom egyre csökkent, ráfizetéses lett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után alakult a Hajózási Direktórium (1919. máj. 21.), de rövid fennállása alatt a balatoni hajózás jellegét megváltoztatni nem tudta. A balatoni idegenforgalom és fürdőélet nagy nyeresége volt, hogy 1926 őszén a halódó vállalatot a Magyar Államvasút és a Déli Vasút együttesen használta. A Balatontavi Gőzhajózási Rt. részvényeit megvette, és 1926-ban Balaton Gőzhajózási Rt. néven új hajózási vállalatot létesített a MÁV. Az új vezetőség a régi hajókat felújíttatta és a balatoni hajózást új motoros hajók és uszályok beszerzésével felélesztette.
1927-ben újabb hajókat állítottak forgalomba Csobánc és Szigliget néven.
Ezeket követték a Csongor és Tünde hajók. Még ebben az évben elkészül a GANZ-Danubius Rt. gyárában az új motoros komp is. 1929-ben az IBUSZ Yachtépítő balatonfüredi telepén elkészül a Sió motoros. Mivel időközben nőtt az idegenforgalom, megnövekedett az utasforgalom is, ezért 1935-ben a 80 férőhelyes Boglárral, 1936-ban a 30 személyes Badacsonnyal gyarapították a hajóparkot. 1938-ban került vízre az egyenként 100 személyes Szent István és a Szent Miklós motoros hajó. Az 1929-ben épült Sió elpusztult. Nevét a Szent István hajó örökölte meg, amelyet a felszabadulás után kereszteltek át Sióra. A Szent Miklós nevű hajó ugyanekkor Tátika néven közlekedett tovább.
A balatoni hajózás légoltalma: "Tekintettel arra, hogy légiriadó esetén a hajók kötelesek befutni a legközelebbi kikötőbe és ott vesztegelni a riadó tartama alatt, az értekezlet elfogadta az elnöknek azt a javaslatát, hogy az idén hosszújáratú hajók nem közlekednek, hanem az átkelési járatok megfelelő sűrítéssel több kikötőt összekötő T, ill. V alakú járatokat állítanak be úgy, hogy ha nincs légiriadó, az egyes járatok közt átszállási lehetőség lesz." (Balatoni Kurir 1944. május 25.) 1945. március 26. a balatoni hajózás legsötétebb napja. A német robbantó különítmény e napon robbantja fel Füreden: a Kisfaludy, Helka, Jókai, Szigliget, Csobánc, Csongor, Szent István, Szent Miklós, Boglár, Badacsony nevű hajókat. Ezen kívül számtalan kisebb hajó, vitorlás semmisült meg. Révfülöpön a Kelén és a Tünde fenékcsapjait a magyar hajósok nyitották meg, hogy szép hajóik robbantását elkerüljék. A háború után a balatoni hajósok óriási erőfeszítéssel, emberfeletti munkát végezve emelték ki a habokból a sérült hajókat, s újították fel őket. Így 1946 tavaszán, a Kelén már újra útjára indult. Lassan követte a többi hajó is. 1946. szeptember 21-én a balatoni hajózás 100. évfordulójára készült el a Helka gőzös.
1949-ben került sor a Balatoni Hajózási Rt. államosítására, Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat néven. A vállalatnak ekkor tíz üzemképes hajója volt. A megnövekedett forgalmat a Dunáról hozott új hajókkal biztosították. Ezek voltak az Úttörő, a Pajtás és az Ifjú gárda. A Pajtás csavargőzös nem volt szerencsés, 1954. május 30-án felborult. Így ír a Somogyi Néplap 1954. június 1-jén (MTI) "A Pajtás nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erőkkel megindultak. A hajón utazók közül 12 személy… életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek. A felborult hajó felemelése, valamint a szerencsétlenség okainak és a felelős személyeknek megállapítása folyamatban van." A Pajtás nevű hajó szerencsétlensége a füredi kikötő ÉK-i oldalán történt, abban az időben vitorlásverseny zajlott és a rendezőség rögtön bemondta, hogy mindenki azonnal menjen menteni, így sok kis hajóval, a sportolók segítségével sikerült több életet is megmenteni. (Rotter Lajos sz.: 1937.)

1952-ben készül el a balatonfüredi hajógyárban a Balaton legnagyobb, 600 utast befogadó hajója a Beloiannisz. 1955-ben a Balatoni Hajózási Vállalat beolvadt a Magyar Hajózási Részvénytársaságba (MAHART). 1956-ban új típusú hajókat, alumimium testű vízibuszokat kapott a Balaton. 1956: Csopak, Lelle, Tihany, 1958: Almádi, 1959: Dunakeszi, 1960: Szemes, 1961: Horány, Megyer, 1962: Leányfalu, 1963: Györök, Révfülöp, Héviz, Keszthely, Szárszó, Arács. Tehát 1963-ban már 15 alumínium testű hajó szelte a habokat. 1964-ben a Balaton utolsó gőzöseit a Helkát, Kelént és a Jókait dízel motorokkal látták el.
1964-ben a MAHART Balatoni Kirendeltsége a hajózás megnövekedett jelentőségének megfelelően MAHART Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság néven önálló gazdasági egység lett. Irányítása alatt 27 személyhajó, 3 komphajó és három vitorlás yacht állt. Az összes férőhelyek száma ekkor 6459 fő volt. 1967-ben a Dunáról megérkezik a Zebegény, Ercsi és a Szentendre. 1969-re már 21 kikötője volt a MAHART-nak. 1890-ben 1 hajó 10294 utast szállított, 1975-ben már 29 hajó 2.349.036 utast szállított. 1978-ban új hajótípussal bővült a személyszállító flotta. A szokatlan formájú katamaránt Siófokról nevezték el. 1979-ben a Szovjetunióból vásároltak új személyszállító motorost, amelyet Lelle névre kereszteltek. 1979-ben készül el a második katamarán, a Badacsony, 1981-ben a harmadik, a Füred.
Az új hajók megjelenésével egy időben sorra búcsúznak el a forgalomból kiöregedett hajók. A Jókai motorost jelképes áron, 100 Ft-ért vásárolta meg a Körösvidéki Vízügyi Ig. és a Gyulai ÁFÉSZ, hogy a Körösök összefolyásánál presszót, discót alakítsanak ki belőle. Ugyancsak 1979-ben vonták ki a forgalomból a Helkát, hogy a balatonfüredi parton múzeumot létesítsenek benne. Végül a múzeumból semmi nem lett, hanem vendéglátó egységként üzemelt.

1984-ben a vállalatot MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalat néven újra átalakítják, amely nagyobb önállóságot és felelősséget jelent számukra. 1984 nyarán a leányvállalat Szaturnusz nevű vitorlása tengeri útra indult. A Magyar Televízió másfél éves időtartamra bérbe vette, hogy a TV Natúra Szerkesztőség forgatócsoportjának adriai- és égei-tengeri, majd vörös-tengeri útján bázisul szolgáljon. A Szaturnusz a hajó kapitánya szerint kitűnő vitorlásnak bizonyult. 1990-ben a hajózás, mint MAHART Balatoni Hajózási Kft. kezdi meg működését. A Beloianniszt Balaton névre keresztelték. Még néhány hajó, főleg azok, amelyek a Dunáról kerültek a Balatonra, új nevet kaptak.
Sorra újítják fel a régi hajókat és bővül a nosztalgia hajópark. 1989-ben a Csongor, 1990-ben a Csobánc motoros készül el. 1991-ben a Kelén gyors felújítását az angol BBC TV-vel kötött szerződés segítette. A hajó a felújítása után szerepelt a BBC Ashenden című játékfilmjében. 1994-ben a Tünde felújítása is befejeződött. Szintén ez évben az igazgató tetemes összegért visszavásárolta Füredről a Helkát, s felújítása után a balatoni nosztalgia hajóparkot gazdagítja. Az ipari tevékenység, a vendéglátóipari szolgáltatások, valamint a két saját kezelésű kemping és a siófoki szálló vendégéjszakái már 1993-ban nyereségessé tették a vállalatot.
1995-től újra zenés hajók indulnak rendszeresen a balatoni kikötőkből, Földvárról is. 1998-ban Vanyalai Sándor balatonfüredi vállalkozó megvásárolta a Tiszalökön félig partra vetődött és teljesen kirabolt Jókait azzal a céllal, hogy visszahozza a Balatonra. A hajó ott Tiszalökön lett újjáépítve, majd kalandos körülmények között, (Délszláv háború, felrobbantott hidak, a Balaton alacsony vízállása) Dunaújvárosban trélerre téve közúton tette meg az utat Balatonkilitibe. Itt a Sió vízére bocsátották, visszaszerelték a felépítményeket, és visszavásárlása után öt évre, 2003. augusztus 20-ára érkezett meg a Jókai a füredi kikötőbe. Azóta szeli újból a Balaton hullámait.

Az ezredforduló idején a Balatonon 22 közforgalmú kikötő áll a MAHART Balatoni Hajózási Kft. kezelésében, amelyekhez 350000 m2 parti terület, 63 épület és mintegy 250000 m2 felületű kikötőmedence tartozik. A Kft. által kezelt közforgalmú kikötőkben elkülönítve közel 1000 vitorlás hajó helyezhető el. 2001-ben kivonták a forgalomból a Csopak és Szemes vízibuszokat. 2001. december 21-től ismét új nevet kapott a vállalat, és lett BAHART, Balatoni Hajózási Rt. 2003-ban a Dörgicse állt ki a sorból. 2004-ben a Szaturnusz nem vett részt a forgalomban, átépítették. Ez évben búcsúzott az utasoktól a legendás Balaton, a volt Beloiannisz. A tervek szerint, mint múzeumhajó fog működni.

Közben újabb hajók érkeztek a Balatonra. 2003-ban a Fonyód, 2004-ben a Szántód, 2005-ben az Aqua. Ez év őszén egy nagy 600 személyes hajó is érkezett, amelyet több év dunai tartózkodás után tudtak csak felúsztatni a Balatonra. A hajót Törökországból vásárolták és a felújítása és forgalomba helyezése után, amelyet 2006-ra terveztek, a Szent István nevet fogja viselni. 2005-től vezették be, hogy a balatoni települések állandó lakosai 50%-os kedvezménnyel vehessék igénybe a menetrend szerinti balatoni hajókat. A komppal való utazást az engedmény nem érintette.

Forrás:
A Balatoni gőzhajózás 125 éve / Dr. Kopár István 1971.
Siófoki füzetek 6.
A balatoni hajók / Kenedy Ferenc 1981.
A balatoni hajózás története / Dr. Bíró József 1996.
Siófok Fürdő 100 éve a várossá avatásig / Dr. Fazekasné Mulesza Olga 1998.
Balatoni Kurir 1944. május 25.
Siófok településtörténete / Kenedy Ferenc 1993.
Kapócs Ferenc MAHART Ker. forg. Vezető
Vanyalai Sándor vállalkozó Balatonfüred.

13
11

Online Viagratoday